2016-ban volt Művészportré sorozatunk vendége RosaMaria B., akivel életéről, a hozzá kapcsolódó városokról, a jogi pályájáról és természetesen irodalomról beszélgettünk. Verseit a műsorban Kardos Katalin tolmácsolja, kivéve az első (Szabadság) és az utolsó (Éj) alkotásokat, melyeket a Kortárs Verstár Pro sorozatban örökítettünk meg Radó Denise, ill. Náray Erika előadásában. A hangfelvétel itt hallgatható meg, cikkünkben […]

Török Nándor: Biztatgató Valaki azt mondta: Az élet küzdelem. Csak legyen ki küzdjön mellettem, velem. Legyen, ki szeressen. A reményt szeresse, de soha ne legyen a remény kezese. Bízzon a napfényben. A tündöklő égen folyton ott fürdőzik a végtelen kékben, pontosan érkezik, s távozik időre. A nap legyen az ő megbízható őre. Bízzon a szellőben. […]

RosaMaria B.: Éj Mély, sötét, fénytelen végtelen, mámoros, bársonyos, álmodok égtelen végtelent. Esztelen, nesztelen foglyul ejt, fogva tart, akaratlan takaratlan, fedetlen keblekkel ellibben előtted éjjeled asszonya. Fekete lepelben arcodba bámulva, álmodat kémleli, vágyaid kutatja. Lényedbe markolón paplanod alá búj, hajadat simítja, füledbe fúj, bőröd cirógatja, talpadat csiklandja, incselkedik veled, míg álomba ájulsz. Ciróka-maróka huncutkodik veled […]

Juhász István P.: Földre szállt angyalok Szobában törmelék, mi az ágyon mállik, porzuhatag lévén csak félve álmodik. Sziklák zúzták őt szét, nem törődve vele, hiába a jótét, ezt kapta cserébe. Szenvedett sok esőt, mi sósan áztatta, de kap elég erőt, hogy tovább kibírja. Szipogása közben darabjait szedik, mosoly közepette egybegyömöszölik. Szép szavakat hallgat, lelkét simogatják, […]

Jacsó Pál: Curriculum vitae Árva lettem a világtól, kitagadott önmagából. Árva lettem szédelegve, szeretetet kéregetve, hányszor voltam függöny mögül sanda szemmel méregetve. De ha kellett odamentem, a szelet meg elvetettem… Volt ugyan, hogy elszaladtam, magam mellől elmaradtam, és feladtam minden álmom, hogyha majd a sort kivárom, mosolyogva negligálom az összes rút sandaságot, keskeny szívű randaságot, […]

Gáthy Emőke: Életszínvonal És olló Erről szólt a megszokhatatlanul megszokott túlontúl nagyhangú rádiós kiselőadás „ Nyomor nincs csak elfecsérelt erők rosszul felhasznált pénz van „ És az a kedves arcú ősz hajú néni ott valamelyik plázában két csenevész zsemlével liter tejjel a kosarában aki állt én már a harmadik körömet jártam ő még mindig csak […]

Fecske László: A kakas balladája Reggelek reggelén, Hajnalok hajnalán, S még annál is korábban talán, Trónjára lép Ő. Ő, ki délceg, fess vitéz. Kinek fejében dúl a büszkeség, S egy csöppnyi ész. Taraja vöröslik, akár a tüzes Lenyugvó nap fénye. Ő az udvar legkiváltabb lénye. Fejét magasan tartva, koronáját mutogatva Jelzi, hogy ő az úr. […]

  Fazekas Imre Pál: Őszidő szimfónia 1. ha megrezdül a tölgyek koronája égalja névtelen sugalma lobban gyűrű kerül az esti holdsugárra ahová benéz az ősz nagy titokban ahol kék volt az ég még vasárnap fények játszottak levélen s a lombban kis vörösbegy dalolt a láthatárnak virágmilliók nyíltak nyugalomban csillagok szelíden égtek az estben ökörnyálak úsztak […]

Boross Teréz Ilona: A világ csengése Erõss Zsolt emlékére I. pikolóval furulyával hegedûvel harangokkal énekelnek a sziklák kõhúrjai II. ó halljátok erdélyi hegyek havasok sirassátok azt akit messzi szél hozott sirassátok ballagó fáradt fellegek a vándor magyar lelke hazaérkezett csúcsok koronája kísérte sokáig hófehér csend végtelen fohászig öröm égi pásztor hajolt le a földig farkasok […]

Rab Ferenc Levente: Egy maláj sirály pipázik Égi fellegek uszályos hajója Egy maláj sirály, rászokott a bagóra. Füstölgött göcsörtös pipája, Amerre vitt útja, mindenki látta. A maláj sirály túl sokat szívott a dohányból, Túl sok szufla fogyott ki a fehér dolmányból. Egy mámoros nap végén nagyot koppant, Mikor egy fregatt fedélzetére pottyant. Nézzétek, emberek, mily […]