Posted by
Posted in

Lelkemben vihar

Az egész egy kárhozat… „Egyszer a zúgó vihar úgyis elcsitul, Előbb-utóbb a háborgó lelked is felvidul. Nem kell hozzá más, csak egy kis akarat, Hát fel a fejjel, és ne hagyd el magadat!” Ugyan-ugyan; (Oximoronban) A te lelked, talán már meg is szűnt, szerintem nem létezik. Gazdag űr lett az életem, hanyag létünk, együtt lélegzik. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Maszkoviták

Rózsa Iván: Maszkoviták Moszkovitákat követték a maszkoviták: Szabadrablásnál ők sem hagyták alább… Cseppet sem sajnállak titeket, birkák! Csak minket, hogy ugyanazt a levegőt szívják… Budakalász, 2020. szeptember 18.

Posted by
Posted in

Tisztaságnak lehelete

Edit Szabó : Tisztaságnak lehelete – Tükörvers . Zöld fűszálon csillagözön, létezését megköszönöm, illata az orromig ér, az utamon tovább kísér, utcán, téren, trolibuszon, messzire visz habitusom, tisztaságnak lehelete körül vesz az életemben. . Körül vesz az életemben tisztaságnak lehelete, messzire visz habitusom, utcán, téren, trolibuszon, az utamon tovább kísér, illata az orromig ér, létezését […]

Posted by
Posted in

Majdnem odaértem

Felébredt a Nap, nyújtóztak egyet a fák is, harmatgyöngyök csillogtak a fényben. Első villamos a sínen harsányan csengetett, egy kis lépésre voltam, majdnem odaértem. Cikáztak a gondolataim milyen lesz az este, találkahelynek a hirdetőoszlopot kinéztem. Dugóba kerültem, ezt már a Hold megleste, egy kis lépésre voltam, majdnem odaértem. Vártalak téged a hegyen, kitártam a kezem, […]

Posted by
Posted in

Van nap…

Van nap, hogy magamat oly jól elfoglalom, sok apró-cseprő dolgom sorra meg is oldom. Főzés, mosogatás, azután még egy bolt, hasonlóan ahhoz, ahogy régen is volt.   Hasonló ez ugyan, de mégsem ugyanaz! Belépek az ajtón, és csak a csönd fogad. Nincs az üdvözlésed, sok vicces kérdésed, s nincs akinek adjam forró ölelésem.   Fotód […]

Posted by
Posted in

Lassan betakart a sötétség… 3/3

Képzeletem…. Nézem, rám tört éjszaka megtöri a képzeletem alkonyát Sötétben, most mi sem oldja fel… sötétben a végtelen határt. Éjszaka is mindenki tovább vívja –állandón- saját harcát, Az élet, mint sors alakítja a felettünk lévő hatalmát. Csak ücsörgök a kertem padján, bámulok bármerre, De nem látok semmit ebben a sötétben, semerre… Vaksötét, mint óriáskígyó, ölel […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A nagy terv

Rózsa Iván: A nagy terv Érkezted milliárd éve eltervezték, Utad az istenek rég elrendezték, El is foglaltad a világban a helyed; Sikeresen, másképp nem is lenne itt neved. Egyszeri és megismételhetetlen pillanat, Közös kiáltás két lényből egyszerre felszakad, Megszenvedte anya és újszülött az éjszakát; Együtt lélegeztek a múltban, együtt élik már a mát. És milyen […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Madártávlatból

Rózsa Iván: Madártávlatból Oly jó repülni itt fent! Oly letisztult itt a csend! Mily aprónak tűnnek az emberek! Itt fent nem dörögnek fegyverek… Itt nem tülkölnek autók; Itt nem tülekednek vásárlók… Itt nincs fogyasztási őrület; De jó, hogy itt fent repülhetek! Isten magához közel engedett: Közelebbről ad nekem jeleket. Úgy, hogy még itt is rejtőzködik: […]

Posted by
Posted in

Reflections – műfordítások

Szaloky Melinda 2002-ben Kovács katáng Ferenc tusrajzaihoz írott angol nyelvű verseinek magyar fordításai, az eredetiekkel egy kötetben. A NAPÚT cikke: http://www.naputonline.hu/2020/09/15/kovacs-katang-ferenc-tusrajzai-szaloky-melinda-versei/ Közvetlen elérés a kötethez: http://www.naputonline.hu/wp-content/uploads/2020/09/katngReflection.pdf

Posted by
Posted in

Lassan betakart a sötétség… 2/3.

Képzeletem… A nagy-hegynyi sötétség ölén, mélázva, konyult fűben feküdtem, Elgondolkoztam, életemen, sorsomon, mily’ a nyugdíjas létem. Elnehezült szívem, mire végigzongoráztam rongyos életem. A szépséges, bársonyfekete, lágyan ringó sötétség, Nem segített, hogy könnyebb legyen az elviselhetőség… Mert bizony szép kor a hatvanhét, és ez a számszerűség. Az áthatolhatatlan sötétet a csillag-sziporka mutatja, Mert én belül tudom, […]