Nem vagyok örült és nem vagyok más Én nem vagyok őrült, Nem vagyok más! Lehet, hogy játszik Velem a napsugár. Átjárja testem, forr az én vérem, Gondolatom az egekig ér el. De nem vagyok őrült, S nem vagyok más! Talán a vágy, mi hozzád száll, És nem lehetek veled, Csak a szívem és a képzelet. […]

Versírónak könnyebb a dolga, Mint aki a verset előadja, Érzéseket tolmácsolni, Vidámságot varázsolni, Szép magyar kiejtéssel, Bátran bánni a mesékkel, Versenyeken ezzel nyerő, Arany minősítésű a Kincső!

Ujjaid balzsama ápol, halk hangod biztat és nyugtat, lehetsz itt, közel vagy távol, gyógyító ópiumom vagy. Függővé te tettél engem, ösztönöm tudja a választ: végleg a részeddé lettem, s te is a részemmé válhatsz. Testünk és lelkünk forr egybe, amikor suttog az ajkunk, úgy szállunk a végtelenbe, semmilyen súly nincs ma rajtunk.

Egy üstökös száguld felém és türelmem holdja fogyva. Ti értetek perelek én. Kezetek majd ki fogja? A puszta földön nőttetek, konok búzaként a gyomban. Erősek vagytok, úgy lehet, ám szívem félve dobban. Gyönyörű rózsájú kórók, tüskék közt, szirmokból lángok, illatuk szerteszét szórók, vagytok, kis vadvirágok.

Valami rám esett. Az ég sötét súlyából csipetnyi. Egy marék valóság, mit megpróbálok nem észrevenni, pedig felhőként tornyosul fölém. Falak repednek, s inog a födém. ⃰ Valami rám esett. Angyal szárnyából kitépett pihe. Pár deka boldogság könnyektől fakult tavaszi színe, egy áttetsző, misztikus talány. Paplanom alatt szunnyad a magány. ⃰ Valami rám esett. Gyermeki kacaj […]

Égből hulló sajgó kacagás Szád sebes szél ejti át Annyira láttatja mocskos hazugság Néhai elcsetlő, iróniák. Szórakozott lelkületű fények Hallottam, az angyalok is tévedhetnek Szólhatnak bátran, ám félve Negédes tekintetek is eleshetnek. Imádság lohol az elveszett térben A pillanat maga mely oly édes Mosolyt csalni a tükörképnek Igaz sugárzása örökké fényes. Egy picit ébren is […]

A címzett ismeretlen    Neved nem tudom, Írj hát a nevemre Dió levelek erezetsorain Olvasom Örök Tündöklő Végtelenség Ágazó jeleid keresve!   Ezer napocska Ringlógömbbe zárva Mint rézsúlyzó A gyenge ágakat megpróbálja, Mindüket szélbölcső dajkálja.   Ismeretlen az arcod! De minden vonását Megtalálom felhőgomolyban, Hangyabolyban, szarkalábsziromban S a túloldalon baktatóban.   Sasok szárnya alá bújtam, […]

    Rózsa Iván: Immanens lét     Isten attribútuma az örök élet: Ember, a halált hát miért féled? Ember velejárója az örök bűn: Puszta létére is hát árnyék vetül…     Budakalász, 2016. október 23., (Tőkéczki László gondolatai kapcsán…)  

    Rózsa Iván: A rája kultúrája     Kiöntenek egyszer a tengerek, az óceánok: A giga-cunami: okozat vagy ok? Oda lesz egzotikus szigetvilágok kultúrája: És már csak pár rája emlékszik még rája…     Budakalász, 2016. október 12.    

    Rózsa Iván: A Semmi birodalma     Betörnek a bunkó, barbár brigantik: Elpusztítanak mindent, mi ősi, antik… Az enyészeté lészen a kultúrálatlanok kultúrája: Immár a Semmi az Úr, oda a Tudás fája…     Budakalász, 2016. október 12.