Posted by
Posted in

Magányosan

B. Mester Éva   Magányosan   Parfüm és rúzs lenne még, de elfogyott a csók. Sima, fehér lepedőmet átszövi a pók. Egyszemélyes paplan alatt nem terem a kéj. Csillagnászom napján talán átölel a fény.   március 19.  

Posted by
Posted in

Talán igen… ?

Edit Szabó : Talán igen .. ? nem gondoltam soha mit is veszíthetek, fejem ezernyi gondokkal mindig tele, pirultam néha a fekete ruhámban, mikor csábító tekintetüket láttam, lehajtott fejem a múlt ködébe nézett, társtalanság lészen életem regénye? Bőcs,2017.03.19

Posted by
Posted in

Városi tündérmeséimből – Találkozásom Tündér Tányával

    Én naivan, hogy mit hittem? Tündér csak az erdőn terem. A minap a metrón ültem, hallom, tündér szól mellettem. – Ne csodálkozz! Ó te balga. Tündéreket aki hallja, mindegy annak erdő alja, vagy a város éles zaja. Nézem amint szárnyuk villan. Bizony látom egyre több van, tündérségük pompájában, kedves tündér utastársam. Ruhájukon látszik […]

Posted by
Posted in

Emléked szívemben él

Emléked szívemben él De arcomon hulló könnyem A te szereteted tükrözi nekem Hát lejárt életedben Istentől kapót perced Itt marat, az emlék a szerelmed szeretteted nekem Minden nap terád gondolok, Te vagy a fény a szememnek. Te vagy a levegő a szív az életnek Igaz csak emlékem már nekem. De olyan, mint ha itt lennél […]

Posted by
Posted in

Dalolj madár

Edit Szabó : Dalolj madár Magasan a levegőben, almafának tetejében, bimbódzanak virágszirmok, sárgarigó reá szállott. Sárgarigó fa tetején, dalold azt hogy szeretek én, dalolj soká, szívéig ér vele vagyok csak boldog én. Szóljon dalod messze tájra, szóljon hogy a világ hallja, párt keresel te magadnak, dalod hallik a magasban. Hirdessed a tavasz oly szép, mindenkihez […]

Posted by
Posted in

Frida Kahlo Az Univerzum ölelése képére

  Az Univerzum ölelése Ülj az ölembe, jöjjön a holnap. Nevessen bennünk, a hold és a nap. Ringjon a dallam, lágyan karodban. Legyél a szó, a szép kimondatlan. Gyermek a férfi, tündököl a nő. Az élet és halál, elröppenő. Ó de szép világ, titok vagyok én. Ringató virág, ott a közepén.

Posted by
Posted in

Bölcső dala

Edit Szabó : Bölcső dala Ring a bölcső jól esőn, benne apró csecsemő, ringatódzik piciny teste, világát is elfeledte. Ősidőknek az ágyában, a faragott nyoszolyában kicsi teste megnyugodhat, csendességben szunyókálhat. Édesanya szeme rajta, lábaival is ringatja, álma legyen békességben, ring a bölcső csendességben. Édesanya dúdolgatott, míg gyermeke aludhatott, anya hangja megnyugtató altatódal, vígasztaló. Nem kellett […]

Posted by
Posted in

Hiányzol

Mindig azért aggodnak kit igazán szeretnek.. Akiért a szív kegyetlenül szenved. Te soha nem voltál az enyém Csak kaptam belőled mind éhes száj egy falat kenyért.. Így hamar magamba tömtelek s most újra hiányodtól szenvedek. Éhességem örökös hisz a szív magányában szerelmes. Tudom te soha nem leszel enyém.. De ha ölelhetlek csókolhatlak Újra magamba tömlek […]

Posted by
Posted in

Soha nem voltál enyém

  Te elmész, s én maradok. A mesénket tovább álmodom. Csak akkor már az emlék vezet. Bennem él a kép hű szerelem. S bennem él a tőled kapót csend. Szeretet szerelem béke. De hát, ha későn is, de boldog voltam veled. Hisz voltak lopót csókok s boldog percek. Volt érzés szép és kegyetlen, Hol sebet […]

Posted by
Posted in

A kép

  Állvány előtt maszatos lányka, Bőszen túr a hajába. Majd vászont feszít rája. S kelléket ráhelyezi a palettára Egy halvány folt a vásznon S egy újabb ecsetvonás. És egy hatalmas kiáltás! Nem tudom, Ezer annyi dühvel rótt csík feszít Távolból nézve valami meg bújik Hát az erdőnek görcsös tája. Gyertyafény a fél homályba. Egy ember […]