Translator: Vízi Lujza Anikó Juhász Landscape with birds Somewhere the birds always fly, somewhere time always moves… a ski boot slides down on the mountain the mountain ribs are not released by the snow until tomorrow because now there is still room for winter, even now he breaks from the trees the songs of the […]
Adósság Becsaptak látod, újra most út szélén hagytak téged, azt sem akarják hagyni, hogy kiöntsd a puszta mérged, ha volna is rá válaszod, megtartod önmagadnak, kitépett tollú táltosok már csillagot tagadnak. Lehajtott fejjel tűröd el szerecsenmosdatásuk, aztán ha senki sem figyel behajtják tartozásod, újból lenyúzzák bőrödet, akasztják ki a szögre, arcátlan lopják mindened, s feszítenek […]
Mikor a tél hópelyhe kivirágzik és a csikorgó hó úgy szikrázik, akkor fürdik meg az izzadó lét, kendőbe törölve meg az arcképét. Zsibbad az agy, cikázik a gondolat, szeretne mondani valami fontosat. A szó lecsúszik a szája szélén, felőrli önnön magát az örvényén. Öröm és fájdalom hosszú vágtán, egyensúlyoznak a sors-barázdán. Billeg az ige és […]
Edit Szabó : Tavaszt zengő Zöld fűszálak ékesen díszlenek, föld aljzatát belepik teljesen, tavaszi napsugár fénye ragyog, gyorsan megindulnak új hajnalok. . Harmatnak cseppjét a Nap szárítja, virágok szirmait bontogatja, nyílik a liliom és a rózsa, átveszi hatalmat az illata. , Színpompás pirosban és sárgában virítanak ők kert pompájában, színük és illatuk elvarázsol, pillangók szárnya […]
Bűvölet A kövekkel csacsogó hullámok zaja, part menti fák titkokat suttogó hangja, vágyakról mesél, sejtelmes gyönyört ígér. Csillagok reszkető fénye még felragyog, kelő hold sugara játszik ezüstlanton, ezer kis szikra gyúl szívünk rejtekében. Te vagy a föld, az ég, a menny és a pokol, a végtelen síkság, hol nyugalom honol, a szivárvány, amely ezer színben […]
Már ’848 –ban is… (Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös, önrímes) A hit, minden területen át kell, hogy hassa az életünket, A hit az, mi szilárdan rögzíti a molyrágta életünket… A hit, minden területen át kell, hogy hassa az életünket. Ember! Nézz magadba, van-e lelkedben magyarsághoz tartozó érzet? Ember! Magyar vagy, ha hiszel, légy erős, itthon […]
Az utolsó nap Nem lát már mást, csak szürke falakat, alkonyat fest kint lámpavasakat, tudja vége,- nincs miért küzdeni, nem érti, a sors miért bünteti. Tág pupillák, megtiport becsület, cellájában kicsinyke feszület, itt lesz ma az utolsó vacsora, mellé Óbor a legjobb cimbora. Tudja nem bűn, hogy hazáját védte, rá a teremtő áldását kérte, látta […]
Az én utam Utak, vonalak, hol egyenes, hol görbe, semmiből hirtelen a látómezőbe keresztezve egymást, titokzatoskodó, semmibe vesző, és egyre hosszabbodó. Valahol egy vonal, vagy talán egy görbe, sors-utad mutatja, így jár körbe-körbe, itt-ott a sávok egymásba gabalyodva, már őrá figyel – lélegzet- visszafojtva. Göröngyös kissé, néha döcögős, fájó, élet-tragédiáknál riadót fújó, de az én […]
Alkonypír Bíbor aranyban tündöklő sugarak, igéző a szikrázó fényzuhatag, mint hócsipke, zúzmara ül a fákon, alkonypír terül a meseszép tájon. Fenyvesek susognak kósza szellővel, kacérkodnak a ciklámen felhőkkel, hólepel csillámlik alul a földön, a Nap még rápillant, hogy tündököljön. Varázsos pillanat, csendes a vidék, megragad ez a fenséges ősiség, hirtelen sötét lesz, ellobban a fény, […]
A szív sebei Oly édesen tudtál becézni, csókolni, ölelni, boldog voltam veled, – vagy csak én hittem, hogy szeretlek, és te is szeretsz. Oly hirtelen lett vége, még ma sem látom tisztán, – mi okozta e fordulatot? Félig kábultan gondolok rá, az elmúlt órákra, elszállt boldogságra. Gondolataim visszafelé repítenek, kicsit még elidőzöm az emlékek visszahulló […]
