Posted by
Posted in

Vágyott szerenád

VÁGYOTT SZERENÁD . már megszólalt a húr beállítatlanul fényes gitártesten nyugodt-feszült csendben . gyermeki mosollyal százévesi gonddal fogta két kezébe vágyott-e zenére . most a feketére csillogó fényére csak a komor háttér oly patyolatfehér . csövek keresztezik nedveket vezetik és mindent áthat a steril lét illata . belső zene-szólam bizonytalan holnap csillant két szemében hisz-e […]

Posted by
Posted in

A csillagod

A csillagod Ha már miértek sincsenek, a válasz ott felesleges, a kérdésedre nem felel, karámjaid közé terel, elzárja majd a vízcsapod, jövőd te már nem láthatod, miközben arra rálegyint, megfed, pofon vág, rendre int, kitépi gyenge szárnyadat, s a pulzusod körül matat, és megtanítja azt neked miként is éld az életet, miért rajongj és mit […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Pride

Rózsa Iván: Pride Felvonultak hát a „büszke” buzik: Végbél-lovagokon tán rózsaszín bugyik… Otthon maradtak a szolid homoszexuálisok: Tegyetek köztük különbséget, magyarok! Budakalász, 2021. július 25.

Posted by
Posted in

Apokalipszis

Apokalipszis / az utolsó óra/ Idegölő álmot láttam éjjel földünk teste szakadt szerteszéjjel, sírja fölött álltam, nem volt lábam, madár repült arra, nem volt szárnya tik-tak tik- tak tiki –tak… Jéghegyek a sarkról megindultak, folyók medreikből szabadultak, savas eső hullott fenn az égből, hurrikán beszélt a gonosz szélből tik-tak tik-tak tiki-tak… Hegyek gyomra okádta a […]

Posted by
Posted in

A kifosztott dala

A kifosztott dala Rejtetted kincsed Hold mögé, a csillagok ragyogták, folyóba dugtad, nád közé, halacskák visszahozták, elástad bár a föld alá, giliszták megtalálták, a titkodat nem is soká madárrajok csipogták. Maradt csupán a félelem hogy majd a martalócok kutatni fognak lelkeden, mint láthatatlan klónok, s mikor megfejtik rejteked, kilopják azt a kincset amit csak elméd […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ki a felelős?

Rózsa Iván: Ki a felelős? Oltottak kétszer, ám sokakat sajnos hiába; Kapnak harmadikat is, de az ember nem tűpárna! Az ember egyáltalán nem kísérleti nyúl; Ki az, ki elront szinte mindent, amihez csak nyúl? Budakalász, 2021. július 23.

Posted by
Posted in

A törtetőhöz

A törtetőhöz Szurokba forgatod magad, aztán feküdsz a tollba, utánozol bohócokat, vigyort csikarsz arcodra, szánalmas kis produkciód, nem érdekel ma senkit, neved, s utolsó stációd sokan hamar felejtik. Hiába tetteted magad, s akarsz egekbe törni, eszed jelenti gátadat, a jellemed fikarcnyi, s e törtetésben ott ragadsz, alulmaradsz barátom, habár az ár tovább dagad, te nem […]

Posted by
Posted in

Csatári Anita: Sátoraljaújhely

Csatári Anita: Sátoraljaújhely   Nyári béke zümmög a réten, csillagok csordulnak az esteli égen. Gondtalan fenyvesek ringatnak, S hangtalan szúnyogok hallgatnak. Fénykígyóként tekereg alant a város, emitt Tokaj hegye, amott Sáros’… – A látványt a lelkem magába issza, s mikor búcsúzunk, már vágyódik is vissza…    

Posted by
Posted in

A szfinx szomorú

A szfinx szomorú Szomorkodik magában ott a szfinx, a szél csak ostromolja, arca nincs, csupán csak pár vonása látható, nem félti őt ma már a fáraó. Évezredek poroltak el lazán, tevék jutottak át a tű fokán, ám ő csak mozdulatlanul feküdt, homokvihar kikezdte mindenütt. De látod, hogy sosem panaszkodik, miközben arca egyre változik, tovább kopik […]

Posted by
Posted in

Rémálom

Rémálom Ma végül úgy aludtam el, hogy hunyt szememre álmot konok lidércem hozta el, megfojtott, meggyalázott, tekintetével átölelt, gazul pokolra küldött, dobált akár az áradat, sodorna el farönköt. Kivájta mind a két szemem, vakon lökött a hóra, betömte sárral két fülem, hogy mégse halljak róla, agyam kivágta kéjesen, hogy gondolat se érje, feledjem el keresztneved, […]