Volt egy tehén valahol messze, a prérin legelt reggelente. Bőgött nagyon, amikor fejték. Nem szerette, ha rángatják a tőgyét. Nagyot rúgott ekkor a hátsó lábával; ő bánt el egyedül a bikával. 45 Múltkor a marha marha sok füvet evett, és nem győzték feldolgozni a belek. Elment az orvoshoz, kérlelte őt sírva: Utaljon be doktor úr […]

B.Mester Éva   Odafönt     Édesapám, édesanyám felhőkön túl vigyáztok rám. Nyolcadszülött szerelmetek engedte meg életemet.   Testvéreim mind elfogytak, hosszú útra csomagoltak. Lábnyomukban sok szép virág, mégis szegényebb a világ.   Sokan vagytok már odaát, lassan együtt lesz a család, mint a régi ünnepeken, Odafönt még üres helyem.   Sokat kaptam, de még […]

Félmagányos, olcsó kisporondon táncol szívem, mint egy rossz bohóc. Hol van múltam, hétköznapi gondom? Néha gyáva, néha martalóc. Fölöttünk a tiszta Napot láttam, olykor ragyog, olykor elborul. Időrágta kusza látomásban kergetőzik jópár házinyúl. Lehetünk sok kiéhezett farkas, gyilkosok közt ádázabb vitéz. Árvízmosta erdőben hatalmas kártyákat kever egy tiszti kéz. Zsebeimben negyven éves morzsa, napszemüveg, kopott […]

Valami örökké benned ül. Illúziónk még megmarad? Sohasem lélegzel egyedül, én leszek utolsó szavad.

Szeretlek szemeidért Szeretlek ajkad mosolyáért Szeretlek szerelmedért Szeretlek mindenért Szeretlek vágyból Szeretlek érzésből Szeretlek csókodért Szeretlek megértésből Szeretlek felindulásból Szeretlek hévvel Szeretlek szerelemből Szeretlek szívvel Szeretlek féltésből Szeretlek haraggal Szeretlek nevedért Szeretlek akarattal

A blueskirály hazánkba érkezett. Senki sem tudta, senki sem várta, senki sem kérte meg. Senki sem hitte, hogy ellátogat. Mégis megállt, mégis megállt, mégis megállt a vonat. Arról énekelt, hogy „valami nyúz”. Rájöttünk rögtön, rájöttünk rögtön, rájöttünk, hogy egy ez blues. Hiányzott bal kezéről az egyik ujja. Mégis gitározott, mégis gitározott, oh, halleluja! Mikor eljátszotta […]

Képek kavarogva keringnek körbe. Képen kentaur köp köhintve. Szemek szemeznek, szerelmek szeretnek. Színek színlelnek, szépek szenvednek. Nevek neveznek, népek nemzenek. Nincstelen négerek néha nevetnek. Csalódott csókok csapódva csapódnak. Csapra vert csobolyók csobogva csobognak.

Megkondulnak a harangok: valakit temetnek. Eltemetik azt, kit annyira szerettek. Koporsóba teszik, majd egy darab földbe, elássák testét, s ott nyugszik örökre.

mélybe hulló összegyűrött fátylak sáros arcú halkan síró szűz megvédte a feltörő utálat kialudt a zúgó erdőtűz ott vagy-e ahol a legjobb lennél kit érdekel kék árnyékszobád gyalázattól nyugalmad már nem fél eltiporták vágyad mámorát félbehajtott papírok a földön szétkenődött jognyilatkozat eltemetett kamrámban megőrzöm vércafatos szétlőtt álmodat zsúrzajosan él egy szomszéd utca túl kevés a […]

Fáradt olaj kering ereinkben Homlokunkon ólomnehéz ránc Földön fekve nem vihetsz el innen Lepányváz egy véres acéllánc Sebzett csőrű láthatatlan varjak Könnyezni rég képtelen szemek Szívünkből egy darabot akarnak Mondhatsz bármit, már nem értenek Bűneinkért lelkünket kívánta Valamiért száz éve gyötör Nem foglaljuk álnevét imánkba Tudjuk, végül úgyis elsöpör