Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Visszaélnek

    Rózsa Iván: Visszaélnek     Visszaélnek a baloldali érzelmekkel, Visszaélnek a jobboldali érzelmekkel, Visszaélnek érzelmekkel, félelmekkel: Visszaélnek hatalommal, mételyekkel…     Budakalász, 2016. január 29.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Naiv Szent Ferenc

    Rózsa Iván: Naiv Szent Ferenc     Itt már nem segítenek az égiek, A madarak sem már a régiek, Belerondítanak, amerre csak látnak: A saját fészkükbe piszkítanak…     Budakalász, 2016. január 28.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ugyanaz

    Rózsa Iván: Ugyanaz     Fiatal Autokraták Szövetsége: Rövidítve: f…; igen, az… Kommunizmus és globalizmus: Tulajdonképpen ugyanaz.     Budakalász, 2016. január 25.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Béke

    Rózsa Iván: Béke     Ketten, együtt a világ ellen: Jobb, mint egyedül… Félre veszekedés, rossz szellem! Isten is már csak derül…     Budakalász, 2016. január 21.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mennyi, mennyi…

  Rózsa Iván: Mennyi, mennyi…     Mennyi, mennyi lélek! Mennyi, mennyi élet! Mennyi, mennyi individuum! Otthonuk a Föld, az ősmasszívum…     Budakalász, 2016. január 20.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Man muss

    Rózsa Iván: Man muß (Rammstein: Das alte Leid)     Das alte Leid, Der ew’ge Streit, Der letzte Kuß: Lieben…, man muß.     Budakalász, 2016. január 10.    

Posted by
Posted in

Mindenen túl

Mindenen túl   Még a fülemben cseng az a döbbenetes csend. Ajtócsapásod hangja suhintott, mint szablya. Szívembe döfött a kés, hiányzó dédelgetés.   Üresebb üreges űr magányra mély magányt szül. Zagyvábbnál zagyvább a zűr, sorsod sorsomra ráül. Lélekcsitító csendünk örökké együtt rezdül.

Posted by
Posted in

Velencei hexameterek

Velencei hexameterek   Tó szeme nyílik reggel, röppen a nádi poszáta. Ébresztőt, riadót fúj, kérdőn csörren a hangja: Hajnalod új lesz-e? Itt ér mégis a régi mederben? Téged kérdez a nádzizegés: – Ó, újra remélsz még? Tetszik a játék? Hexameter-sors. Ennyit is kértél!

Posted by
Posted in

Januári alkony

Januári alkony   Lassan nyúlik a kémény-árnyék a kertben, Lomhán mozdul az est a tétova télben. Eltűnt arcok felhői lebbennek a szélben, róluk gyakran álmodunk, de mégis ébren – Újra elment valaki, most múlt egy éve – Némán kiáltok az elolvadó képre: Velem maradsz, tűnődő lelkembe égve, mit számíthat a test, mi már tetemmé lett? […]

Posted by
Posted in

Vergődő vigasz /Asszociáció/

Vergődő vigasz   Itt kucorgok létem vermében, felém nyomuló falak tövében tenyerembe rejtem arcomat. Halkan sikolt a konok kétely, elfojtott dühök torkomban. Tehetetlen tétovaság gyötör, lábam előtt nyílik száz gödör: át hogyan, hogyan ugorjam? „Talán a hang, talán a szó, talán a vers üt át a félelem falán…”