A szerelemhez
Posted by
Posted in

A szerelemhez

Neked címzek egy pár sort, Kedves Szerelem. Évtizedek óta hintázol szívemen. Nem sodort el tőled még soha, semmi sem. Kérlek válaszolj, ha megkapod levelem. Mondd, nélküled élni én miért nem tudok? Szenvedélyes létedbe miért olvadok? Gyöngyös hálódban, fogoly mondd miért vagyok? Bennem hatalmad pecsétje miért ragyog? Szívemben léted már irgalom vagy halál. Nem tudom mivé […]

Posted by
Posted in

Domboldalról

Edit Szabó : Domboldalról Lassan halad lépegetve, körbejár a tekintete, domboldalról a lankára ballag alá a határba. Legényke az utat töri, magát elég nagynak érzi, elől halad, kivel lehet, botot fogja a bal keze. Sétájának van ám célja, patakpartot lent találja, kicsi horgát belevesse, halak kapását figyelje. Miből lesz a “cserebogár”, kicsi legény a nagy […]

Posted by
Posted in

Feloldozza

B. Mester Éva   Feloldozza   Éppen, hogy csak úrrá lettem kételyeimen, meg sem száradt még a tinta reményeimen, nagy ugrással jött a tavasz, keskeny volt az út, keresztutak metszésében minden felborult.     Elhalkuló sóhajok közt, csak a csend arat, de legtöbbet az gondol rám, ki most is hallgatag. Feloldozza, szél repíti a lábnyomodat. […]

Posted by
Posted in

Egy vágy

    Szeretni valakit, valamit fogni  kezét, oldani sálját, érinteni nyakát hajszálanként számba venni mindazt, ki ő.   Lüktetését körbe ölelni lebbenését megérezni, kiismerni mindazt, ki ő.   Felkérni, táncba vinni forgatagban megforgatni mindazt, ki ő.   Csak ráfigyelni, elmélázni kérőn-vágyón elringatni mindazt, ki ő.   Hallgatni napestig, hajnalszületésig örömét, álmát és holnapját mindazt, ki […]

Posted by
Posted in

Talán mondom

    Rojtossá feslett szavak mondod, kifakítanak mártóztam hencegő szóbeszédben elbújtál világod lila ködébe a homályod elbódított érteni véltem, majd megértettem mondani kényszerültem mit elbeszélni lehetetlen az igyekezet, a nemes célok porrá finomodtak az okok a miértek, a lelkendezések homlokráncoló mélyülő remegések mind, mind hasztalan kiáltanak és egyre azt rebegte ajkad ami fölött s alatt […]

Posted by
Posted in

Úton a tavasz

B. Mester Éva   Úton a tavasz   Varjak hátán, gyászzászlóval menekül a tél. Takarodik. Neki nyilván kár a tegnapért.   Autópályán, buszom mellett lohol a tavasz. Mezítláb fut, két kézzel szór vetőmagvakat.   Januárban hó volt erre, most csak pocsolya. Olvad a jég, dobozba bújt minden korcsolya.   Rég leégett csárdában az enyészet mulat. […]

Posted by
Posted in

Régi történet

Edit Szabó : Régi történet Maga módján egyszerűség, nincsen abrosz sem teríték, csupasz asztal, rajta kenyér szeletekben ketté törvén. Mellette egy vizespohár, valaki szomját oltottá, foszlós kenyér volt az étke, tiszta vízzel öblítette. Kenyér és az éltető víz, szegény ember nem feledi, mikor vitte a határba, haza hozva “madárlátta”. Madár látta gyerekeknek, ha már ő […]

Posted by
Posted in

A Hold arcai

A Hold arcai (fotós trükk) Fényképészünk fantasztaként Holdunkat leképezi. Varázslatos képzelettel sziluettjét kimetszi. Állólámpaként kapcsolja, képkeretbe foglalja. Atlaszként veszi a hátra, görnyedezve hurcolja. Teliholdat hálóval fog, lepke gyanánt kergeti. Spárga végén luftballonként a magasba engedi. Létrát támaszt, hogy elérje; pányvát, lasszót vet neki. Festő pemzlit mozgat fel-le, ezüstösre színezi. Zsonglőrködve dobálózik, kézzel-lábbal görgeti. Mindez trükkös […]

Posted by
Posted in

Rejtőző

arcodba rejtőztem el vonásaidból, ábrándjaidból álarcok nélkül látogatnak álmaid mosolyodba bújtam el szíved dobbanására léptem szemedben tükröződtem megláttam benne, mit reméltem elillantak árnyékoló felhőim Napomra Napod ragyogott

Posted by
Posted in

Álmodozó

Ha kóbor hang lennék csöppnyi szádba kérezkednék érzéssel megfesteném ajkad ha szótlan lennél…Ó, mondjad!   Ha simogatás lennék selymes bőrödön pihennék had hintse csordultig tested ezer s végtelen  sóhajom.   Ha szemhunyás lennék éltető fényt tőled vennék csillogó ég kék szemed csodáinak sűrűjébe lépnék.   Ha hallgató csend lennék zajodban otthonra lelnék szívedben zárakat nyitnék […]