Csühös vonat nélkülünk fut, vaksin bámul ránk ablaka, hűvös széllel vár az utcánk, s hókadt lámpákkal éjszaka. Apámmal csak botladozunk bokabicsaklító járdán, az állomástól hazáig ketten téblábolunk árván. Álmosan rakom a lábam, felkap apám a nyakába, könnyeden emel az égig, kezemmel túrok ősz hajába. Félek, hogy az ezüstös hold hívja apámat magosba. Megkapaszkodhatok-e még az […]

    Rózsa Iván: Előre mind, srácok!     Előre mind, budai srácok! Előre, megmozdult már Pest! Diákok, mérnökök, munkások: Győzünk vagy halunk, ha leszáll az est.   Ne hallgass zsarnokok szavára! Hazudtak már épp eleget… Verd le a vörös csillagot mára! Életed így csak szebb lehet…   Űzd ki a ruszkit e hazából! Menjenek […]

    Rózsa Iván: Bizalom     Hány ember van, ki még annak mondható? Koszos latyakká lett a friss, fehér hó… Hópelyhek szállingóznak fenn, a hegyekben: Isten, miért bízol még az emberekben?!     október 24.      

Könnyező gyertyaszál Csillámló mécsesfények, szikrázó gyertyalángok, alant a mélyben nem látszik e fénycsoda, színes krizantémokba öltöztetett sírhalmok, ránk erőltetett ünnep sírós álarca. Számomra nem ünnep e szívszorító gyászmenet, vívódó hetek piros betűkkel írva, azt nem ünnepelhetem, hogy már nincsenek velem, kergetem a múlt emlékeit sírva. Könnyeit hullajtó gyertyaszál asztal középen, csillogó szempárok, elmosódó arcok, történeteink, […]

B. Mester Éva   Egyberendez   Toporgok néha a parkoló pályán, nem siet felém a kijelölt vágány. Nem tudom mindig, hogy holnap mi legyen, kulcsaimat is folyton keresem. De mielőtt szétszórnám maradék életem, a világ orra elé bújva megérkezett, egyberendez a megváltó szerelem.     október 27.

Szemeid, mint lelkednek tükre, Kivetíti érzéseit az emberekre, Bánatodban, fájdalmadban szomorú, Boldogságodban kristály ragyogású, Érzéseid letagadni nem tudod, Mint egy nagy könyvet olvasod, Ha semmit sem mondsz magadról, Szemeid,akkor is tükör a sorsodról.

Ezen a napon , nektek égnek a gyertyák, Most közelebb jöttök hozzánk, A test pihen, a lélek szabad, Az idő irgalmatlanul szalad, Megidézni a szép emlékeket, Letörölni véle a könnyeinket, A fájdalom örökre megmarad, Az élet most nélkületek halad, A fénnyel áldást küldünk, Imát mondunk, s megnyugszik a lelkünk.

Légy ön magad Az érték az ember ön maga. Dicsőség tudás harc küzdés? Ön magad,s majd az érték köszön, Ha az időd tova szalad. Mit sem ér a vagyon a pénz, Ha el veszted ön magad. Vissza nézel s meg ijedsz, Mert egy másik arc néz vissza. Hisz az érték te vagy,mit lelked takar. S […]

Bánatos gesztenyefák Egy családként élik a perceket. Alattuk asztal padok pihenek. Ide járnak az emberek. Szívük csupa emlékkel. S ti bánatos gesztenyefák. Elnyelitek a sóhajtást. A könnyet a fájdalmat. S mindent akár az út porát. Láttok forró csókot vad éjszakát. Zsongó szerelmes testi csatát. Ó zsongó levelek apró nesze. Mit a szél táncoltat meg. Sóhajok […]

Nem vagyok örült és nem vagyok más Én nem vagyok őrült, Nem vagyok más! Lehet, hogy játszik Velem a napsugár. Átjárja testem, forr az én vérem, Gondolatom az egekig ér el. De nem vagyok őrült, S nem vagyok más! Talán a vágy, mi hozzád száll, És nem lehetek veled, Csak a szívem és a képzelet. […]