Edit Szabó : Jégkirálynő Elmúltak a nagy ünnepek, beköszöntött a Vízkereszt, mulatságoknak ideje, farsangolásnak kezdete. Álarcosbálra öltözünk, maskarákba készülődünk, fiúból most bohóc lehet, vagy hercegként tesz szépeket. Leány szíve is feldobban, ez a nap most ő érte van, királyleány lett az álma, minden felség reá vár ma. Fenséges ruháját nézi, ebben kell ám megjelenni, kiránynője […]
Téli éjben, csillámló holdfényben kérges kezek hányják a havat. Alkalmi munka – nem pénz: alamizsna, s nincs rajta kamat. Mire is elég? Szalonna – kenyér, s tán némi ital. S ha jő a mámor, már nem fáj a magány, a durva fagy. Pokrócba bújva sorba áll újra: munka van? Ételt osztanak? Városlakó! Gondolj rájuk akkor […]
Csak előre Görbe lett a liba csőre fel állott a macska szőre lovam lába igen görbe áldomást igyunk új évre csak előre,csak előre Régi idők A múzsa csókolt,szám meg bókolt várni virradatra,a szebb holnapra Múltak éveim,szegett szárnyaim öregedő esték,kedvemet szegték kopog az este,a fejem kereste csókot nyomott,s 70 csillagot itt hagyott..
Reggelente a tükörben: arcom nem fér a bőrében. Mosolyom tűnő tavasza, mélyülő ráncaim szava. Munka riasztó reggele, szemem karikákkal tele. Induló van, induló van! Sietősen zsúfolt buszban, buszablakban újra látom: arcom gyűrött, úgy sajnálom. Ezt a képet elfelejtem, szaladok az őszi szélben. Huzatos a metró útja muzsikál a szívem búja. Az életben ugyan mi jó? […]
Edit Szabó : Téli madáretetés Belepte a hó a fákat, erdőt mezőt a határban, madaraknak nincsen terük fenn tarthassák az életük. Hótakaró vastag paplan, minden rovar föld alatt van, elbújtak a szemes magvak, búsulnak a kis madarak. Faágakon az etető, kerül bele, mi ehető napraforgó, búza szemje, szalonnának a bőrkéje. Cinegepár látogatja, sárgáll nak a […]
Kék világ Fátyol-pára lebeg a vízen remegve, álmos fény bukdácsol reszketve. A tó felett a kék új és újabb árnya vetekszik egymással: a Balaton türkizben játszik, az ég azúrja végtelen, ragyog a hegy kobalt színe, határát nem látja szem. Csend van, halk hullámok csapódnak a parti homokra, nedves lábnyomok után kutatnak lankadatlan. A forróság kígyóként […]
Edit Szabó : Január derekán Kora reggel kivet az ágy, bizony tudja ő az okát, nagy pelyhekben szakad a hó, számomra ez nem biztató. Ajtó előtt a teraszon csúszik egyet csizmatalpom, minden fehér, míg szem ellát, ide kell már a hólapát. Hű kutyáim köszöntenek, mély hóban úgy lépegetnek, lépcsőseprés, út tisztítás, jószágaim éhesek már. Ők […]
Rózsa Iván: Pünkösdi királyság Hogy összebújnak a kirakott karácsonyfák! Bevégeztetett, immár sorsukat várják… Pünkösdi királyság volt bizony az övék: S tűzben várja őket az örök messzeség… Budakalász, 2017. január 9.
Rózsa Iván: Születésem előtt három évvel… Tocsogtunk a vérben, fuldokoltunk a szennytől: Legyünk végre szabadok! – kértük Istentől. Úgy is tűnt, meghallgatta Isten a szavunk: Győzelemre viszi tiszta, dicső forradalmunk… De kiderült, még az Ő hatalma is véges: A népfelkelések végkimenetele mindig kétes. Győzött végül az idegen túlerő, a szovjet: A szabadság eszméje, jelszava odalett… […]
Rózsa Iván: Politikusok dala Szemét vagyok, ő is szemét: De holló hollónak nem vájja ki a szemét! Hagyom lopni, ő is engem: Nem kell, hogy a nép szeressen. Nem szeretek senkit, üzletet kötök: Főleg a Sátánnal, Mefisztóra ütök. Akkor vagyok „boldog”, ha gyarapodok: Milliárdokból szegényeknek csak alamizsnát adok. De elvárom tőlük, hogy ezért kinyalják a […]
