Posted by
Posted in

Kulcsfontosság

Csak a kulcsért jöttem vissza, de most szívemet hagytam hátra. Azt a kis lüktető, zavarosan tiszta dobozkát, amibe elraklak, mint egy kamrába. Nálam a kulcs, nálad a doboz. És távolodunk. El az ismeretlenbe, keresve kulcsot, ami feloldoz, keresve dobozt, ami majd rejtegethet.

Posted by
Posted in

Kóborló vándor…

Cél nélkül vándorlónak talán békésen nyájas az arca, De, ha ránézel orcájára, gonosz vigyor ülhet rajta. Éjszaka a párnámon, éber lelkem oly’ bús, bánatos, Mindenek cikáznak az agyamba… bolond gondolatos. Jaj, de nem érzi az eszem, hogy fekete a kedvem Várom, hogy majd kitisztul gondolatim. Ezt, remélem. Szerte szétszórt életem, talán így lehetne nyugodt. Ne […]

Posted by
Posted in

Tömeges jelenségek

Hétköznapi pszichológia (Bokorrímes) Sok ember olyan szemellenzővel jár, mint a sörös-kocsi lovai, Van, aki egész életében dugóhúzóba zuhan, mint légjárók gépei… A legtöbb embert körülveszik a mélységes mélabú, sötét fellegei! Ebédileg a tányéroknál bús-bánatosan ül a tömeg, de mindenki egyedül, Teli tányér, üres tányér, felnézve a semmit látja… életében csak menekül… Desszertet már nem várja, […]

Posted by
Posted in

Májusi zápor után

Májusi zápor után   A nyárfa pihéje Megvárt, nem szállt el a kusza szélben. És itt a minap még, Barna paplan alatt aludt a mag. De már sorolni kezd Az új vetés, ím az álmos földben. „Csak ennyi eső volt? ” Mutatja a lány a sovány nyomot És ő nem is látja: A levél, ölelve […]

Posted by
Posted in

A dombokon

A dombokon (Almádi Rózával közösen) A szó a szádon még üres fogadkozásokat keres, de már amott a dombokon kopott kabát az irgalom. Ott már a tél goromba úr, nincs pengető és rajta húr sem úgy feszül, mi mondaná, hogy újra még, hogy van hová. A hóra véred elcsorog, tekinteted csak ácsorog, reményed fáradt, tétova, úgy […]

Posted by
Posted in

Vitéz tanok

Vitéz tanok Esztergomban járva kelve Sok emlék dúl a lelkembe Itt jártam én iskolákat Kirándultam is vagy százat Ide köt egy múlt szerelem Első csókok a Várhegyen Séták a Kis-Duna parton Cukrászda volt ott a sarkon Szent Tamás-hegy kápolnája Fehér falú, nagy szoknyája Integet a kisvárosnak Engedtem a hívásoknak Passióját megcsodálván Sétáltam a Kálvárián Születtek […]

Posted by
Posted in

Nyitva a szívem

Nyitva a szívem ha eljő az idő, A bizalom erősen nő. Nem cél, hogy hamar kitárjam, Óvni kell a csalódástól, Megértem ha te sem adod ki magad. Ne törjék össze szíved, mint egy poharat. Mert a szilánk ott marad, Nem tudod eltüntetni, Idő kell neki amíg eltűnik. Átérzem mi benned zajlik, Szíved fájdalma hallatszik, Fájdalomban […]

Posted by
Posted in

De lennék én…

Én vagyok az… Itten, én! De lennék én fenomén? Ez bizony, nem csak az én vágyam, Sok ember lenne benne társam… Ezt a sors, persze keveseknek adja meg, A többség, marad maga szintjén, a tömeg… Tömegnek lenni, vajh jó-e? Ha nincs más, ezt kell élnie… A lelkem alsó polcain, csak a várakozás honol, Mi lesz […]

Posted by
Posted in

Mindig hátrányom volt…

Hogy a megmacskásodott lábaimat kicsit járassam Életvonatom lépcsője mellé csak úgy leugrottam… De a korlát fogantyút elengedni egyszerűen nem tudtam, Így aztán kényszer kapaszkodva egészségügyileg futottam! Futottam lihegve, sínköveken botlottam, bukdácsoltam, Elmúlt szereteteken erősen izzadva meditáltam! Elemezgettem és úgy láttam, hogy itt nem változott semmi… gondoltam, Életemben mindig hátrányom volt, mert én szerettem és nem […]

Posted by
Posted in

Napfogyatkozás

Napfogyatkozás (Anyegin-strófa) A napfogyatkozásra vártam, s a szívem oly vadul dobolt, kormolt üveg mögött a nyárban kutattam, merre jár a Hold. A napsütötte kertben ültem e nagy titoktól áthevülten, nem láttam én ilyet sosem, vajon, ha látom, elhiszem? És akkor hirtelen sötét lett, amint a Hold Napot takart, engem csodája felkavart e furcsa, ritka égi […]