Lassan véget ér ideér a búcsú. S az arcokon könny jelenik meg. Bezáródik az ajtó, S az utolsó lakó is elmegy. Csak a fák bólogató ága integet. Csendes kis otthon üresen állva teng. Bús tekintettel néz a távolságra. S a fala történelmet rejt el. Hisz valamikor régen pezsgett az élet. Boldogságban telelt minden percek. […]

  Suhogó tavaszi szél, Suttogja dalát. Aláfesti a madarak karát. S csak énekel füttyül órákon át. Levelek tánca apró repülése. Megbújó patak az erdő tövében. Érzéki felhők suhognak magasan. Vihart hoz komótosan. Mennyek könnye peregni képes Elcsitul a dal szakadni képes. Mennyek angyalai lakodalmat ülnek. Verik a vasfazekat a tekenőbe. Lám mily zene- bonnak járja […]

  Mindenki elhagy akit szerettem. Árva lettem s végtelen. Könny szökik a szemembe Mindenki elvesztek kit szerettem. A fájdalom lép a helyébe, S már nincs erőm az egészhez. Már nem harcolok nem hullik könnyem Hisz kiszáradt belőlem minden. Olaszfalu.2017. Május. 10

A lélek vize áztatja arcod, A szív bánatosan ballag tovább. A test összetörve bandukol az utcán, A lélektükre csupa homály. Hisz boldogság oly kegyes A remény öröké ott van veled. De hát az érzés mi megtörte Lélek tükrét mossa éppen. Vízcsepp a fájdalomban, Keresve biztatva biztonságot adva. S íme mivé lett minden Repedt tüköré vált […]

  Mikor meg születem szerettek, Ahogy nőttem kényeztettek.. Idő kereke forgott velem. Szép lassan felcseperedtem. Majd anyává, apává váltam, Gyermekeim lettek nevelve, Szeretetben nődögélve iskolába kerültek, Házasság s gyerek s mindenbe segítve. Közben öreg lettem s beteg, Majd észrevettem nem kelek, Kolonc lettem a gyerekeknek. Elvitek mesze engem., S lettetek egy életre. Most itt élek […]

  Egy szó szerelem mi szeretetté nőt fel. Egy érzés mi lelkedet ízlelgette. A testforró vulkánjaként tör elő. S mint a napizzó arca bujt elő. Mikor elválnak útjaitok, Könnyed patakként csordul. Érzed, valami fáj feszít. S a gondolat a kínig repít. Ballagsz az utcán méla búsan, S a szemed hirtelen felpattan. Hisz kedvesed áll ottan. […]

  Ó Istenem hallgasd imám! Fohászkodom hozzád mind egy juhász. Arcomat a fájdalom könnye mossa. S a lelkem mind homokvárként omladozva. Most csak nézek ki az ablakon, Valójában mi történt velem? Miért van mind ez? Méltó vagyok e rá? Hordhatom e a fehér ruhát? Mi téged ábrázol. s hitem erőt ad nekem így mindig itt […]

Nyíljon néked sok tucat virág, Illata járja át életed útját. Tortádon a gyertyafény keringőt járjon. S a jó Isten erőt egészséget áldjon! Ez után még azt kívánom neked. Sok öröm s boldogság érjen. Szemedből a bánat könnye sohase legyen. A jó Isten öröké vigyázzon téged. Folytathatnám a sorokat de minek? Minden betűben elmondom érzésemet Itt […]

  Ó te természet zsenge gyermeke, Szellő simítsa rügyfakasztó testedet. Hol ezüst függönyszökő árnyában látszol. Hol a madárdalos kikeletben táncolsz. Majd színes virágot tűzöl koronádban. Új életeket csalsz e mostoha világba. Elő csalogatod a gyenge napot. Madárdalba teszed a kikeletet, az alkonyt. Majd egyre többet mutatsz magadból. Bájadat csábító testedet kitárva. Karjaidban kalászt ringatva. Zöld […]

  Szőttem álmot angyalszárnyán, Hogy majd én is nagy leszek. Elismernek s szeretni fognak, Mint minden nagy embert. De szertefoszlót drága álom, Hisz nem kell senkinek. Alkotások mit sem érnek, Hisz nincs iskolám és hibás az egész rendszerem. Perig nálamnál tanultabb emberek, Hibát hibára alkotnak, s mégis jó, mondja más. Hisz ő elvégzett egy magasabb […]