Posted by
Posted in

Reménybe bízni…

Lehet-e a vaksorsban? Nagyon szép reménybe vakon bízni, De, vajh’ ki fogja teljesíteni? És nem tud magától teljesülni? Lehet a remény, akár bármelyik, Közben… nem felel meg akármelyik. (10 szavas duó) Bármelyik reménnyel kerülhető mocskos helyzet? Akármelyik remény, hívás esetén megfelelhet? Uralkodik lelkemben vakon a remény, De sajna ez illúzió, kelevény… * (Septolet) Reménykedő, Hihetetlenkedő, […]

Posted by
Posted in

Szeretve lenni

Mióta ismerlek, Mióta szeretlek, Elpárolgott belőlem A féltékenység, A harag, A tehetetlenség. Csak virágzó fák vannak, Csak üde rétek, Temérdek jó lélek, Csak ennyi van: Egy szép élet. Nincs többé csalódás, Nincs többé kín, Csak a szeretet van, S ez elég lesz így. Egy pici szikra, Mely nagy tüzet gyújt, Lobog a lángcsóva, S mi […]

Posted by
Posted in

Én néha…

Én néha csak úgy lennék, A világ végére mennék, Hogy ott csendben leülve, A semmi hatalmán merengjek.   Én néha csak úgy elbújnék, Egy réten pitypangmagot fújnék, S nézném hogyan szállnak ők el, A jóllakott pamacsfelhők aljáig.   Én néha madárként kelnék, Magas fák fölé szállnék, És a hajnali táj, onnan fentről, A szárnyaim alatt […]

Posted by
Posted in

Házasság régen és ma

Edit Szabó : Házasság ma és régen . Házasságnak nagy hete, változtam,nem érdekel, “állambácsi” kitalálta, adókedvezményt utána ! . Kötelesség régebben, leány legényt szeressen, ha sikerült a házasság, boldogan élhettek tovább. . Éltek biz’ egymás mellett, elfogyhat a szerelem, ám a válást nem ismerték, tűrés volt tán’ és szenvedés. . Egyedül nem maradtak, inkább mindig […]

Posted by
Posted in

Felhők

Égen úszik a víziló, felhőből a teste, közeledne az elefánt, hogy, ha bírna, menne. Nyulacska óriásra nőtt, hanyatt fekszik macska, és ahogy a felhő úszik, el is tűnt a farka. Hegyvonulat következik, szakad szerte felhő, eső lesz, már most megmondom, kell majd az esernyő!

Posted by
Posted in

Én szerelmem

Edit Szabó : Én szerelmem . Szerelmes vagyok a Holdba és a fénylő csillagokba, tükröződik szemed fénye az enyémbe visszanézve. . Szerelmes vagyok én beléd, két karommal ölellek én, arcomon a te két kezed, simogatását élvezem. . Közel hajol hozzád a szám, lecsukódik már a pillám, puha csókod visszaadom, már a nyelved tapogatom. . Csókok […]

Posted by
Posted in

Tél szava szól Fagyot bocsájtok a bokrokra és fákra dermedt leheletet az egész világra zúzmarába zárom az éjszaka csöndjét hideg harmatba a nappalok könnyét Jégkristályba rejtem a pillanat percét hótakaró alá földnek fáradt terhét minden tavat,folyót jégpáncéllal fedek hófedte hegycsúcsok hirdetik a telet. Minden magban megfagy a bimbózó élet az ősznek minden sugara szerteszéledt a […]

Posted by
Posted in

Szerelmes tavasz

Edit Szabó : Szerelmes tavasz . Tavaszi ég zöldet hozott, sorjáznak a füvek s bokrok, nyílanak a vadvirágok, magasra nőtt virágszirmok pompáznak a zöld legelőn, dicsekednek ők kelletőn. . Színeikkel varázsolnak, illatukkal hódítanak, legyen ember vagy kis állat, simogatja virág szálat, gyönyörködteti a szemet, fű zöldjén a szép kikelet. . Vonzza magához az álmot, bolondul […]

Posted by
Posted in

Víz-törés

Vad lépcsőkön vezet az út, testem porrá zúzza kemény szirt. mégis teljes erőből vetem magam az örvénybe, míg a víz törvénye partra visz. Tanúim kopott kövek, törött ágak, fölszántom a partot, csipkézem a tájat, az ölembe zúduló végtelen függöny mögül a szikrázó habok medrében vetek ágyat. L.M. Linda – 2020. 02. 10.

Posted by
Posted in

Holdárnyék

Holdárnyék Ezüstben fürdik a táj, puha árnyékok járják a félhomályt, kéz a kézben, ingadozva, az édesen illatos kertben, nyugodt vízparti fövenyen megpihenve, elhagyott buja menedékben. Ezüst sugarak csillognak arcunkon, bőrünk bársony-kéken tükrözi a holdfényt, titkos pillanatok jótékony takarójába bújva együtt fedezzük fel az örök fényt. L. M. Linda – 2020.02.10.