Posted by
Posted in

Napjaink morzsái/haiku porszemekkel/

Napjaink morzsái /haiku porszemekkel/ Húsba markoló fájdalom,fáj dalom, inkább zokogás. Jajj kiáltások, némán sikoltó szájak, senki sem hallja. Fulladt levegő, elfásult embertömeg. Nyissál ablakot! Szürreális kép, brutális egészségügy, érdektelenség. Vér,mocsok,mocskok, két betű,fehér köpeny, többségük Isten? Fogam szorítom, forrongó indulatok, lüktető erek. Megdobnak kővel, lelkem sárba tiporva, téglát keresek. Gubozó bábok, határtalan a határ, Nem jól […]

Posted by
Posted in

Négy őselem

Fönn a tűz, az égen izzik véresen. A levegő körötte derűs kék elem. Lenn a víz, hullámzó erő, végtelen. És a föld, csak züllik, züllik énvelem.

Posted by
Posted in

Erdei éj

    Feszül az éjszaka fátyla, csillag-grádicson lépdel a hold, pléh-képén nap haloványa ringó nád közé mélybe hajol.   Fű hegyén szunnyad a pára, avarra hull, mit rigó dalol, csend ül az erdő lombjára, sün bogarászik még valahol.   (A “Kéz a kézben” című gyermekverses kötet záróverse)

Posted by
Posted in

Verseimből

Test, a testemből<a href=”https://irodalmiradio.hu/wp/wp-content/uploads/2016/06/ÁL-L-OM-ÁS-OK.docx”>ÁL-L-OM-ÁS-OKElutaztál,szerelem

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bedobott törülköző

    Rózsa Iván: Bedobott törülköző     Nem lehet más a politika: Politikusnak nem megy ember fia… Sátán dimenziója ez, nincs itt jobbik: Gurul a pénz, s egyeseknek jobb itt…     Budakalász, 2016. június 21.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Rajta!

    Rózsa Iván: Rajta!     Szorít az idő, csukva az idő-ablak: Földlakók, vajon életben maradnak? Nyílik az idő-kapu, kilépünk rajta: Elénk tárul egy új világ, csak rajta-rajta!     Budakalász, 2016. június 12.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Növénylét, emberlét

    Rózsa Iván: Növénylét, emberlét     A legönzetlenebb lények a növények: Csak adnak, semmit el nem vesznek. A világon a legönzőbbek az emberek: Mindent tönkretesznek, s majd megvesznek.     Budakalász, 2016. június 12.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Világlét, szenderlét

    Rózsa Iván: Világlét, szenderlét     Amikor az idő megsemmisül, Az energia megmarad. Amikor az élet elcsendesül, A világlét fennmarad. Amikor az ember elnehezül, Az Univerzum mégis halad. Amikor a Világegyetem elszenderül, Az Idő önmagába olvad.     Budakalász, 2016. június 12.    

Posted by
Posted in

Sivatagi vég

Ma még, tán azt hiszed, hogy mindent jobban tudsz, és fejedet homokba dugod, mint egy strucc. Ma még azt se látod, mi holnap rád zuhan, egy kellemetlen hír, mint jéghideg zuhany. Körül ölel majd a sivatag magánya, érzelmed csibéit elviszi a kánya. Aszalódsz a napon, s éjjelente fázol, a végtelen csendben magadban anyázol. Örömöd csírái […]

Posted by
Posted in

Gyöngyeim keresve

Míg a világ beszél én addig ellesem egy-egy halk morzsáját, mi mázsás szóözön, ám vágyam koplalva, diszkréten, csendesen százszor, vagy ezerszer álmomban rám köszön. Mélázva, motyogva a sarkon kéreget, a szívem jobb sarkán, jó szóra éhesen, sóváran bámulva gyanúsan méreget, földig megalázva meghajol szélesen. Érzelmes füzérét igazgyöngyeimnek két marékkal szórnám köténye zsebébe, de többé nem […]