Rózsa Iván: Közös cellába velük!     Felcsútok Géniusza teljesen bezakkant, Rémálmában celláján a zár kattant, Őszöd Böszméje szintúgy totál hibbant, Közös cellájukban foglárért rikkant…     Budakalász, 2016. július 11.    

    Rózsa Iván: Common!     Commonwealth… Common,Wales! Independence… Common, Scotland! Common, Ireland! Reunion of The Green Island!     Budakalász, 8. July 2016    

    Rózsa Iván: A szerelem 12 pontja     A szerelem őselfogadás, A szerelem nem birtoklás, A szerelem vad szárnyalás, A szerelem szabad kreativitás, A szerelem önlét-átadás, A szerelem közös feloldódás. Egymásban, térben, időben: Végtelenben, idő- és térnélküliségben, Erotikában, érzelemben, Bujaságban, kételynélküliségben, Földben, vízben, tűzben, légben: A négy őselemben és Istenben…     Budakalász, […]

„Kockacsönd” Nem tudom…Elveszett szavak között kóborlok. Elbújnék. Mint kockacsöndje hallgatnék, csak neked suttognék pár szót, de mégsem. Neked sem. Repedt lelkem szétporlott a fellegben. Mint beporozott virág, más színt, más alakot válthatnék. Hold mellett feküdve, s nem, mint elveszett csillag, mint egy dallam mely füledben ütemként cseng. De némán. Álmaidba látni csak mese, visszhangzó válasz […]

Méhektől zümmögő aranysárga tenger, repceföldek hullámzó végtelenje, föntről kíséri egy lassú, izzó henger, régóta nincs már könyörület benne. Kalászok dülöngő sorait vigyázza, fertőben fürdőző fényes ősi jel, földet gyalázó a hajnal harmatnásza, s az alkonyi éggel véres frigyre kel.

Napjaink morzsái /haiku porszemekkel/ Húsba markoló fájdalom,fáj dalom, inkább zokogás. Jajj kiáltások, némán sikoltó szájak, senki sem hallja. Fulladt levegő, elfásult embertömeg. Nyissál ablakot! Szürreális kép, brutális egészségügy, érdektelenség. Vér,mocsok,mocskok, két betű,fehér köpeny, többségük Isten? Fogam szorítom, forrongó indulatok, lüktető erek. Megdobnak kővel, lelkem sárba tiporva, téglát keresek. Gubozó bábok, határtalan a határ, Nem jól […]

  Napsugár játszik testemen Átölel, majd gyöngéden elenged Elmennék, de a holt tenger túl jeges Partra sodor és a sugár kettétörte Bájos csiripelés a csendet megtörte. Regényes vagyok, néha nem értesz A gyűrű egy jelkép, nekem nem véges Határba lépek s előttem a sűrű rengeteg Félelemmel, s anélkül, de felkeltem. Csiklandós olvasmányom a homály A […]

Fönn a tűz, az égen izzik véresen. A levegő körötte derűs kék elem. Lenn a víz, hullámzó erő, végtelen. És a föld, csak züllik, züllik énvelem.

    Feszül az éjszaka fátyla, csillag-grádicson lépdel a hold, pléh-képén nap haloványa ringó nád közé mélybe hajol.   Fű hegyén szunnyad a pára, avarra hull, mit rigó dalol, csend ül az erdő lombjára, sün bogarászik még valahol.   (A “Kéz a kézben” című gyermekverses kötet záróverse)