Posted by
Posted in

Ha

Ha felhő lennék, esőt sírnék, könnyeiddel egyesülnék. Ebből egy nagy tavunk lenne, melyben tested megfürödne. Ha szellő lennék, szárítnálak, simítnálak, csodálnálak. Elbújnék göndör hajadban, elvesznék az Illatodba. Ha napfény lennék, ölelnélek, melegemmel hevítnélek. Felgyújtanám a szívedet, éltető fényt adnék neked. Ha fa lennék, úgy óvnálak, árnyékomban vigyáználak. Megvédnélek minden bajtól, hideg széltől, nagy vihartól. Ha […]

Posted by
Posted in

Új élet

Rideg reggel, hűs hajnalon zörögtek a kis ablakon. A bábaasszony, mint annyi máskor, mint a múltban vagy százszor. Tudta már, hogy mért keresték, tudását már jól ismerték. Kint egy asszony dideregve, “Jöjjön, drága”, szólt sietve. “A menyem várja, már szülne, vele az Isten segedelme.” Mentek hát a poros úton, át a mezőn, át a hídon. […]

Posted by
Posted in

Párizs ( Egy szerelem halála)

Párizs szikrázó kék egén akkor éppen megtört a fény, s fáradtan bolyongtunk a Champs-Élysées-n. Majd a Szajna parton át ittuk a város monoton zaját. Az eső áztatta Eiffel-torony túlemelkedett a holnapon, és már előttünk pompázott a mesés Louvre múzeum. Néma hallgatásba zuhant köztünk a bántó, buta csend, és a büszke szerelemváros, tudtuk, már semmit nem […]

Posted by
Posted in

Üveghegyen innen és túl

Tekinteteddel mikor a távolba nézel, látod, amint egy óriás feléd lépeget. Ott őrzöd még tarka képzetedben a csodás meséket és az üveghegyet. Midőn útjára kelt a színes képzelet, s hitted, hogy jó lesz majd megint, elporladóban szép gyermekálmaid, mert a valóság rútul arcul legyint. Piroska épp a haldokló erdőket rója, hol a farkas már régen […]

Posted by
Posted in

Ki mondja meg ?

Ki adja ránk cifra maszkunk, létünknek óvó fátyolát? Ki mondja meg, hogy meddig élünk, és hogy mi van odaát? Ki ad vigaszt a fájdalomban, és törli le fájó könnyeink? Ki számolja tovább, ha elmegyünk, csodákkal s búval telt éveink? Ki ölel át a két karjával, ha a miénk már oly erőtelen? Ki suttogja majd fülünkbe, […]

Posted by
Posted in

Angyalka

Angyalka Emlékszel még, hogyan szólt rég parányi csengője, az volt a szép, bennünk a lét megremegett bele. Terülve szét, fenyőnk díszét forgatta meg tűnőn, a fénye még, akár a jég, csillant a gömbökön. Futott tova, de illata fenyőnek ága volt, az éjszaka, mint egy csoda, szívünkön áthatolt. Csilingelő dalába szőtt tündéri álmokat, melyek mögött a […]

Posted by
Posted in

Március (Három nemzedék)

A harmadik hónap végén Vízre szálltam végre Betegség és munka Hajtott csöndesebb habokra.   Lenge tavasz hívott, Csókok nyoma űzött És ha nem láthatlak téged Kit megjelölt ajkam Messze messze ússzak.   A száraz nádas még csöndben Hajóm siklott fényben Engeszetlni képet Égő nyomom miatt küldtem.   Nyakad íze helyét Kósolt bőröd pírját Mit szégyen […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván : Zsákutca

Rózsa Iván: Zsákutca Aki a gyors, övé a jövő! Neki dolgozik immár a jövő! De jó, hogy lassan haladunk; Mert rossz irányba tartunk… Budakalász, 2021. március 16.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Valótlan a valóban

Rózsa Iván: Valótlan a valóban Egyszer eltűnik minden végül: És a semmit hagyja örök emlékül. Örökkévaló immár az örökké valótlan: Hazudozik fent mindenki, valóban… Budakalász, 2021. március 16.

Posted by
Posted in

Bodó Csiba Gizella: Tiltott gyümölcs (angol fordítás)

Translator: Vízi Lujza Gizella Bodó Csiba: Forbidden Fruit The Eden was still verdant What was forbidden is the Fruit! But was the hiss of the snake forbidden, the sin, that slayed eternal life? What was it, inherently? Where did the seductive tree come from? We seduce or we’re being seduced Somewhere all the Commandments are […]