JÉGESŐ SEM ÁRTHAT (Irodalmi találkozónk emlékére) Magas sudár tölgyek védelmezőn körénk fonják ág-karjukat, ernyőt tartva fölénk. Leveleik bűvös susogása hallik, amott kis madárka veri fel a csalit. Szép korúak, ifjak, vidám túra-csapat csúszkál ide-oda, könnyen fel nem adja. Lábak elé nézni nagyon hasznos tanács, dagonyázni lehet, mert, bizony nagy a […]
Török Nándor: Arany János, ha ma élne (csipkelődő jambusok) Arany János, ha ma élne, jó nagyokat hallgatna, így szokott ő haragudni: jó nagyokat hallgatva. Haragudna bizony nagyon, tán az egész világra, de legjobban haragudna magára, de hiába ostorozná magát azért, hogy lám, naiv lélekkel álmodozott oly jövőről, ami senkinek sem kell. Ha ma élne (biztos […]
B. Mester Éva: Sziklák tetején Sziklák tetején élünk a kezdetektől. Alattunk gyökerek, a tízparancsolat, a szülők vigyázó emléke, az évek, a kövek súlya alól nyújtózó akarat. A felhők üzenete elzúg mellettünk. Szirtjeinken madár sem jár, úgy dalol. Egyetlen fecske tér csak mindig vissza, ő még számon tart, megkeres valahol. Az asztalunkon élőnek tűnő remény, talmi […]
Kolarics Zoltán: Párbeszéd Istennel Uram, újra hallom hívó szavad, előtted résnyire kitárom kapumat. Térdem reszket, ajkam dadog, fogadj el olyannak, amilyen vagyok! Ne félj tőlem! Nyisd ki bátran, hisz e pillanatra régóta vártam! Szeretetem határtalanul nagy, úgy szeretlek ahogy vagy! Uram, kitárom szívemet előtted, kérlek, lépj hajlékomba beljebb! Ülj le velem asztalomhoz, mi szolgádnak örömet […]
Nyul-Donka Balázs: Patakparton Úgy emlékszem, szombat délelőtt volt. Ha tudni akarod, enyhén felhős, enyhén napos, a páratartalom hetvennyolc százalékos, a levegő tizenhat fokos. A mélyzöld füzek koronaárnyában egy patak halkan csorgadozott. Fülünkbe duruzsolt nappali álma. Zöld bölcsejében hogy föl ne ébredjen – nesztelen ballagtunk én és kedvesem. Madárdal, finom bogárzsongás. Légbe haló repülőmoraj. Számlálatlan, titkos […]
Újra egy évet tudhatsz magad mögött, ezer szépet kívánva ezúton köszöntünk. Szeretettel küldjük a jókívánságokat. Szerencse Istennő vezesse sorsodat, Fortuna kegyéből mindig bőven jusson, bőségszarujából nagylelkűen osszon. Ragyogjon az elméd, ragyogjon szépséged, rokonszenv, mosolygás vegyen körül Téged! Suhanó szárnyak, suhanó évek, mindig csillogással teljenek meg Néked. Amit látsz az Égen, amit látsz a Földön, elérhető […]
A szerző bemutatkozása: “Az irodalommal való kapcsolatom nem a legszerencsésebb körülmények között kezdődött. 1956-ban másodikos gimnazista voltam a Székesfehérvári József Attila Gimnáziumban. S bár jószándékú magyartanárom volt, de szakérettségizett, és igen szűk keretek között mozgott irodalmi műveltsége. Másrészről érdeklődési köröm elsősorban a közismereti tárgyak mellett a zene felé fordult. Itt nagyobb szabadság érvényesült. Több hangszeren […]
Edit Szabó : Aranyló nyár Lemenő nap aranyfénye végig ragyog tó vizébe, messze tekint szét a tájon, mosolygása elvarázsol. Hulló cseppek ölelik át múló esték imádóját, utolsóként végig tekint, víz fodrában gyönyörködik. Nyári napnak ragyogása életünket felvidítja, mosolygása a világra tova repül boldogságba. Szabadságnak az érzése beleég a tekintetbe, a mosoly is szépen ragyog, napsugárban […]
Edit Szabó : Élő természet Kicsiny falu születésem helye mindennapok éltető szépsége, házunkból az udvarra kilépve fák köszönnek,virágok kéksége. Színeikkel szemembe belátnak, tükröződnek szemnek bogarában, tarkaságuk örömet sugároz, hatalmukkal örök boldogságot. Fényes reggel, gyönyörű napsugár, végig halad életemnek útján, kertekben a megérett gyümölcsök kezeimben vígan tündököltök. Mezők,rétek, színes vadvirágok szemek előtt minden valóságuk, magas fák […]
Edit Szabó : A reggel Ablakomba beköszönt a napsugár, aranysárga fényözönnel reám vár, kelet felől hangtalanul érkezik, susognak a kerti lombok, köszöntik. Újra reggel, átéltem az éjszakát, tudatomban korán ébred a világ, a Nap fénye beragyogja az eget, reménykedő szívembe hoz életet. Kora hajnal ritmusára ébredek, élvezem a korán nyíló életet, rigópár a fészkéből beszél […]
