Ahogy este van azt várom, Nálam kopogtasson az álom. Lépdel ide-oda, Hogy hol bukkan fel senki sem tudja. Van ki csak ízlelgeti az álmot, S nem mindig jár ott. Port kavarva maga után, Elszáll hirtelen, S kiköt egy lakatlan szigeten. Átereszkedik szíveken Nem kapaszkodik meg bennük Csak megérinti őket. Látni lehet az álommezőket, Nyomokat hagyva […]

Elvesztek a mosolyok, Feledésbe merültek érintések, Mások lettek az érzések. Ki el vitted add nekünk vissza, Szívünk is vágyik reá Mert egy kincset vesztettünk el. Mosolyunk csak tükörben látjuk, Szemünk mozdulatai beszélnek, Így olyan más az élet. El vagyunk zárva a világtól, Üres minden, senki sem táncol. Erősebb a hiánynak szele, Szívünk ebbe szakad bele. […]

Az arcodon látszik a csoda, Tudom nem vagy mostoha. Megüti szívemet ajkad kedves szava, Ahogy szólsz hozzám, Levetem a köpenyt, Mely testem borítja. Te vagy bizalmam ajándéka, Ahogy érezem tested, Melyet nem érintek, De át járnak az érzések, Gondolatot ébresztesz bennem, Melyben kapaszkodik a lelkem, Érinteném kezed minden percben. Vajon mi lakozik e csodás testben? […]

Csak nézz a szemembe, Belelátsz a lelkembe, Mely sok mindennel van tele. Ne válogass merülj el benne, Márts bele tekinteted, Nem tudni meddig teheted. Add oda a kezedet nekem, Had érintsem szüntelen, Rá szegezem csillogó szemem. Kezed el nem engedem, Te is nézzél engem , Ahogy a nap odafentről. Folyton álmodom e csodás tekintetről, Te […]

Távoli hangod mindig ölel, Szólsz hozzám szíveddel , Sosem engedsz el. Érzed bársonyos testem, velem élsz egy testben. Hagyod, hogy szeresselek, Csillogó szemedre pillantást vessek, Lágyan ajkadnak essen ajkam, Fejem a válladra hajtsam, Már nem vagy a távolban. Itt élsz a hálómban, Kezem sem oly fáradt már, Mindig téged vár. Hangom hozzád száll, Meghallod amint […]

Odaát vagytok, Bennünket itt hagytatok. Már másképpen éltek, Semmitől sem féltek. Bármit elértek. Nem látjuk hová is léptek. Köztünk vagytok mindig, Eljuttok szívünkig. Ha sír a lelkünk érzitek, Könnyeinket letörlitek. Erősek vagytok, Bennük örökre nyomot hagytok. Hol az arcotok, néha csillogó Szemetek, Látjuk bársonyos kezetek, Így is, hogy angyalok lettek, Reánk mindig figyeltek. Mi nem […]

A napokban rátok emlékezünk, Akik nem vagytok már velünk. Gyertya lángja értetek ég, Akik sokat tettek e világért. De életetek véget ért. Nem öltetek már testet, Angyalként köszöntitek az estet. Közelebb vagytok hozzánk angyali lelkek, Így tudatjátok, hogy szerettek minket. Elmélyedünk az arcotokban, Ahogy látjuk valójában. Itt állunk sírotoknál, Ti egy más világban vagytok már, […]

Kő tartja fogva e szívet, Alig dobban ereje kevés, Kőbe zárt szív oly nehéz. El lett zárva világtól, Szenved a nyomástól, Melyet egy kő tesz vele, Csapdába csalta szeretete, Ki iránt lángolt szerelme, Követ adott szívébe. Vastag fal veszi körbe, Szíve össze lett törve, Odaveszett minden öröme. Dobbanást sem hallani, Alig tudja magát tartani, Nincs […]

Ismernek téged az arcoddal, A naponta látható mosolyoddal, Vagy a borús hangulatoddal. Mert ezt látják rajtad, Ahogy azt is ha könnyes szemed sarka, Ha állsz szótlanul vacogva. Ismernek mert látnak naponta, Boldogan, vagy dühtől fortyogva, Úton lábadat kapkodva. Ismernek téged kívüről, De nem tudják mi van belül, Nyugodt vagy e éppen, Hallgatsz csendben félszen. Nem […]

Hallom a világnak szavait, Mely azt kérdezi mi van itt, De oly gyenge ez a hang, Mit a szélnek ereje hajt. Így suhog el a fülemig, Ahogy várja a jót a világ, Már jó ideje kiált. De senki nem hallja, Vagy csak nem akarja, Tehetetlen az ember ellen, Aki a eltiporja e világot. Sok szenny […]