Posted by
Posted in

Vallomás

Érezni vélem illatod, melyet messzi szél hozott, lehunyom szemem, hadd vigyen, hadd vigyen hozzád gondolatom. Imádtam minden percét, mit veled tölthettem, fáradt testem megpihent, mikor partodon ültem. S mégis elváltak útjaink, mert mennem kellet, csalfa ígéretek hívtak, s én mentem, esztelen. Vissza vágyom hozzád, de szívem tétova, Vajon befogadsz még? Vagy menjek máshova? Nem tudom […]

Posted by
Posted in

Esküvőnkre

Két út két élet, egy pont, mely összeköt végleg! Egymásra leltünk egykor, egy napos délután. Egy röpke perc, egy pillantás volt csupán. Megváltozott akkor minden, fellegek közt jártunk, a nap lejött a földre, s csillagok közt háltunk, felröppentünk a széllel, s szálltunk csak előre, szívünk egybeforrt, tudom most már örökre. Nem gurulhat elénk akkora szikla, […]

Posted by
Posted in

Árral szemben

Elindult egy irányba a nép, Ó ostoba, ki félre áll? S megy mint egy gép. Ó ostoba ki szemben áll? Csak egy az út, a jó irány, Ó ostoba ki szembe száll? De hová visz? ez már talány. Ó ostoba ki szembe néz? Ne várj, lépj ki hát a sorból, Ó ostoba ki szólni mer? […]

Posted by
Posted in

A négy elem

Oly régről tör elő, az ősi erő, egymást ölelő, örök szerető. föld mely mindig termő, így akarta a teremtő. Víz mely nélkül élet nincs, levegő mely igazi kincs, tűz mely olykor csak úgy lobban, forrón izzik egyre jobban. Szorosan egymás kezét fogva, körtáncot járnak vakító fényt hozva.

Posted by
Posted in

Amíg tiéd a világ

Gondolkozz el rajta, mily rövid az élet! Tudnod kell titkait, becsüld meg a léted! Amely ha nem vigyázol, oly gyorsan el száll. Melyre vigyázni kell, hogy ne tűnjön el, mert eltűnik hamar, s a föld el takar!

Posted by
Posted in

Férjhez megy az Ősz

Férjhez megy az ősz hozzá megy a télhez, gratulálnak neki erdőlakó népek. Ünnepi színt rendelt ágakon és bokron, rég lehullott termést az ünnepi csokron. Felölti magára ezer szín palástját, pók szőte fátylát kopasz fák tartják. Hosszú ruháját húzza simítja anyja arcát, s ő feléje nyújtja magasztos karját. Utoljára ölelé hajadon lányát, majd megigazítja égi koronáját. […]

Posted by
Posted in

Kis madár

Két kis madár ül a fán, fészket építenek tán? Kipp–kopp kopogtatnak, magok után kutatgatnak. Szájában egy szalma szál, épül már a madár vár. Ide röppen-oda száll, még egy kukacot talál. Eső cseppek cseperegnek, kis madarak dideregnek. Jár a feje körbe-körbe, eresz alatt ücsörögve. Lehullik a fa levél, nem sokára itt a tél, kicsiny csőrük kiabál, […]

Posted by
Posted in

Négy Évszak

  Tavaszanyó felöltötte legszebbik ruháját, olyan virágosat,  illatosat, tarkát. Megérintette kezével gyengéden a földet, új életet csókolt nem tehetett többet. Megsiratja néha tavalyi táját, de nem szomorú mert öleli barátját, Ki felitatja záporozó könnyeit, lábai elé forró homokot terít. Bohókás, szertelen kalandokra csábít, izzó tűzgolyó szerelmével kábít, csillog a napsugár izzadó homlokán, lecsordul végig egészen […]

Posted by
Posted in

Egy utolsó könnycsepp… (Édesanyámnak)

és legördült megint az arcomon egy utolsó és fájdalmas könnycsepp mint azon a végső, bús alkonyon… hisz akkor lett minden törékenyebb ott voltam melletted, édesanyám próbáltalak újra éleszteni de láttam, már hívott édesapám s én szerettem volna üvölteni beleordítani a világba hogy maradj velem, ne menj el, kérlek önző voltam, s foglaltam imákba minden kívánságom, […]

Posted by
Posted in

Magamban hordom… (Édesapámnak)

elmúlt negyvennyolc év, mióta elmentél de a fájdalom még mindig nem tompult s a negyven év emléke, amit megéltél továbbra is eleven, meg nem fakult köszönöm neked, hogy édesapám voltál hogy úgy neveltél, mint egy jó barátot focizni és bokszolni is tanítottál és szkanderben legyőztem a családot büszke voltál rám nagyon, s közben féltettél ha […]