Néha nem kell semmi más, Csupán egy halk vallomás. Néha nincs szükség szóra sem, Egy érintéssel is megelégszem. Néha vágyom az ölelésed, Hogy érezzem, ahogy dobog szíved. Néha elég egy pillantásod, Mivel megtört lelkem oltalmazod. Néha nem kell tényleg semmi, Csak egyszerűen veled lenni.

Meditáció Terítve már a bánatom, egy égbe nyúló oszlopon zászlóként lengedez, alatta vérem oly vadul és ellenálhatatlanul lüktetve csörgedez. Oldom világom bocskorát és megmosom fáradt lábát, de meg is törlöm én, hiszékenységem megfizet, hozzád emeli lelkemet a Golgota-hegyén. Fogadj el engem Istenem gyarlón, gyáván, eretneken, én nem kérek sokat, mi lett volna a helyes út […]

Edit Szabó : Tavaszváró . Kibújtak a hóvirágok, nincs újabb várakozásuk, tél hava csak itt-ott látszott, megmutatják szép virágjuk. . Tavasz jele köszöntésük, harmat cseppje még dérrel jön, ám a napfényre bekékül, ibolyáknak szirma elönt. . Kék ibolya bimbók nyílnak, melegségre előbújnak, levél még nincs, ám a virág édesíti szem látását. . Zöld levelek kiskertekben […]

Lelkem világa változatos, Hol ragyogó fényes, aztán elalszik egy kicsit a fény, Nyugovóra pihenni tér. Elzárkózik mindentől, Senkit sem fogad csak egymaga van. Nem sérült csak fényét vesztette, Kimerült a teste. Már itt lépked az este, De nem alszom még, messze az álom, Csak a lelkem hagyom nyugodni. Pihenni a nyugalom szigetén, Nincsen vele baj […]

A múltat feledni hogy lehet, és kitörölni az emlékeket? Hogy lehet elbúcsúzni a széptől, a boldogságtól, a szerelemtől? Hogy lehet feledni a szerelmes szavakat, az öleléseket, simogatásokat? Hogy lehet elengedni, hogy szerettek és megtenni, hogy már te sem szeretsz? Már nem hallod a varázsos hangot és elfeleded a kedves arcot, nem emlékszel rá, mi szép […]

Szunnyad még a világ, a színe is szürke, itt -ott a harmatcsepp ráfagy az ágakra , gyengécske napsugár apránként olvasztja, halk a madárdalnak hívogató füttye.   Erőtlen fény alig ér az ágak közé, bokrok alja régi avartól takarva, lent az élet feszülten vár a tavaszra, csak a hóvirág emelte fejét fölé.   Birizgáló illat csalogat […]

Egy langyos téli nap Látok egy képet: kezed öleli az enyémet, lépteink nyaldossák a macskakövet, a tavacskából kacsák repkednek. Késő téli az idő, az égen csak egy csepp felhő, mögüle egy Napocska bújik elő. Olykor feltámad egy kis szellő. Szemed sarkában szarkalábak, felcsillannak az ősz hajszálak. Bőrödön szép évek lenyomata. Megöregedve sétálunk együtt a parkban […]

Útra készen Felszáll a szélben énekem, már semmi gondom nincs nekem, tündérországra gondolok, de szívem közben felzokog. Mert messze vagy tőlem te már, elnyelt téged sötét kvazár és itt maradtam nélküled, a szívem majdnem megreped. Találgatom türelmesen, hogy visszajössz-e kedvesem, vagy menjek és keresselek, a szívem ettől megremeg. Fogom magam, s a bánatom, mi itt […]

Edit Szabó : Magány . Magas hegyek vonzásában felhők alatt egymagában ég felé nyújtózik egy fa, végtelenség az ő titka. . Hogyan él meg hegynek ormán, bodor felhők körbe fonják, egyenes törzs kissé megdől, ága mégis ég felé tör. . Szétterülnek az ágai, fényesednek a vágyai, zölden csillognak levelek, körben messzi végtelenbe. . Vastag törzse […]