Rózsa Iván: Csak tisztán… Csak tisztán lehet a Mennybe menni… És a földi világot túlélni! A pokolba kerülnek az álszentek: A Mennybe menetelnek a kis, igaz szentek. Budakalász, 2016. augusztus 2.
Rózsa Iván: Választhatsz? Választhatsz: melyik bolond után, melyik kútba ugrasz?! Egyik (k)út olyan, mint a másik: a vég ugyanaz… Egyik út sem járható, melyik hát a veszélyesebb? Melyik diktatúrát választod? Erről még meg is kérdeznek… Budakalász, 2016. augusztus 1.
Rózsa Iván: Improvizáció Kis, össznépi dzsessz: Ki erre, ki arra jelez. Az összjáték még nem tökéletes: Az improvizáció inkább képletes. Fogja fel, aki másra képtelen: A pusztulás önmagában nem végtelen! A halhatatlanságért valamit tenni is kell: A felhívásomra két őrült felel… Budakalász, 2016. július 27.
Rózsa Iván: Lények és fények Kis vietnami lány… Kis szíriai lány… Kis ártatlan lény… Nem ártott senkinek, ez tény. Körötte sötétség, semmi fény. Ha nincs fény, nincs remény. Ma sem öltek, ez már erény? De a fegyverkovács újra serény… Budakalász, 2016. július 26., az Omegát hallgatván…
Rózsa Iván: A csend hangja A csend hangja a legcsendesebb… A rend rangja a legrendesebb… Az Isten haragja a legkeservesebb… Ilyenkor már tűzvillám is megesett… Budakalász, 2016. július 25.
Rózsa Iván: Emberek Emberek! Sokat vétkeztetek… Sőt, bűnben élvezkedtetek… Most várjátok a megváltást? Vagy valami egészen mást? Budakalász, 2016. július 25.
Multunk romjain egyensúlyoz Jelenünk: Jövőnk álmai
Bodó Csiba Gizella már több mint nyolc éve az Irodalmi Rádió szerzője. 2015-ben alkotóközösségünktől megkapta az év legjobb szerzője díjat. Mostani rádióműsorunkban sokmindenről beszélgetünk: miskolci fiatalkoráról; munkahelyeiről, a pártbizottságról és a Posta Bankról; a férjhezmentelről, majd a férjtől való fájó búcsúzástól; egzotikus utazásairól Jeruzsálembe, Egyiptomba, Peruba, Bolíviába, Szíriába, Jordániába, s természetesen az ebből készült útinaplókról; […]
Nem mindig vagyok túl jól nevelt, hogy ki rontott el, s mit, nem tudom… néha durcás vagyok, mint egy kisgyerek, s körömcipőben az utcán a követ rúgom… Nem mindig értem az életet, pedig ifjúságom már messze integet, szinte naponta eret vágnak zavaros, se füle, se farka, furcsa képletek… Nem mindig hiszem, amit látok, mert díszlet […]
Hallgatag vagy ma Pedig annyi minden kacag Szó mi szó, ha lenne is az Sóhajok közt marad. Szólni némán is lehet Súgja szemed, felejthetetlen Valami ott mélyen dereng Többször volt már lehetetlen. Szomorú a tekinteted Nem tudtam megnyerni mosolyod Hazugnak tartod ígéretem Részegebb lenne a most, ha akarod. Fényeket dobáltál Azt hitted nem törik, de […]
