CÉLOK Vannak vágyak, mire nagyon várunk, de tenni értük nem igazán akarunk. Álmodozni sok ember szokott, de a legtöbb ennél messzebbre nem jutott. Van, aki nem hiszi, hogy megérdemli, és olyan is, ki egy buktató után nem képes felállni. Célokat csak a legbátrabbak mernek kitűzni, kik tudják, hogy a végsőkig fognak harcolni. Sokan próbálják majd […]
A KULCS Az előbb az jutott eszembe, micsoda kulcsot kaptam a kezembe. El tudom érni, amit szeretnék, ehhez nem férhet semmi kétség. Ez a kulcs ugyanis én magam vagyok, így csak tőlem függ, hogy a zárban merre forgok. Néhány ajtót végleg bezárhatok, és helyettük újakat nyithatok. Minden zárat másféle kulcs nyit, ezért változnom kell mindig […]
Üzen az ősz Sarkunkban ezután az ősz toporog, fényereje erősen visszafogott. Lehet a tartalékot gyűjtögetni, közel a tél, az új évszak üzeni. Ne gyászold búsulva a forró nyarat, adott tömérdek éltető aranyat! Öltöztesd fel a szíved színes díszbe, legyen minden vágyad kielégítve! A küzdelemnek nem lehet kétsége, tekinteted vesd tetteid végére! Hőn áhított […]
Hétköznapi pszichológia A hazugság önmagában lévő, önmagát generálja, És addig tartja fönt magát, amíg egy újabb nem degradálja. A hazugság könnyen eladható, nincs, aki moderálja És Az emberek lelkét ötödik hadoszlopként biz’ generálja. Politikai hazugság országot és embert rongálja. Vecsés, 2020. március 25. – Kustra Ferenc
A „Százhúsz szonettből álló lírai rekviem”, ahogy Szabó Lőrinc e verseket nevezte, régi-régi ismerősöm. Bár már korábban is olvastam némelyiküket, először férjem halálakor lapoztam végig a karcsú kötetet. És a gyászév alatt mindegyre visszatértem szonettjeihez A huszonhatodik évnek. Nekünk akkor huszonnégy év adatott. És mi történt most? Másodjára lám szűkmarkúbb lett a Sors: nekem […]
Hogy is van ez, gyerekek? Hogy az anyukátok így megöregedett? Hogy múltak el ily észrevétlen az évek, hogy gyengült így meg a test és vált egyre szomorúbbá ez a lélek? Hogy is van ez, gyerekek? Ti sem vettétek talán észre a változást? Nagyon gyors volt, szélnél sebesebb az ütem, néha azért lassíthatott volna! Vagy […]
Szétbogozni nem tudom. Összefolyik az idő. Régen is így lehetett, csakhogy időm se volt, hogy ráfigyeljek. Most viszont figyelek, és egyre kellemetlenebb beismerni: az idő összefolyik. Az emlékek is mind veszendőbe mennek… Hogy mi történt pár napja, vagy valami tegnap történt-e, tegnapelőtt-e, vagy két, avagy három hete éppen… Hogy ebben, vagy már abban […]
Edit Szabó : Szemtől szembe . Zöld erdőnek szélén kis pataknak partja, szomjas állatoknak italát megadja. . Fák lombja hűsíti, nádas legyezgeti, bátran mehet állat, nem zavarja senki. . Őzike széjjel néz őszi erdő szélén, magas fák árnyai alatt megpihenvén. . Napsugár tükrözi aranysárga fényét, erdőnek rejtekén biztosítja fészkét. . Világgal szemben áll bátor erdő […]
Állok kicsinyke szobám ablakában és nézem amint a vidám, Napsütéses nyár homloka felett árnyak gyülekeznek. Látom ahogyan a mennyei festő óriás palettáján már Kikeverte az ősz pompás színeit: rozsdabarna, sárgászöld, Rőtvörös és bíborszín foltok tarkítják a természet Isten által szőtt, a Földre szabott, színes köntösét. A fák is elhullajtják levélruhájukat, leveleik szép Rendben, némán szállingóznak […]
Hétköznapi pszichológia a szerelemben… (Anaforás, dupla-belső visszatérő rímes, 3 soros-zárttükrös) Emlékszel, hogy mennyire nyikorgott az együttlétünk ajtaja? Emlékszel, hogy mennyire ingadozott kapcsolatunk valója? Emlékszel, hogy mennyire nyikorgott az együttlétünk ajtaja? Jó, most itt ezen a tisztáson együtt ücsörögni Az erdő szépségében sűrűjében gyönyörködni. Ide a tisztásra, erdő beengedi a napfényt, Mi meg engedjük egymás szívébe, […]
