Addig élek még szerethetlek én Nélküled nem kell a mindenség Nélküled nem vagyok, nem élek Szívemet hagyom, sebezze az élet Hagy fájjon, tűröm csendesen Ameddig szeretlek csak addig létezem Blažekné Benik Mária Minden jog fenntartva !
A szörny ébredése Az éjben úszó városok fölött ragyognak csillagok és álmokat terítnek, miközben fordul át a Föld, a hajnal pírja testet ölt és lassan minden ébred. Az álmos csend már elköszön, s a gyorsvasút sikongva jön, tejeskocsik zötyögnek, a boltos nyitja ajtaját, az újságárus is kiállt és rikkant egyet éppen. Elindul ím a villamos, […]
Ó, Te drága picikém, Stefi, A vágyam mindig készenléti. Már padon ülhetnénk, Kuncogva nevetnénk… Simítanám kezed… isteni! Teliholdat, ó, ha már látnám, Benne sziluetted, láthatnám. Van egy erdei pad, Néznénk vad, hogy halad. Erdő padján, kezed puszilnám. Nagy belőled, valós hiányom, Pótold ki kérem, erre vágyom. Érzelmek fűtenek, Feléd nem hűtlenek. Éreznéd már izzadtság szagom… […]
Edit Szabó : Nappal szemben Darumadár kopár földön, majd szétfeszíti az öröm, szemben áll a kerek Nappal, benne éled a diadal! . Fehér szárnyát kifeszíti, ledér vágyát édesíti, narancs színben lemenő Nap, hatalmában nincs erős vad. . Felszállnék a magas égbe, Nap fényének közepébe, ékes szárnyam, hosszú lábam, végtelenség minden vágyam. . Arany napfény tündöklése […]
Tudod, kérlek, ha egész éltedben rendes voltál, Családot, barátokat szeretted, imádkoztál, Akkor majd megadatik Te számodra az öröklét… Mindenki szívében tovább élsz… ez az öröklét. Vecsés, 2012. július 22. – Kustra Ferenc József
Az erdő elhagyatott részén, Mondhatnám, hogy elbújtság ölén, Találtam korhadt, régi kis padot, Alattam roskadt és hanyatt vágott. Édes csillagocskám, Neked mondom, úgy hiányoztál, Mert ha ketten lettünk volna, és Te is hátasoztál Volna, a nagy kacajban látnám, nem is riadoztál. Elhagyott ez a környék, és vizes, mert éjjel esett, Ettől még persze nem vagy […]
Még meddig hitegetsz Borbála? Döntésedet úgy vártam mára. Beleegyezésed, Mutatja készséged. Ne nyomj a kétségek aljára! Lator az életem nélküled, Álmodozok én… de csak veled. Délibáb, mit látok, Álmon futkorászok. Ha lerázol, seb be nem heged. Vége szerelmem, engem emészt! Pedig rád pazarolnám egészt… Ó, de szeretnélek, A jóba vinnélek… Ha nem… Erős vágyam elemészt! […]
Last minute Csak állsz a szélben, hallgatod, amint a szó eloszlik, kabátodon megáll a hó, de már alatta foszlik, a lelkeden csupán a tél keres még némi üdvöt, de lent az ördögök neked forralják már az üstöt. A jégvirág az ablakon hideg világra nyílik, a nyughatatlan alkalom kicsit szabódva múlik, a jégcsapok a bajszodon apró […]
Tudósítlak ismét, sok idő elmúlt bár, hogy megvagyok, élek, s éled a természet, lám kitavaszodott, itt a nyár is mindjár’. Most van az az idő, amit te úgy vártál, és tiszta szívedből, őszintén imádtál: több már, mint tavasz, még nem egészen a nyár. Ahogy a fokok futnak fürgén felfelé, te is ím elindulsz a Mályi-tó […]
Edit Szabó : Erdő szélén őzek . Szelíden bólogat az erdei fák lombja, halkabban sóhajtgat, lakókat ne zavarja. . Fák alatt selymes fű már szemérmesen zsendül, eleség vadaknak, legelő állatfajnak. . Erdő szélén szarvas a gidájával ballag, nem zavarja senki, legelészni engedi. . Őrző szemmel figyel, körbe néz,csendes minden, egyél édes gidám, édesanyád itt vigyáz. […]
