Hétköznapi pszichológia… (Senrjú) Biz’ ez a kérdés Nem annyira egyszerű! Békevonat: huss! * (Senrjonix) Aki megy, az csalódott! Maradó a rosszat folytatná! Formaváltás jó? Gyerekkel ki és mit-is fog kezdeni? Érdekeket hogy lehet egyeztetni? (HIAQ) Ha van közös gyerek, Akkor talán jó megoldás! Ez kényszer a köbön! (6 sorosban) Akik szakítanak, azok már közel nem […]
Köszönöm, hogy szerethettelek, mert megismertem, milyen az önzetlen szerelem. Köszönöm, hogy gondoskodhattam rólad, mert megismertem, milyen lenni jónak. Köszönöm, hogy támogathattalak, mert már tudom milyen, ha valaki adhat. Köszönöm, hogy sírhattam melletted, mert már tudom, hogy a bánat meg nem ölhet. Köszönöm, hogy csalódhattam benned, mert már látom, hogy az álom csak képzelet, végül köszönöm, […]
Végzetes Csalódtam én, jaj mindahányszor szerelmet vallottam nagyon, most hát valljon szerelmet más is, én biztosan, hogy már hagyom. Ha volt is nékem nagy szerelmem, másnapra engem elhagyott, hiába már akármiképpen, így állnak fenn a csillagok. Cipeltem én e szörnyű terhet, Atlasz cipelte egykoron a vállán így a puszta Földet, ahogy most gondom súlya nyom. […]
Vagyok én árva, Énekli Madárka Fent van az ágon, Dalol… fájón. Nekem mondja. Mondanivalója… * Az erdő Lombja Mesélő. Nekem néznek levelek…, , Mily’ ember sorsa. Virág illata, Vak rosszat hozza. * Néznek levelek, Milyenek Emberek… Azonos vagyok, Vajh’ haldoklok? Létem köntöse leng, Lelkem folyvást eseng. * Álmaim csúcsa A jólét Húsa. Körtáncom egyedül Vágyom […]
Nyílj meg, erdő, nyílj meg, hadd lássam a szépséged! Mutasd meg Szellemed, hadd Kapcsolódjunk össze! Látom, ahogy lélegzik az erdő, és érzem befogadó szellemét, mely mindent magába fogad, mint édesanya szeretett gyermekét. Vezet az úton, hogy el ne tévedjünk, és utat mutat, mikor kereszteződéshez érkeztünk. Megmutatja a lehetőségeidet, és hogy melyik út hova vezethet, rajtad […]
Rögös úton nyílnak a virágok A nap mégis csodásan ragyog le rájuk Visszahozni nem lehet az elmúlt éveket A tavasz még benne van minden kisvirágban A nyíló akácfa bódító illatában A lombokon némán sóhajt a nyár Fehér köntösét teríti rá az őszi napsugár Hiába múltak el az évek A szív még tele van biztató reménnyel […]
Annyira haragszom Rád Hogy nem tudok szeretni mást Annyira szeretlek Hogy nem tudok haragudni Rád Már nem akarlak látni sem Mégis ott vagy a szemembe szüntelen Volt, hogy nagyon szerettelek S tudom, hogy egy kicsit Te is szerettél S ezért megbocsájtok Neked mindent én Egy könnycsepp gördül le észrevétlen Benne az idők fájdalma pereg Sajog […]
Éji búsongás Az éjben úszik bánatom, körötte csend honol, agyamban lüktető erek és némi alkohol, merengek búsan, egymagam és azt találgatom, vajon miért szerettelek, olyan nagyon nagyon. Ha majd a szél még visszahoz belőled egy mosolyt, kötél lesz az csak torkomon, mi majd halálra fojt, hiányod tépi húsomat, csak döngetem falad, lázas vagyok, s fagyoskodom […]
Mikor behúzódunk ketten a kandalló elé, majd egymásnak suttogjuk az emlékeket. Mikor megfogjuk majd a másik kezét, szavak nélkül is értjük a fejbiccentéseket. Ha majd egyszer minden lecsöndesedik, az idő is megáll és körbenéz egy pillanatra. Ha majd rossz érzés a jóval nem keveredik, akkor megnyugszunk egy szusszanásra. Messzire szaladunk az időben, némán, fátylat lebbentünk […]
Ahol élek Vajon miért e helyre jöttem, hisz vannak másik csillagok, amik körül szintúgy forognak bolygók, amint a Föld forog? Vajon miért e tájon élek, hiszen biztos te is tudod, hogy léteznek még más vidékek, ahol tengernyi szív dobog? Vajon miért e ház, ahol mi kettesben élünk boldogan, ahol szerelmes álmainkból csodányi gyermekünk fogan? Vajon […]
