Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Budakalász

    Rózsa Iván: Budakalász     Volt egy falu, város lett belőle: Híres lesz, sokat hallasz még felőle. Ismert is most már, bizonyos körökben: Változik-lüktet szüntelen, fejlődése töretlen…     Budakalász, 2015. október 13.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Napszentület

    Rózsa Iván: Napszentület     Naplemente, napszürkület, napszentület: Golgota, Koponyák hegye, Istenné feszület… Megújulnak mindennap az égitestek: Feltámadnak a lelkek, porladnak a testek…     Budakalász, 2015. október 2.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Elkapott szerelem

    Rózsa Iván: Elkapott szerelem     A szerelem el akart futni, Üveggolyóként elgurulni, Elkaptuk a grabancát: Megvan, a hétszázát!     Budakalász, 2015. szeptember 30.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Földbirtoklás

    Rózsa Iván: Földbirtoklás     Gonosz erők uralják az egész Földet: Van, aki kussol; van, aki ölhet: Kettős mérce, káosz uralkodik a világban: És most már talán Isten sem hibátlan…     Budakalász, 2015. szeptember 30.    

Posted by
Posted in

Lángoló vörösnyakkendő 1956 októberében Makfalván

Lángoló vörösnyakkendő Makfalván 1956 októberében     Napok óta senki se lelte helyét, nyugtalan gondolatok cikáztak a ráncolt homlokok mögött, kitörni vágyó szavak feszítették az elnémult hangszálakat. Akkoriban csak a szoba falára akasztott dobozt hallgatták a faluban, már akinek volt, de a hírekből nem lehetett kiszűrni az igazságot. Felelet nélküli kérdések csüngtek az emberek feje […]

Posted by
Posted in

Szakáli Anna: Színek, vonalak, pontok

Színek, vonalak, pontok, képzelt, sosem volt világ. Minden ecsetvonás újabb álmokat hív, lelkem így csalogat a fényre. Éjt nappalra, nappalt éjre dobva, néha mérgesen dohogva, s míg életre kel a festék, betemet a magány. A kép akkor kész, és öröme akkor enyém, ha kezem ölembe ejtve megpihen, s lábam lóbálva ülhetek, a csillagos égperemen. 2015. […]

Posted by
Posted in

Szakáli Anna: Tóparti vallomás

ez nem tenger én annak látom Nap bölcső-tükör vízében az ég fénylő égszínkék árkában forrás meder alatt láva csábítón ölel a hűvös vízi világ bámulom tükrét nem múló báj nekem egyetlen örök szerelmem én neki súgom ő nekem aztán hallgatunk soká nézzük egymást a csend a legszebb vallomás 2013. október

Posted by
Posted in

Szakáli Anna: Valahonnan

honnan szólítasz – mélységek homálya dereng fejemben – honnan szólítasz – mélységek homálya dereng fejemben – valahonnan hallom nevemet mondod megdöbbent a hang tisztasága itt vagyok – nézek fel s tudomásul veszem a sors döntését már nem vagy mégis hallom ahogy élni szólítasz s dicsérni Teremtőnket miként a virágok illatát a szellő hűvösét a felkelő […]

Posted by
Posted in

Az ősz dilemmája

  Sok verset írtak már az ősznek, szép szomorút, vidám biztatót, a költészet mezejéről szórendekkel szállt felé a szél tarka szárnyakon. S az ősz, a mustoló kedves öreg, hitt a versek hízelgő szavának, és nem értette,  miért, ha ő eltávozik, versei könyvekben maradnak?

Posted by
Posted in

Kompozíció az őszről

  Szürke csendben kóborol a szél, Ropog az avar lépte alatt, Álmos fákon kopog a harkály, Reméli, kerül még pár falat. Sápadt levelek közt egy ágon Néhány elfelejtett alma vár, Ráncosak már a dértől, s a pír Leplében romlottak is talán. Ólmos ég alatt varjú várja, Jöjjenek újra vidám napok, Magban a csíra fényre vágyik, […]