Posted by
Posted in

A távozó lélek

  Ezer csillag ragyog az égen, bánatos még is a sötét felleg. Fekete függönyt húz az égre, Gyászolva a távozó lelkeket. Gyertyaláng is sápadtan inog, a fájdalom a lángon mosolyog. Vigaszt akar nyújtani szegénynek, hisz lelkek távoztak nem régen. Gyertya előtt állva emlékek keringnek, Hallva hangját bele remegnek. Még érzik a szívének szeretetét, mivel meg […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csak Egyet…

Rózsa Iván: Csak Egyet… Csak Egyet akarok… A végtelen véget… A véges végtelenséget… Lebegő angyallá akarok válni… Istentől soha el nem válni… A Földet örökre elhagyni… „Élni és élni hagyni!” Budakalász, 2020. február 21.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nur Eines…

Rózsa Iván: Nur Eines… Ich will nur Eines… Das unendliche Ende… Das endliche Unendliche… Ich will zu einem schwebenden Engel werden… Ich will immer bei Gott bleiben… Die Erde für die Ewigkeit verlassen… „Leben und leben lassen!” Budakalász, den 21.02. 2020

Posted by
Posted in

A telefon

Edit Szabó : A telefon . Esti fényben hulló pelyhek nem fedik el a szépséget, kerítés mentén áll fényben, szakértők által építve. . Piros színe pompázatos, ajtaja fehér homályos, tudománynak új eszköze, modernebb telefonfülke. . Régen volt,ki feltalálta, embereket közel hozta, egymás hangját meghallhatták, nem volt határ a távolság. . Beszélhettek sok mindenről, fiúk-lányok szerelemről, […]

Posted by
Posted in

Szél úrfi útja

Széllel bélelt szél-úrfinak elveszett a szekere. Szekér nélkül szélparipán elindult, hogy keresse. Lódult, fújt! A paripa vitte, vitte, elvágtatott napkeletre: dúl-fúlt, fújt! Megfordult: fel, le a hegyre, házak közé, völgybe, rétre: fújt, fújt, fújt! Fújás közben jól elfáradt… Nem lett meg a szekere! Süvített még kettőt-hármat, s megállt, mert jött az este. Már nem fújt.

Posted by
Posted in

Ősi nemzet vagyunk

És Trianonban a ”barátok”… Ősi nemzet vagyunk… széttörtek Trianonban… Ősi veszedelem fenyeget… itt, a honban… Régen beteg a hazánk, lassan azzá tették. Protestálok! Ne tűrjük, hogy ronccsá is tegyék! Istenünk, ne hagyd, hogy hazánkat gonosz sorba Tegyék, népet pedig kényszerítsék pokolba. Nekünk segíts, jó Patrónánk, ne az ellennek, Küld le ránk a hitet, hogy múljanak […]

Posted by
Posted in

Búslakodok…

Búslakodok, mert el akarják venni a hazámat És még, mint magyarnak, nekem kell befogni a számat. Búslakodok, mert nem lehetek magyar a hazámba, Csak sok, nemzetközi pénztőkét nyomnak be a számba… Búslakodok, egy több mint ezer éves nemzet felett, Ez a hazánk, így mi ezt szeretjük, mindenekfelett. Búslakodok, mert hazám népe „birka”, mindent eltűr, Csak […]

Posted by
Posted in

Család az alapja…

Istenem, jöjjön el a Te irgalmasságod! Teremtésünk óta, mi vagyunk a családod. Megteremtettünk és nekünk is lett családunk… Istenem! Ne engedd, hogy szétverjék családunk! A család tartja össze az emberiséget. Liberalizmus rombolja; eszmeiséget. Család az alapja, minden államiságnak, Liberalizmus káros… nem híve családnak. Kérdem, ha nem lesz család, csak egyes emberek, Úgy hal ki emberiség, […]

Posted by
Posted in

Életre alkalmas

A magyart évszázadok óta a sors veri, Mert életre alkalmas, biztos ezért teszi. Már a sors sem akarja, hogy egy nemzet legyen? Átkozott ellenség, megszakadtok… ez lészen. Nekünk mindig tűzön- vízen át kell gázolni És a célt, ezt végrehajtva tudjuk elérni. Ha hagyják, csaló, hazug fele barátaink, Kik mindig úgy tűnnek föl, mint bősz segítőink. […]

Posted by
Posted in

Készülök írni…

(Anaforás „Grádics” csokor) Nincsen félelmem Asztalnál nem, vagyok egyedül Itt ül magány… rendületlenül. A hívatlan magány terheli szembe székem! Nem tudom, mi kellene, ne legyen még végem… Félnem nem kell már Ablakomat fedi, porfüggöny, Tapadt por… nem jön át fényfüggöny. Nekikészülők és több verset írnék immár, Egyedül vagyok, hozzászoktatott magány már. Félni nincs mitől, Az […]