Egy fénykép az arcod Hajad simogatását még mindig érzem Mennyi-mennyi emlék maradt ott Hol földre hullott a szemérem Zsigereimben él minden érintésed Becéző szavaid édes illata Közös perceink éveket értek Mikor elszállt egy mámoros éjszaka Összekuporodva feküdtél az ágyon Bíborszínben játszott a hófehér lepedő Úgy tűnt, véget ér hosszú magányom És valamit jelent majd a […]

Nem vagyok egyedi, sem egyenes, sem görbe De óriásnak kicsi, nagynak pedig törpe Elvetélt, mielőtt megszületett vágyam Egyedül bolyongok e dicstelen világban Hosszú hajam kócos, szakállam egy bozót Hálóhelyem szagos, szemétlerakó volt Nem lopok, csak csórok, vagy koldulok tőled Halálra ijesztem esténként a nőket Ha elmész mellettem, nagy ívben kerülj ki Késni fog a vonat, […]

Prófétáink végszavára megmozdul a nagyvilág. Urunk végre-valahára nem áldozza fel fiát. Szétkent bogár szélvédődön. Földbe taposott narancs. Rothadt ételünk a börtön, szemétre hányt ősparancs. Amikor a tett felébred, haszontalan lesz a szó. Nem mond senki misét érted, felbillen a hintaló, sár temeti be a berket, megremeg az életfa, sziklába fúrt kútban szenved hét várandós éjszaka. […]

Vívódásunk kérdőmondatára Ritkán felel áldott, bölcs jelen Rossz kérdésre válaszokat várna Egy örvénylő áltörténelem Jégtáblákon sodródhatunk újra Nyílt vizeken készülő vihar Varázsló és szakértő sem tudja Leápol-e, vagy csak eltakar Elvánszorgó gúzsba kötött évek Béklyó fogja lábát és kezét Ősi gonosz démonunk feléled Versenyt ordítunk új istenért Sötét felhők vereségek földjén Elkábított, leszedált haza Önmagát […]

1. Szél Zúgó nyárfák viharos ártéren. Partokat ostromló hullámkosok. Lábunkat lógattuk valamikor régen, a víz most is zöld. Rád gondolok. 2. Eső Suttogó huzat. Parányi gátőrház elhagyva mered végtelen töltésre. Nincs több áldozat, eltűnt a meddő láz. Esővíz csorog beszakadt pincénkbe. 3. Láng Vörösbor és sajt a hosszú asztalon. Mozdulatlan ülök, megreccsen székem. Egy korty […]

varacskos disznóként mosolyog a reggel röffent egyet mint aki alszik még aztán előlép a legújabb szereppel eljátssza a működő varázsigét de varázsigéink régen megfagytak már a napfényben tiszavirágok szállnak elhullott kis testük élet vagy halál maga a valóság létező alázat házisertésként vigyorog a nappal betartva minden régi-új szabályt fotelforradalomban dicsért szabad dal összekovácsolt mesterkélt nagycsalád […]

Benned van minden, ha kifelé sugárzik, elragad, ami fontos és megmarad. Nem baj, hogy valami néha elkábít. Bánthatsz és vádolj. Maradj önmagad. Legyél a bennünk élő isten, legyél a hangos elhallgatott szó, lehetsz, aki kiragadhat innen. Hadd maradjak én az utolsó. 2016.

Valaki átlát a határon, nem baj, ha megnéznek a szörnyek. Egyházad csak penészes várrom, jól ismert despoták hörögnek. Valaki szemetet hagyott szanaszét, amikor szűkké vált a létkehely. Kis hazád fala merő nedvesség, van garancia, hogy létezel? Valaki ott áll még mögötted, kezeid figyeli most is leghátul, néha eléd lép, az anyaföldet nézi, mélán szemedbe bámul. […]

Menekülj, de valaki üldözni fog Rohanj hetedhét határon át Ne bánj meg semmit, ez a titok Mindenki megszegi adott szavát Menekülj, az idő hátadon lóg Omladoznak a gyenge falak Fejedre szakad jelenvalód Halott-e hited, vagy megmarad Menekülj vicsorgó szörnyek elől Kik nem érhetnek el odaát Ne csak szemed, arcod emeld föl Ha nincs több szavad, […]

    Rózsa Iván: Szeptember végén (Hommage à Petőfi Sándor)     Még érzem fanyar-egyedi illatod, Még nekünk fénylenek a csillagok, Még ezt az ős-pillanatot elkapod, Még ezt a karma-gyümölcsöt felfalod, De már szakállam „enyhén” őszes, De még örülsz, hogy nekem főzhess, De már szövődik az égi szőttes, De várj még Halál sok évet, hogy […]