Szél járja át a hideg falakat. A szobában bennreked a szeretet. Karácsony hideg éjszakáján a szerelem s barátság adja a meleget. Béke, megnyugvás az emberek között – mintha valaki nézne le ránk –, megértő, jóságos szívvel mondana el értünk egy imát.
Áldott kezed arcon simogat. Áldott jó szíved nyújt csak vigaszt. Nélküled gyötrődés lenne az életem, kezedbe adom, rendelkezz velem. Te mondod meg, mit tegyek. Te mondod meg, miben vétkezem. Téged szeretlek, mert olyan jó vagy hozzám, megbocsátod vétkem, sok-sok hibám.
Ülj ide mellém, kedves! A párnám könnyektől nedves, nem is tudom, hogyan kezdjem el. Ne hidd azt, hogy nem szeretlek, mégis – hidd el – így lesz könnyebb, ha megmondom: nincs tovább! Nehéz lesz, tudom, a kezdet, szokatlan lesz nélkülem élned, várni fogsz rám, s én nem jövök. Csak a jóra gondolj, a sok szépre, […]
Áldott ünnepre készülődve, Istenem nézz le ránk, az emberekre. Adj békét és szeretetet, Szívekből vidd el a gyűlöletet. Adj gyermekeknek mosolygós arcot, Reménytelenségből űzd el a bánatot. Adj fájdalmakban enyhülést, Emberek lelkébe megbékélést. Add, hogy csak jót cselekedjünk, Mutasd az utat nekünk.
Álmatlan, sötét éjszakán, Gondolatom messze jár, Csapong,majd megáll, Majd egy képen meditál. Hajnali fény jönne már, Derengő, meleg fénysugár! Ahol színesek a képzelt képek, Peregnek mint a képregények, Fakó képek, töredezett arcok, Eltűnnek, már alig látok. Hajnali fény jönne már, Derengő, meleg fénysugár! A képzelet, hol magasra repít, Hol a valóságba visszataszít, Körbejáró […]
B. Mester Éva Férjemnek Huszonöt éve egy zúzmarás hajnalon, angyal szólított át a másik oldalon. Most fentről, a magasból vigyázol ránk. Tudod, azóta kibővült a család, nagyapa lettél, négyszeres. Egy vállalkozás is viseli neved. Viselem én is, ugyanott lakom. Sorscsapás? Magány? Nem latolgatom. Teszem amit kell, s bár egyedül vagyok, időről […]
előadja: Zsoldos Árpád Rózsa Iván: A nem-egyedüllét állapotában A földi világban mindenki egyedül van. Aki azt hiszi, hogy nincs egyedül; abban az illúzióban él, hogy nincs egyedül. Azzal áltatja magát, hogy nincs egyedül. Ám amikor az ember tényleg nincs egyedül; akkor átéli a nem-egyedüllét állapotát. Ez ideig-óráig tartó státusz, aztán az ember visszazökken a valóságba. […]
előadja: Kardos Katalin Kagylóban a gyöngy Mint a tenger mélyén megbúvó kagylóban a gyöngyszem, oly mélyen rejtőzik lelkedben a könnycsepp, mit előttem mélyen, legbelül titkolsz, hogy sírsz. Kagylót szétfeszíteni akartál? Mondd, miért? Az élet szépségét, ízét, mint könnycseppben a só, Te adtad nekem, engem elhagyó, tőlem elforduló, ki velem voltál, életem fájdalmas szakaszán, s kimondtad, […]
előadja: Kardos Katalin Éden Karod körbevesz. Ne még! A bánat megszűnt. Te légy lelkem vigasza! Karod átölel. Jó így. Zordságod elmúlt. Kábít bőröd illata. Hajad betakar. Rámhull. Selyemzuhatag. Zárul szememben a fény. Egész tested körbevesz. Nincs világ, s az emberek, csak Te, én és Isten.
előadja: Kocsisné Heiler Éva A boldogság, Mindig nyugvó, Másra át nem ruházható. A boldogság: Egy állapot, Ember szemében káprázatos. A boldogság: Felhőtlen sugárzó, Belső mosollyal csodálatos. A boldogság: Érző – békés, Nem kell hozzá anyagérzés. A boldogság: Éhes embernek nincs, Ezért evő léleknek kincs. A boldogság: Nem kívánság, Akkor van, ha TITKOD rád talált.
