Posted by
Posted in

Bodó Csiba Gizella: Miért? (angol fordítás)

Translator: Vízi Lujza Gizella Bodó Csiba: Why? Why do we prefer the forbidden fruit? why is stolen honey being sweetest? If you watch Shakespeare in a modern directing why do obscene details amuse you? Why do they encourage you to spin everywhere? Why are you turning your life wheel madly? It’s tedious to contemplate the […]

Posted by
Posted in

Bodó Csiba Gizella: Az elme oázisa (angol fordítás)

Translator: Vízi Lujza Gizella Bodó Csiba: An oasis of the mind Hot sand Summer is stubborn He stuck with heat like Desert Eagles, the dried-up throat panting for camel footprints, pursuing for the illusion of oases. His mind creates a lake— he drinks greedily from it, and lying down he relaxes on the ground.   […]

Posted by
Posted in

Hiába minden

Erőlködik még a tél, de nyerni úgysem fog, mert a tavasz erősebb, bár ma havazott. Ismét havas minden fa, de a hólepel alatt, mosolyog a sok zöld rügy, és hozza a tavaszt. Sándor, József, Benedek hozhat hideget, ezért az csak erőlködés, Tél Apó már nem nyerhet. Fehér leplet gyorsan elűz felkelő nap melege, mert tél […]

Posted by
Posted in

Apám után

Apám után Az arcomon már árkait véges korom megásta, ülök szobámban egymagam a végtelenre várva, már nincs sötét szál, mind oda, a gyérülő hajamban, kezem is néha megremeg, s nem oltja semmi szomjam. Csak állok sorsom várfokán a semmivel dacolva, merengek nagy csatáimat előkeresve sorba, aztán lesöpröm őket is, már nem hevít az emlék, habár […]

Posted by
Posted in

Szohner Gabriella A kereszt (haiku füzér)

Szohner Gabriella:  A kereszt    (haiku füzér) Egy fa volt tiltott kezdetben, mi keresztfát ácsoltunk belőle ember alkotta büntetésre állított embertelenség izmokat tépő vértől ragacsos, kínzón fullasztó gyilok alá állsz, viszed, megrogysz, elesel, felállsz – Isten átölel keresztre feszülsz halálnak adod magad – eléred a fényt nincs irgalom, ha ráfeszítesz másokat hasad a függöny Kép […]

Posted by
Posted in

Ez nem az a sivatag

Ó ez nem az a sivatag Hol csikorog a kő a talp alatt Néma vidék ez. Még csak nem is az a tenger Hol a szél kerget. Más, nagyon más e táj. Lehetne akár az űr. Nem járja hang. De fény sem. Minden világok Legsötétebbike jutott neked: A magány csöndje ez. A világok között létező […]

Posted by
Posted in

Ha

Ha felhő lennék, esőt sírnék, könnyeiddel egyesülnék. Ebből egy nagy tavunk lenne, melyben tested megfürödne. Ha szellő lennék, szárítnálak, simítnálak, csodálnálak. Elbújnék göndör hajadban, elvesznék az Illatodba. Ha napfény lennék, ölelnélek, melegemmel hevítnélek. Felgyújtanám a szívedet, éltető fényt adnék neked. Ha fa lennék, úgy óvnálak, árnyékomban vigyáználak. Megvédnélek minden bajtól, hideg széltől, nagy vihartól. Ha […]

Posted by
Posted in

Új élet

Rideg reggel, hűs hajnalon zörögtek a kis ablakon. A bábaasszony, mint annyi máskor, mint a múltban vagy százszor. Tudta már, hogy mért keresték, tudását már jól ismerték. Kint egy asszony dideregve, “Jöjjön, drága”, szólt sietve. “A menyem várja, már szülne, vele az Isten segedelme.” Mentek hát a poros úton, át a mezőn, át a hídon. […]

Posted by
Posted in

Párizs ( Egy szerelem halála)

Párizs szikrázó kék egén akkor éppen megtört a fény, s fáradtan bolyongtunk a Champs-Élysées-n. Majd a Szajna parton át ittuk a város monoton zaját. Az eső áztatta Eiffel-torony túlemelkedett a holnapon, és már előttünk pompázott a mesés Louvre múzeum. Néma hallgatásba zuhant köztünk a bántó, buta csend, és a büszke szerelemváros, tudtuk, már semmit nem […]

Posted by
Posted in

Üveghegyen innen és túl

Tekinteteddel mikor a távolba nézel, látod, amint egy óriás feléd lépeget. Ott őrzöd még tarka képzetedben a csodás meséket és az üveghegyet. Midőn útjára kelt a színes képzelet, s hitted, hogy jó lesz majd megint, elporladóban szép gyermekálmaid, mert a valóság rútul arcul legyint. Piroska épp a haldokló erdőket rója, hol a farkas már régen […]