Mentem tovább a lépcsőn meredten Megláttam, s szívem dobogott, de az ő szerelme mégsem lobogott. Ült a lépcsőn kacagva, nevetve, ám szóra mégsem méltatott. Gondoltam én hogy reá nézek, de nem tettem… Mentem tovább a lépcsőn meredten. Lehet te észrevettél, szemeiddel jól megnéztél lassan, nyugodtan, és bazsalyogva köszöntél volna, amit én viszonoztam volna, de nem […]
A távozó nap sugárzó fénye, aranyutat sző a tó vizére. Káprázatossága ámultatna, ha nem merülnék a gondolatba. Lefoglalnak a belső képeim, elősorjáznak az emlékeim. Veled is ülhetnék most a stégen, fürödnénk a szellő melegében. Te cserbenhagytál, feladtad könnyen, hiába hullik érted a könnyem. Megszállta üres lelkem a magány, nem lakozik szívemben szivárvány. […]
Mandala körben illeg a cigánylány, fény ragyogtatja rubintos ruháját. Formás teste, ismerhetetlen arca, mint hihető bálvány hangszerét tartja. Kezétől jártasan szól hegedűje, lelke fájdalmasan össze van gyűrve. Gyászos dallamot képez vonójával, csüggedt szíve csordultig csalódással. Szerelme messze zarándokolt tőle, maradt régi románcuk hideg, pőre. A magány vígságát sárba taposta, mint selejtes álom, hullott […]
A szírt mögött a nap már nem pihen, élénkül a lét a természetben. Szellőtől faágak bólogatnak, kezdetét nyújtják csalogatásnak. A virágok egyre tárulkoznak, fény ébredéséről árulkodnak. Aranyszínű láng lebeg a vízen, simulj közelebb hozzám szelíden. Élvezzük együtt a varázslatot, a kilátás szőtte pillanatot. Ölelj, élvezd az éji vágyálmot, mint tenger magából a hullámot.
Edit Szabó : Napfelkelte . Kora hajnal, napfelkelte víz tükrében megjelenve ébreszti fel a világot, fények adnak újdonságot. . Ragyog a folyó tükrében, kora hajnal tündöklése, jegenyefák fehér törzse magát nézi víztükörben. . Meg-megrezzennek a bokrok, felrebbennek a dalosok, madárdalra ébred hajnal, szárnyra kélnek, indulhatnak. . Folyó vize megélénkül, csobban a hal, újra készül megszerezni […]
Elment felettem az idő, annyira, hogy elmúlt az élet, Életemben én voltam a pech-király… ember így mivé lett? Elment felettem az idő, annyira, hogy elmúlt az élet. Magányosan, -toporogva- ácsorgok a létvonatom üres peronján, A vonatom műhelybe ment, mert jött a nyár és javítani kell ablakán… Magányosan, -toporogva- ácsorgok a létvonatom üres peronján. Hol toporogva […]
00:10 Lennék már túl ezen. Rajtad. Rajtam. Rajtunk. Kettőnkön. Szavaid belém égtek, bár feledni és engedni tudnám őket. A percek telnek, ám álmok a szememre nem jönnek. Üzenetek se jönnek többet tőled. Csupán a régieket olvasom egyre csak vissza. Képek,emlékek tárulnak elém, mik tán csak az én képzeletem szüleményei. Most láttam csak meg, hogy nem […]
Egy gengszterhez A szemeim csillogása kitűnt már A teher mi rajtam volt tovaszáll Lelkem fáj Tán jobb lesz így már Hazugságok pókhálójában eltévedtünk Lelkünk kietlen sivatagában lépkedtünk Az igazság felderült Az igazság úgy terült el Mint betonon a lőszer Szívembe kést döftél Haragod él Vérrel teli edényben lélegeztél Éltél hallottak közt Hallatlan mit tettél Ha […]
Vágyam… virtuális szerelem? És ha, tested birtokba veszem? Így-se, úgy-se lehet, Messze van a tested. Bíz’ így lenne, jó, ha kérhetem… Valóságom, álmom, úgy vágylak, Élvezném tested, így vadászlak… Ha összeér bőrünk, Majd, emléket őrzünk. Kart karba, érzékkel csatázlak. Érzések hálójából nézem, Ha, nem történik semmi, végem… Köztünk van ötven év, Itt már nem lesz, […]
Rózsa Iván: A hülye ügye Az eleve hülyének született még inkább hülye: A magyarok ügye már régóta nem az ő ügye. A hülyék hülyéje egyre inkább hülyébb: Továbbra sem szolgálja a magyarok ügyét. Budakalász, 2021. január 28.
