Posted by
Posted in

Szakáli Anna: Színek, vonalak, pontok

Színek, vonalak, pontok, képzelt, sosem volt világ. Minden ecsetvonás újabb álmokat hív, lelkem így csalogat a fényre. Éjt nappalra, nappalt éjre dobva, néha mérgesen dohogva, s míg életre kel a festék, betemet a magány. A kép akkor kész, és öröme akkor enyém, ha kezem ölembe ejtve megpihen, s lábam lóbálva ülhetek, a csillagos égperemen. 2015. […]

Posted by
Posted in

Szakáli Anna: Tóparti vallomás

ez nem tenger én annak látom Nap bölcső-tükör vízében az ég fénylő égszínkék árkában forrás meder alatt láva csábítón ölel a hűvös vízi világ bámulom tükrét nem múló báj nekem egyetlen örök szerelmem én neki súgom ő nekem aztán hallgatunk soká nézzük egymást a csend a legszebb vallomás 2013. október

Posted by
Posted in

Szakáli Anna: Valahonnan

honnan szólítasz – mélységek homálya dereng fejemben – honnan szólítasz – mélységek homálya dereng fejemben – valahonnan hallom nevemet mondod megdöbbent a hang tisztasága itt vagyok – nézek fel s tudomásul veszem a sors döntését már nem vagy mégis hallom ahogy élni szólítasz s dicsérni Teremtőnket miként a virágok illatát a szellő hűvösét a felkelő […]

Posted by
Posted in

Az ősz dilemmája

  Sok verset írtak már az ősznek, szép szomorút, vidám biztatót, a költészet mezejéről szórendekkel szállt felé a szél tarka szárnyakon. S az ősz, a mustoló kedves öreg, hitt a versek hízelgő szavának, és nem értette,  miért, ha ő eltávozik, versei könyvekben maradnak?

Posted by
Posted in

Kompozíció az őszről

  Szürke csendben kóborol a szél, Ropog az avar lépte alatt, Álmos fákon kopog a harkály, Reméli, kerül még pár falat. Sápadt levelek közt egy ágon Néhány elfelejtett alma vár, Ráncosak már a dértől, s a pír Leplében romlottak is talán. Ólmos ég alatt varjú várja, Jöjjenek újra vidám napok, Magban a csíra fényre vágyik, […]

Posted by
Posted in

Megbékélten

  Amikor lehullott az első levél, földig hajolt érte az ág, de hiába, elszállt a széllel, többé nem látta. Visszahúzta folyton zizegő maradék sarja, és tűrte némán, mint űz gúnyt vele az idő… Egy reggel különös pompában levelei elhagyták mind, roppant az ág, s a jeges űrben álomba merült megbékélten.

Posted by
Posted in

Hangulat 1

  A Kisküküllő partján estefelé hízik a csend, körülöttem úr a rend, árnyékát nyújtja a fény, a víz pőre testén lila ég nyújtózik, öreg füzek ringatják két part között, most kolomp hallatszik, csorda jön a túlsó partról tarkán, fehéren, feketén, és tart néma öntudattal az álmos falu felé.  

Posted by
Posted in

Ünnepi hangulataim 2015-ben

( 2 x 2 akrosztichon ) MÁRCIUSBAN M ogyorófán barka bólint Á lomszerű ködkép szólít R emete-lényem felébred C ipelem tinédzser énem I hlet-ontó napsütésben U tasgép robaja hódít S úg a tisztás halkíts lassíts M akkon Márián merengek Á hítattal körbenézek R őt-PIROS ott az ég alja C etlim tollam előkapva I hlet morzsát […]

Posted by
Posted in

Hangulat 3

  Borong az ősz, borong az én lelkem is, tudom, ez múló állapot, jönnek még szép vidám napok, a színek derűre váltanak, találok közöttük újakat, aranyat, barnát, vöröset, magamra öltöm selymüket, az ősszel avarban lépkedek, köröttünk új dallam kering, érzem a ritmust, ez felderít, a szél fűszerillatot kavar, dúsabban szórja mint tavaly, most borong az […]