Csodálatos hegy. Egy női kézben pálmaág. Micsoda test! Hát igen kérem: ez Budapest. Évszázad munkája dőlt ma romba, mert bomba robbant Bonnba. Szomjasak voltunk, Nem vártuk tovább Esztit. Felkerekedtünk és kerestünk egy Bukarestit. Repülőből kitekint a magyar – a nap hevétől nagyot tüsszent –, majd örömében felkiált: Hurrá, látom Brüsszelt! Moziba mentünk, de elszomorítottak a […]

Túl az Óperencián élt egy királylány. Szegény beteg volt, kicsit bolond volt. Az udvarban lakott az udvari bolond. A várlányok kedvence – velük bolondozgatott. A királylány kezét sokan megkérték, de mivel ő bolond, folyton nemet mond. Bolondországban bolond a világ, itt él együtt sok bolond és boldogtalanság. Egyszer aztán jött egy skizofrén király. Megtetszett neki […]

B.Mester Éva Angyal fürdik   Minden ajtóm kinyitottad, mindegyiket nyitva hagytad. Ki- bejár a sok gondolat, várja minden mondatodat.   Ha néha fáj, elszenvedem, ha nem értem félreteszem. Ha megérint , dédelgetem, összes fényét mind elnyelem.   Botorkáló hétköznapok, szökésben lévő hónapok, bizonytalan akaratok… Nem kérdőjel, a pont vagyok!   Ha elindulsz, eléd jövök, rongyszőnyeget […]

Költőtársak köztünk járnak, tíz körömmel rímet ásnak, csacska verset kalapálnak, ócska mondást komponálnak, ragot ragra feltekernek, szót szavakra megverselnek, szalmakazlat összehánynak, ritmus nélkül bedarálnak. S kinek versén jót mulatnak, utána ajtót mutatnak, észrevétlen mászik vissza, ha látja, az ablak nyitva.

Ócska játék, színfalak mögött Nem értenék az emberek sem Beteg a világ feslett, törött Gondolatokra emlékezve. Olykor rózsaszirmokat teremt, Néha apró hajtásokat A boldogtalanságra hajt fejet S leperegnek közhelyes szavak. Csak álmokból élni, A nevetés is elmenekül hirtelen A múlt képkockáit rakosgatni Csak újból átélni azt, mi már úgyis mindegy. A képzelet sokszor csak rajzol […]

Léggömbökkel játszó gyermek, Nevetgélő vidám percek, Mindegyikre ráfirkálta, Hogy aki ezt megtalálja, Adja mindenki tudtára, A szél mind felrepítette, Fent a légben búcsút intve, Szálltak a világba, lebegtek, Majd leszálltak a felirattal “szeretlek”.

Nagy bánata volt a hóembernek, Nem volt még társa szegénynek, Hópelyhek kavarogtak a szélben, Havat hordtak szén szemébe, Magányosan lógott répa orra, Mikor gyereksereg közeledett arra, Gyúrták is a sok havat, Görgették a hószobrokat, Nemsokára kész lett a nagy alkotás, Hóemberrel, szemben állt egy hasonmás, Örömében könnyeivel küszködött, De a párja ettől bizony tüsszögött, Jó […]

Minden oldalam édes és sima. Általában kemény vagyok, s egyszer leszek csak puha. Örülök, ha az emberek megesznek, ha kávéjukba beletesznek. Szeretnek, mert kicsi vagyok, elférek zsebben és erőt adok. Csak az hal meg, ki megszületett – mi sem vagyunk ebben kivételek. Porrá lesz az édes életünk: kockacukorból porcukrok leszünk.

Óriási nagy kupacban, két dög nehéz kukac van. Mindkettő horgászik, a csukára vadászik. Aranyos kukacom! – szólt a szerelmes kukac –, ígérted, ha nagy leszek, valamit megmutatsz! Nemrég maradt magára, egyedül él. Nejét félbevágta egy ásóél. Sírjára szegénynek ez van írva: „Na, ez a kukac is ki van nyírva!”

Tavasszal mindenhol kinyílnak a rózsák, a napnak kedvére rügyeiket bontják. Méhecskék dongják körül a virágot; kellemes illattal bódítják a világot. Nagy ünnepek táján levágják a rózsát. Szerelmes fiú felköszönti párját. Verssel és nem rózsával köszöntelek téged: örülök, hogy együtt ünnepeljük a tizennyolcadik életéved.