Rózsa Iván: Képes rá (Hommage à Dead Can Dance) Tud a halál táncot járni, A következő áldozatra kivárni. Képes a lét életet imitálni, A mennyek kapuját végleg kitárni. Budakalász, 2016. július 17.
Rózsa Iván: Sárrét Láp lidérce, Sárrét virága: Fény kísérte Isten világa. Könny ködmöne, Halál kiváltja: Gyász köntöse, Mennyek iránya. Budakalász, 2016. július 17.
Rózsa Iván: Borzongás Testi-lelki borzongás… Élet-igenlés, halál-tagadás… Élet-felajánlás, halál-elfogadás… Halál utáni életet akarás… Budakalász, 2016. július 17.
Rózsa Iván: Az utazó (Mike Oldfield: Voyager) A kelta buddhista tulajdonképp magyar, A magyar buddhista tulajdonképp kelta. Életükben volt itt-ott, egy-két kanyar: De mindkettő egyben keresztény és művészfajta. Budakalász, 2016. július 17.
Elcsendesülni aggályok nélkül, csak menni, menni, amerre visz a láb, oda, ahol a szelek más húron zenélnek, más illatokkal jön feléd a nyár, s amerre jársz, hogy csended ne zavarják, elnémulnak a beszélő kövek. Kép: Káli-medence (Kőtenger)
Kiss Ibolya szerzőnk az “Út a boldogsághoz” című pályázatunkon szerepelt sikeresen, így nyert felvételt alkotóink közé. Az itt meghallgatható egyórás rádióműsorban, életéről, családjáról, pedagógusi pályafutásáról és betegségéről beszélgetünk. Közben elhangzonak alkotásai saját és a műsorvezető, Zsoldos Árpád előadásában. Szerzői bemutatkozás: “1959-ben születtem Szegeden, azóta is itt élek. Tanulmányaimat a Szegedi Tudomány Egyetem Juhász Gyula Tanárképző […]
Tegnap arra gondoltam Hogy csaknem Majd meghaltam Volt ott egy mélység Úgy húzott Vállam fölött A szél zúgott Ihletnek elég volt Volna ennyi De témában nem Lehet továbbmenni Kívántam dalt Kívántam ritmust Van e ki helyen Oltja a rigmust Zenévé válik Mégis minden Rajtam kívül Talán az Isten….
(Kosztolányit olvasva) Friss pizsamában Csönd lefürösztve Mondhatnám tisztán Immár kész a leltár Cigarettám is elfüstölt Borom megittam Gondolat simítja Homlokom a békéről Annyi háború után A kertben nagy fák Nőnek néha szél Simítja zöld lombjuk A vihar elvonult Felszálló pára ér Szememig nem Siratom a múltat Kitettem a világtérképet Szobámba ha még Eljutok néhány helyre […]
Ki sorok közt sorstalanul, hullámzó vízen evezve, bevont vitorlával tanul haladni, szélcsendre edzve.
Amikor úgy érzed, az égre meredve, mintha a szűk kötél nyakad része lenne, s talpad alatt egy ismert dallamot fütyörész a szél, mégse hallgatod. Amikor langyos tócsádban térdepelve, várod, hogy a bakó nyakadhoz emelje a könyörtelen, jéghideg acélt, s csak reménykedsz, nem véti el a célt. Amikor nyíltan farkasszemet nézel, nehéz karabélyok torkolattüzével, ártatlanul is […]
