Posted by
Posted in

Elmúlás

Szárnyai alatt kél a szellő fészkéből kecsesen tova repítő aprócska, szertelen bódulattal suhintva felrázó hangulattal felkapja, emeli, megforgatja aztán bátran útjára bocsájtja, mint ősz s tavasz fogócskázás közben eltaposva a fagyottas telet, ám kíméli a perzselő nyarat had égesse a száraz bizonytalant, s ahogy halad, szalad a biztosba elnémulásától borul virágba egyszeriségének kihűlt hamuja.

Posted by
Posted in

Álmodnék veled

Álmodnék veled Holdat csillámlót, világ-fényest álmodnék virág-rétet szivárványt, kacsintósat. Álmodnék ezer vázát ezer csokrot, tarkabarkát álmodnék tavaszringatót ölelésben fogant csókot. Álmodnék boldogságot mosolyodnak dallamot álmodnék végtelen órát oldó időtlenség pillanatát. Álmodnék tiszta vágyat örömkönnyet, nyughatatlant álmodnék álmot álmodót szárnyaidat féltve óvót. Álmodnék egy nagy követ feltörném és belegyűrném az álmosító csalódást szakítás búját, s fájóját. […]

Posted by
Posted in

Pénz hatalma a mában

Edit Szabó : Pénz hatalma a mában Azt mondják, pénznek nincs szaga ám óriás a hatalma, életednek fenntartása, létszükséglet megadása. Bizony ingyen nincsen semmi, nem kérdezik mit kell enni, nincs oly mondat,hogy majd holnap, a világon egyedül vagy. Nincsen pénzed, ki kérdezi hisz a lelked is szégyelli, egyik napról élsz másikra, forintjaid számolgatva. Jó lenne […]

Posted by
Posted in

Ilyenkor születtem

B. Mester Éva   Ilyenkor születtem   Vasárnap születtem egy régi februárban, mikor erősödik a hit és gyengül a tél, ködfoltos subáját magára rángatva távozni készül, semmit nem beszél.   Anyám bölcsőjében nyolcadszor is megkapaszkodott a remény, mint csecsemő. Biztosan éreztem, hogy létemet hallgatja. Finom neszek szárnyán lelke lebegő.   Visszamordult néha még a tél, […]

Posted by
Posted in

Haikuk 2014-2016

Főbűnök: 1.Hiúság Megint dicsekszik. Tükör előtt tetszeleg, gőgje felhúzza. 2.Kapzsiság Félti mindenét. Csengő érmék táncolnak, el nem eresztik. 3.Bujaság Gerjedő kéje érzékies lángra kap. Nem lel nyugalmat. 4.Irigység Másét nézi csak. Fáj, hogy nem lehet övé, amit nem foghat. 5.Mohóság Hiánytól habzsol mit kívánt szeme, szája gyomrában dagad. 6.Harag Vicsorgó fogak bősz szenvedéllyel marnak: mérgezett […]

Posted by

Az év trubadúrja 2017. – pályázati eredmény – 18 év alattiak

Szerkesztőségünk 2017. február 18-án, szombaton rendezte meg “Az év trubadúrja 2017.” című pályázatunk, azaz szerelmes vers versenyünk eredményhirdetését. Az összejövetelre a Miskolci Egyetemi Könyvtárban került sor, 13:00 órai kezdettel. A helyezett és sikeresen szerepelt alkotók munkáiból Zsoldos Árpád szerkesztő-műsorvezető, Zsoldos Adrienn szerkesztő asszisztens, valamint Kardos Katalin és Jacsó Pál előadók olvastak fel egy válogatást. Jelen […]

Törje Mátyás
Posted by
Posted in

Törje Mátyás

Zord idő, dermedt, hideg tél, kabátomba kap, fúj a szél, átfagyok. Csontomig hatol a hideg, lüktetésen fájó ideg, fog vacog. Zúzmarát lehel egy sóhaj, Istent kérő, ima s óhaj égre száll. Téli hideg kertek alján, jeget törő Mátyás napján továbbáll.

Posted by
Posted in

Árva rózsaszál

Edit Szabó : Árva rózsaszál Egy szál vörös rózsa nyílik, szára tó vizében ázik, közel s távol nincsen senki, part a virágot élteti. Piros rózsa levél nélkül kiragyog az ég színéből, egyedül van ő magában, valakire nagyon várhat. Mohos kövek tengerpartján örömmel él áldott virág, hogyan kerülhetett ide, titkát valaki megőrizte. Véletlen vagy tudatosság, szép […]

Posted by
Posted in

Vágyálom

Vágyálom     Szél szárnyán repülni, az ember ősi ábrándját  megélni, álmom. Felhők közt evezni, tollakkal szállni, ideálom. Oda, fel a magasba vágyva vágyom, hogy láthassak milliónyi csodát:   Namíbia sivatagát, a homokdűnék sorát, ahol fűzérben sorakozó lila virágsor díszíti az oázisok szomjoltó kútját. Egyiptom műalkotását, tervezett, négyzeten álló piramisát, a gúlák gúláját, a felemelkedés […]

Posted by
Posted in

Útszéli vén fa

Edit Szabó : Útszéli vén fa Csupasz vén fa, ágain nincs levél, sudár termetű szárnya, törzse több ágra szétterül, fészkek hada benne elmerül. Útszéli vén fa árván áll magában, várják tavaszt az ágak, mikor pattannak rügyei, s költöznek fészkek lakói. Rügyek pattannak, levelek kibújnak, a nap szelíd sugarai lágyan simítják ágait, madárdal zendül lombok közül. […]