Rózsa Iván: Túlzott tempó     Para, pam, param… Fokozódik az iram. Tara, tam, taram… Már égnek áll a hajam!     Budakalász, 2016. szeptember 19.    

    Rózsa Iván: Déjà vu     Útnak eredtél, ám szél kerekedett: Megfordultál, mert az eső eleredt. Visszafogadott téged az édes otthon: Miért indultál el, miért vagy úton folyton? Mert mindenhol, mindenfelé otthon vagy: Jártál már mindenütt, emlékszik az agy. Éltél itt-ott és imitt-amott: Feltámad poraiból mindig a halott. És a világ is változik […]

    Rózsa Iván: Életfa     Az égig érő fa tetején a világ, Az égig érő fa tövében a virág. Az égig érő fa tövébe letelepedtél: És most úgy érzed, a világ fölé kerekedtél…     Budakalász, 2016. szeptember 19.    

    Rózsa Iván: Láttál már eleget…     A végtelen sivatag végén felfedezed a tengert, A végtelen kék ég felett megleled az embert; Ki érted élt, halt és szenvedett… És akkor elmondhatod, tapasztaltál már eleget…     Budakalász, 2016. szeptember 19.    

B. Mester Éva    Földre mért kertemben   Földre mért kertemben soha nem ültetett vadszőlő tekereg, fűcsomó gomolyog. Nehéz lesz itt megint új utakat vágnom. Az ösvények helyén szúrós köd tántorog.   Egy kóbormacska rémülten mered rám. Mi van a kezemben? Lendítem, dobom? Ő osztozna velem – savószemén látom – a magamra hagyott, félretolt sorsomon. […]

Egy álom mi valóra vált Én egy autodidakta író vagyok, Kinek a szíve nagyon boldog. Hisz az élet iskoláját járván, Megkaptam vele a boldogságot Hisz nincs nékem semmi iskolám, Mind autodidakta jártam az írók rögös útját. Nem ismervén a sok szép szavat, Mit rímnek, szótagszámnak, ki tudja minek sorolnak. Írogattam, s a fiókba raktam. Álmodoztam, […]

Egy nagy erdő szélén, Hatalmas rét végén, Egy szép nap ér véget, Utat ad az éjnek. Folyóban vízesés, A halaknak nehéz Útjuk majd véget ér, Már nincs messze a cél. Most látod a csodát, Medve hívja bocsát, „Ha nem jössz, nem marad, Kevés már a lazac!” Bocsa vígan fut már, Vacsora neki is jár, Nagyon […]