Posted by
Posted in

Mesterfonó

Edit Szabó : Mesterfonó Kicsi öreg,vén apóka a szatyrait fonja,fonja, szemüveg kell az orrára, hogy a szálakat jól lássa. Nagyon régi foglalkozás, ős idei munkálkodás, férfi kéznek oly dicsőség. Összegyűjti a háncsokat, csőről gyűjti a szálakat, megmossa és szárítgatja, a kötélre akasztgatja. Minőségre mindig adott, ami kezéből kijutott, ámultak a szép asszonyok, mikor látják kosárfonót […]

Posted by
Posted in

Nyári alkonyat

Láttad e már mikor az alkonyat, remegve bújik hozzá a földhöz? Megül az árnyas diófa alatt, szellő hangján szól, susog a csöndhöz.   Fák lombján táncol még egyet a fény, s a horizonton vörösen köszön. Csillogva bukdácsol levél hegyén, búcsút int s fut, vele én most szököm.   Feléd szalad a vesztett öntudat, melletted fekszik […]

Posted by
Posted in

Tűz és liliom

Edit Szabó : Tűz és liliom . Angyal szárnya csupasz testén halkan csillan nem repesvén, talpa alatt szilárd a föld, komoly szeme markába döf ! . Két kezében tűzfény lobban, végtelenség képen fogan, lángoló tűz okoz sebet, vagy fellobbantja szerelmet ! . Angyal leány szűz lánggal ég, megosztaná a szerelmét? szarvas ember megérdemled? fehér liliommal […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kígyótojás

Rózsa Iván: Kígyótojás A tojásból nem sólyom kelt ki, hanem kígyó; Az erényesről kiderült, hogy valójában ringyó; A Sátán fattya lassan-lassan leveti az álarcát: Jó és Rossz megkezdi a Földön tán végső harcát… Budakalász, 2021. augusztus 6.

Posted by
Posted in

Kávézó

Szűk utcák, ódon magasba törő falak, Naptól fénylő kövén por, szél tovaszalad. Ott a kis téren, hol az utca véget ér, Szunnyadnak székek, s asztalok szórva szét.   Ház alján sötéten megbújó kávézó, S a pincér ajtónak dől semmit bámuló. Széken nyúlt alak, árnyat nyújtó lomb alatt, Szomszéd asztalnál egy lány táskában kutat.   Időnként […]

Posted by
Posted in

Kőrózsák

Hajnal dereng völgyön és hegyen, lélekvesztő sűrű ködben. Néma e perc, sorsommá kövül, rám néz az Isten, itt belül.   Míg tűzet hasit lassan a fény, újul szívemben a remény. Felcsendül a dal, égi trilla, dalnok szerelmesét hívja.   Ujjong rikoltva, az élet él, örvend, táncol a holnapért. Ordítja. Nékem húzz víg zenét, viduljon a […]

Posted by
Posted in

Révülés

Éjnek sötétlő bársonyán át, tündék zengtek harmóniát. S én álmodtam fénylő csillagot, vakítón felém ragyogott. Felé nyúlt kezem, fel az égre, izzó vágy, hívta, remélte, mint tiszta fényjel, hullt erénye.   Lábujjhegyen osont a hajnal, szobám tele édes zajjal. Elszökött az álom, szép alak, súgta, sírj, csak sírj, elhagylak. Ő tovatáncolt lenge széllel, gyűrött lepedők […]

Posted by
Posted in

Földi lány

Alkonyodott, s te jöttél felém, kedvesen csendes, halvány remény. Lelkemet átszövő tünemény.   S az a perc amely elém hozott, szemedre varázsolt csillagot, és az ég vásznán felragyogott.   Látva téged fénylő látomány, tündöklő, és mégis földi lány. Arcodnak fénye oly halovány.   Lebben fátyol, árva lány haja, lelked húrján játszó dallama. A nyárnak virradó […]

Posted by
Posted in

Búcsúdal

Hajnal dereng, s fényt, hasit az égen, csalatva a majdani álmokat. Szenvedésből támad föl az élet, és kényszerítő réme kárhozat. Talán szerettelek, hiú remény, és ezért törted szét a vágyakat.   Ringó kebled, szűz öled telve még, Vágyott, hisz emberé válás útja. Lélek még igaznak hisz, hát remél. A kereszt alatt lehet még csoda. Hát […]

Posted by
Posted in

Az idő

Rácz Anita: Az idő Kifogyott a tollamból a tinta, vagy beszáradt, ki tudja. Lelkem fáradt, fejem tompa. Indulni kell, ütött az óra. De merre? Hova fordítsam fejem? Mi lesz a helyes irány nekem? Kezembe veszem sorsom gyeplőjét. Jobb kezem rándul, indulnék… Válaszol a ball, erre te balga! Mondd, hova mennél arra? S már megint itt […]