Kiabál, integet, De nem mozdul a kéz, Hangtalan a száj. Hová lett a marionett bábu őrzője?   Összecsuklott végtagok. Lógó fej. Túl lazák a kötelek.   Valaki közeleg. Kés van nála.   Kész.   Elvágta. A kötél rostjai szépen csendben szakadtak el.   Feladat végrehajtva. Senki nem fogja megtudni, ki volt a tettes. Ilyenkor egy […]

    Rózsa Iván: Kis októberi, emberi forradalom     Volt egyszer egy kis-nagy forradalom… „Elkövette” egy kis-nagy nép… Bizony nép, nem tömeg vagy sokadalom: Mi, magyarok lehetünk is erre büszkék!   Elbuktuk sorra szabadságharcainkat: Rákóczi, Kossuth és a pesti srácok. Évszázadok óta dolgoztatjuk védőangyalainkat: Hogy megtörjön végre a turáni átok.   Két hétre eljövent […]

    Rózsa Iván: Aussiedlung     Ich gebe zwei Stunden! Sei sofort fertig! Geh mit 50 Kilo, wohin du willst: das Leben ist herzig! Spring in das Unsichere! Als ein ausgedientes Vieh… Und wenn du daran stirbst: tut es uns so weh…   Es gibt kein Volk, das kollektiv sündig wäre: Wenn es trotzdem […]

    Rózsa Iván: Orbán(c)     Gönc, Ivánc, Szobránc: Ránc, finánc, orbánc. Pár napja gyötör ez a nyavalya: De ez legyen az ember fő baja!     Budakalász, 2016. február 23.  

    Rózsa Iván: Szép? Művészet?     Bástya elvtárs egyedül úszkált az uszodában… „Hablaty” elvtárs ingyen dáridózott a múzeumban… Lopni, csalni nagyban – ez is talán művészet? Mindenesetre nem valami szép dolog, de tényleg…     Budakalász, 2016. február 20.  

    Rózsa Iván: Nuovo status quo di Firenze     In Hotel „Le Due Fontane”: La vita era come Gesú’pane… Vicino con autobus il Cenacolo di Andrea del Sarto, Piú vicino en la piazza del albergo „Un Caffé” sardo. Nostro viaggio di nozze era un mese in Sardegna: Giá abbiamo nuovi amici sardi en […]

    Rózsa Iván: Megvédjük!     Megvédjük a zsidóinkat, cigányainkat: Csak ők is védjenek meg minket… Megvédjük a fiainkat, leányainkat: Megvédjük az életet, mit Jézus hintett…     Budakalász, 2016. február 8.    

    Rózsa Iván: Szeretet és gyűlölet     Az egyes embert elválasztja a gyűlölet, De a világot mégis egyben tartja a szeretet, A földi életet az Isten teremtette, ne feledd: De mindent túlélni sem akármilyen cselekedet…     Budakalász, 2016. február 3.    

    Rózsa Iván: Nemzedéknyi magány     Szemed tapad a kilincsre: Hátha benyitnak… Füled fülel a csengőre: Hátha a fiad… Megőszültél tisztességben: Jutalmad a magány? Dolgoztál, gyermeket neveltél: Isten maga a talány… Társad elment, magadra maradtál: Megoldás egy macska? Barátnődnél ugyanez a helyzet: Pedig ő sem csacska… Idegenül egy elidegenedett világban: „A Föld fog […]

Rohanó évekkel az erő tovaszállt s néni mozdulatán idő-bilincse zárt. Hol van már a kecses, őz-szerű gyors futás, domb aljról csúcsra a könnyed feljutás? Hol van a sok boldog, áttáncolt éjszaka? Hol van a kacagó barátok csapata? A vidám ifjúság széthullott már régen. Testük földben nyugszik s lelkük fent az égben. Család is széthullott, amint […]