Posted by
Posted in

Szólítanálak

Szólítanálak újra, ahogy régen, mikor az ajtón éppen csak beléptem, hogy Hahó! Gyere! Lám itt is vagyok! Találd ki, mi finomakat hozok! (Mindent, amit kértél, beszereztem, remélem, semmit ki nem felejtettem!)   Örültél mindig, mikor megjöttem, gyöngéden megsimogattad fejem. Majd nézted, felhoztam-e a postát. Hiszen neked négy-öt újság is járt, hetilapok és rejtvényfüzetek, s mindig […]

Posted by
Posted in

J É G V I R Á G

Jégvirág az ablakomon Szomorúan kacsint reám Érzi fagyos szívem már Nem olvad fel a nap sugarán Jégvirágos ablakomon Táncolnak a fények Fehér, hideg álomvilág Rám köszönnek, bólongatnak Az odafagyott évek És amikor beköszönt a meleg nyár Elolvad a jégvirág Eltűnik a messzeségben Fagyos lelke tovaszáll Megyek én is nemsokára Indulok egy hosszú útra S nem […]

Posted by
Posted in

Az olvasás öröme

Az olvasás öröme Mikor kezembe veszem a könyvet, belőle múlt, és jövő köszönget, megszűnik a külvilág számomra, a könyv az előadás páholya. A történetet átélem én is, a könyv cselekménye zseniális, az évszázadok kapui nyílnak, hol úri ifjak egymással vívnak. Nemcsak múltban, jövőben is lehetsz, fantáziáddal mindent megtehetsz, a világűr számodra nem titok, feltárulnak fénylő […]

Posted by
Posted in

Ő,a nő

  Charmaine Olivia festménye Ő, a NŐ Egy bűvös szó,-a Nő, lehet még tipegő, sehova siető, tiniként kesergő, az örök hisztiző. Ifjú hölgy bombanő, szívében megtörő, menyasszony lebbenő, feleség istennő, anyaként kitűnő. Bánatos szepegő, elhagyott szerető, örökké nevető, bajokat feledő, szerelmes epedő. Haragtól sziszegő, vesztesként csüggedő, kacéran igéző, álmokat kergető, az örök kétkedő. Bosziként eltűnő, […]

Posted by
Posted in

Időkapu a születés…

Emlékezés, hogy hogyan volt, mi lett? (Bokorrímes) Ácsorogtam az időkapuban… de nem jó: fekcseregtem… Vártam soromra, mi lesz, ha idő előtt felcseperedtem… Olyan picike voltam, hogy még nem is volt kicsi sem…lelkem. Egyszer, hirtelen valaki hátulról kilökött, De, vajon ezen ötlete, honnan ötölődött? Kigurultam a jövőmbe, Semmit adtak a kezembe… * (3 soros-zárttükrös) Friss embergyerekként […]

Posted by
Posted in

A régi ház

A régi ház Vajh’ áll-e még a jó öreg parasztház Kiszomboron a Kör utca öt alatt? Kölyökéveim a kilincset adták egymásnak ott, aztán mind tovább szaladt. Talán az udvarán még az ásott kút ugyanúgy ácsorog nagy türelmesen, mint azokban a boldog-szép időkben és várja, hogy ismét megtekergetem. A földes padlóján a vizesnyolcas vajon még oly […]

Posted by
Posted in

Tétova gondolatok

  Múlnak a napok, fáradt vagyok, Rád gondolok és a lelkem halott. Hol jársz, merre, mire gondolsz? A magány, mint néma bánat, magába zár, s kitörni ebből nem tudok már. Nézem a havat és rád gondolok, Várom a napot, mi nékünk ragyog. Te mire vársz és gondolsz-e rám? A hópelyhek útján a vágy is tovaszáll, […]

Posted by
Posted in

Örök szerelem

Héthelyi Krisztina Örök szerelem Lélek rezdül, fodrozódik a tavon, a hold lidérces fénye reám vetül. Szívem téged vár egy nyári alkonyon. A rideg értelem itt megsemmisül. A szerelem rajongás és kegyelem. Ajándék számomra tested temploma. Minden porcikádat bejárja kezem, kihűlő vággyal sem múlik e csoda. Bennem egy földön túli dal imbolyog, botorkálásomban beleütközök, szerelmet énekelnek […]

Posted by
Posted in

Szeretnék…

Héthelyi Krisztina Szeretnék… Szeretnék bekúszni bőröd alá, s amögött szövetek, idegek, inak között lüktetni együtt-egyedül veled míg elhomályosodik a szemed Szeretnék bekúszni bőröd alá még egyszer lobogó-lángoló tűztenger tested helyett én lennék a tested fürödnék, tündökölnék tebenned Szeretnék behatolni, felkúszni a szívedig az erek közt időzni percekig önnönmagamba szívni lényeged hogy örökké érezzem lelkedet

Posted by
Posted in

Markolni a semmit

Héthelyi Krisztina Markolni a semmit Héthelyi Krisztina Markolni a semmit Most mondom el sikoltva, mit jelent zúzott vággyal markolni a semmit! Mert hiába sírt fel az újszülött, csak két hétig tudott enyém lenni! Teljes valóm átadtam, s mindenem. Ezer éjszaka nyelte könnyeit. Bennem csupán meddő hüvely hörgött, szél vitte széjjel lelkem hamvait. Mindezt nem érti […]