Posted by
Posted in

Gyöngyeim keresve

Míg a világ beszél én addig ellesem egy-egy halk morzsáját, mi mázsás szóözön, ám vágyam koplalva, diszkréten, csendesen százszor, vagy ezerszer álmomban rám köszön. Mélázva, motyogva a sarkon kéreget, a szívem jobb sarkán, jó szóra éhesen, sóváran bámulva gyanúsan méreget, földig megalázva meghajol szélesen. Érzelmes füzérét igazgyöngyeimnek két marékkal szórnám köténye zsebébe, de többé nem […]

Posted by
Posted in

A juss

Egy huzatos, csendes helyen, hol a rögök puszta súlya elnyomja a kapzsi hangzavart, igénylés nélkül is megkapod azt a kis televényt, vagy szikes anyaföldet, ami jár.

Posted by
Posted in

Érték

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ezt a verset egy egri utam során írtam, elgondolkodva a Lélek értékéről. Fogadjátok szeretettel: Halmozzuk az élvezetet, Minden percben többre vágyunk. Vásárolunk termékeket, Eldobható lett világunk. A maradandó értékeket Nem tudjuk hová tenni, Mert a megbecsülést, szeretetet Nem lehet megvenni. A lelki érték manapság Keveseknek számít. A csillogás, a sztárság Mindenkit elcsábít. A […]

Posted by
Posted in

Művészportré Kálmán Eszterrel

Művészportré Kálmán Eszterrel – 2016. Írásról, asztrológiáról, filmezésről beszélgettünk Kálmán Eszterrel, aki az Irodalmi Rádió állandó szerzője. A beszélgetés közben elhangzik néhány alkotása Bába Ildikó, Kardos Katalin, Vida Beáta és Turi Bálint előadásában. Szerzői bemutatkozás: Kálmán Eszter vagyok, könyvtár-magyar szakos tanár az eredeti végzettségem (mint sokaknak akik írói pályán kötnek ki), ebből következik, hogy imádom […]

Posted by
Posted in

Én a szívemet adtam

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ezt a verset a tegnapi nap írtam, elgondolkodtam az eddigi párkapcsolataimról. Fogadjátok szeretettel: Én a szívemet adtam oda Teneked, Hálából a lábaid belém törölted. De a törlés után még belém is rúgtál, Mikor csak tehetted, szépen hátba szúrtál. Én a szívemet adtam oda Teneked, Nem gyógyítottad be rajta a sebeket. Mert puszta […]

Posted by
Posted in

Csillámló pókháló

Ha a szakadék felé haladsz, inkább zuhanj a szürkületben nincs se éj, se nappal sóvárog az ég, s a könyörtelen hang ha elfutok, nem leszek szabad. Vakként is világít felém a kitörő napfény míg kerek az üveggolyó van bennem rejtély nem lehet feketéből színes a kép de festhetek szivárványt magam elé. Titkos szobádban tomboló érzelem […]

Posted by
Posted in

Az én világom

Egy olyan világban szeretnék élni, ahol mosollyal ébredő a hétfő, s ötből, legalább két és félszer négy, a kétszerkettő. S a reggeli kávéban nincs lemondó kérdés, hit és a tehetség ott megbecsült érték, az utcák mindkét oldalán, s a foci is jó lesz egyszer. Talán. Ott, hol a járdákon szembe jőve, a jószándék emel majd […]

Posted by
Posted in

Dal a kávéról

Szeretettel üdvözlök Mindenkit! Ennek az éneknek a szövegét a Fogyatékkal Élők Nappali Intézményében dolgozó Kollégáimnak írtam. Fogadjátok szeretettel: Kómásan ébredek minden reggel, A munkahelyre nyolcra menni kell. A gondolataim szétszéledve, Még nem vagyok felébredve. Kolléganőim arcát látva Mindenki a poharat várja. A szervezetbe koffein kell, Így indul majd jól a reggel. Lehet arab vagy mexikói, […]

Posted by
Posted in

Tóparti álom

Gyapjas gyűszűvirág szik Sóstó peremén ágaskodj magosra. Ellátsz-e hazádig, távoli Balkánig, ősi szülőfölded – tágas rétet, sztyeppét átölelő fákig, vágyol-e folyóhoz, nádgyökeret mosó fodor-vizű tóhoz, horo ritmusára körbe-kapaszkodó bolgár táncolókhoz. Hallod-e, a hangjuk hogy zeng hegyen-völgyön, átalfutva ösvényt, ölelve sziklákat, rajta kapaszkodó zöldellő mohákat Látod-e, a lábuk hogy ropja, hogy járja, úgy lépdel a bocskor, […]

Posted by
Posted in

Vihartánc/avagy epilepsziás roham/

Sötét agyat képzelek fekete mederben, viharfelhők gyülekeznek szürke hegyekben. Közéjük kotornék,szétseperném őket,mint felhőpásztor ki cifra botjával széthajtja a zord felhőket. Nem sikerül,izzik bent a mély mint csatatér. Sötétségben fény gyúl,mint csillámló,szikrázás, játékos könnyedséggel a ritmust diktálják. Ezüst tüskéi sztepptáncot ropnak,mulatnak, szikrázó cipőcskék ugrabugrálnak rigmusokat kántálnak. Még tovább izzik bent a mély mint a csatatér. Már […]