Hiába tagadtam, légnemű alakban. Eperfa tövében, elmém börtönében. Semmiből valami, te az vagy, aki. Nyársra húzott sors, elillan, villámgyors. Fogódzót kerestem, de közben elestem. Megráztam magam, emlékem súlytalan. Indaként fontalak, az ige is hangtalan. Előtört merészség, megannyi kétség. Sebeztem, sebeztek, előttem keresztek. Irgalom el ne hagyj, értelem be ne fagyj. Rád tettem terhemet, Bocsásd meg […]

KÖSZÖNET A BIZTATÁSÉRT (Emlékezés) Életedben mindig mosolyt tudtál adni, Példamutatással biztatást nyújtani. Embertársaidhoz önzetlen fordultál; Pedig vállad hordta nehéz élet súlyát. … Sírban pihent régen férjed s két gyermeked; Csak hited vezérelt, hogy bírjad e terhet. Évek vánszorogtak, vagy gyorsan suhantak, Te tetted dolgodat erős akarattal. … Voltak szép napok is, unokát öleltél, Megszületett Eszter, […]

Edit Szabó :  Szeretet lángjai Megdöbbentő a nyugalom, átsuhan a gondolaton, életeknek oly nagy álma, megszülettek a világra. Két kis apró piciny lélek, boldogságnak csillagfénye, hosszú volt a várakozás, végigjárta álmok útját. Szerelemnek gyümölcsei, az életnek küzdelmei, messzetűnik a végtelen, ereikben életelem. Kilenc hónap várakozás, Kilenc hónap álmodozás, egy burokban fejlődhettek, egyenlőek az esélyek. Egypetéjű […]

HOGYHA ÉN LEHETNÉK   Sok szegény embernek nem jut betevőre. Akármerre tekint, mindenütt csak üröm. Kilátástalanná vált már a jövője, Gyermeke sínylődik, hiába is gürcöl.   Szeretnék szívekben én lenni a REMÉNY! Ki este lefekszik szomorún az ágyba, Gondját, baját, búját mind elfelejtené, Mikor reggel ébred, teljesülne vágya.   Nem vagyok varázsló, hogy ily erőt […]

Edit Szabó : Nyári délután Napernyőknek árnyékában ül a delnő társaságban, kalapja az arcát lepi, napsugártól bőrét félti. Délutáni terefere, ráérnek semmittevésre, barátnők a kisvárosban, gondolatuk messze csobban. Nyár derekán szép ruhában virítanak csupasz vállak, rúzsos szájak és szemfesték, komolyodik a tekintény. Terasz asztalánál ülnek, üdítőtől felfrissülnek, szavak nem hagyják ajkukat, hiszen kirakatban vannak. Csinos […]

Tenger felől fúj a szél… suttog, süvít, beszél. Hűvös esti szellő ráül a házra… bundás csizma lábam melegét vigyázza. Virágok szirmai fáznak, zárnak, fényre, melegre várnak. S ha elvonult a zápor, kisüt a Nap alvó szirmok újra nyílnak. Mint egy halvány kéz fogás a fény, életre kelnek, s hajlanak felém. Australia. Perth 2005. 09.

Nem parancsszóra jönnek a versek, a csúnya szó, szép vagy a legszebb. Csak “úgy” kell, hogy megérjenek, mindentől függetlenek … … , ha maguktól kelnek életre a sorok, igaz szót csak akkor mondhatok.

Rózsa Iván: Csillagközi előzés Úgy siettél a Mennyország felé… De valaki megelőzött… Úgy járultál volna Isten színe elé… De valaki félrelökött… Budakalász, 2017. május 18.

Edit Szabó : Akácvirágzáskor Akácvirág lombok alatt fényesebben ragyog a nap, milliónyi fehér szépség, közepében a melegség, zsonganak az apróságok, övék lett most a hatalom, megszállják a magas fákat, nem hagyják ki a bokrokat, nyílj ki minden virágszirom, méhecskéké a jutalom, apró sárga virágporral megtelik a gyöngyharmattal, nem hallik csak morajlásuk, lassan telik a kaptárjuk, […]

Edit Szabó : Utak mentén Minden út máshová vezet, megváltozik az életed, egyenesen vagy keresztbe ne félj tőle, hagyd, vezessen. Mindent magadban keress, mert élni kell az életed, napfényre hull sötétség, emelkedj ki mindenség. Küzdés, harc az élettel, Istened se feledd el, haladj élet tengerén, valóságban van remény. Legyen nyitva a szemed, szavaid úgy csengenek, […]