Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Álom az álomban

Rózsa Iván: Álom az álomban Emberek olykor rossz meséknek felülnek: De az álmok nem csak az álmokban teljesülnek. Álom az álomban is lehet igaz valóság: Álmodni nem mer a Rossz, a Gonoszság. Mi, álmodozók hiszünk is az álmainknak: Most már „csak” meg kell, hogy valósuljanak. A Sors Könyvében megírtak úgyis mindent előre: Rokonszenves álmodozók; hát […]

Posted by
Posted in

A nevemen

A nevemen engem ritkán szólítottál, hanem a legtöbbször Anyukámnak hívtál. Hívtál Anyukámnak, néha Anyókámnak, és tényleg csak elvétve az én Ildikómnak.   Sándornak, Sanyinak én is csak nagy néha szólítottalak meg. Leginkább azt mondtam, hozzád hasonlóan: Apukám! Apókám! meg: Csákvári tanár úr!   (Ezt persze tréfásan.) E neveken meg nem ütköztünk: Ötödik X-en túl, hatodiknak […]

Posted by
Posted in

Furcsa beszélgetés

Ezt mi Sándorral mindenképpen megbeszéltük volna! Erre a párom így reagált volna Ez neki is tetszett (vagy nem tetszett) volna… Hányszor mondom ezt (magamban) a halálod óta!   Hallgatom a műsort s szinte várom: véleményt mondsz róla! Sándorkám, tudom, te ezt mondtad volna: de szép volt! de igaz! S de szomorú is az, hogy hangod […]

Posted by
Posted in

Tréfás köszöntő /2021.01./

Tréfás köszöntő 2021 Ódzkodom kissé ettől az évtől, bohóckodom amíg majd eldől; jót vagy rosszat hoz ez az újév a medve ki- vagy visszabújjék? Malacsült fog sülni a sütőben, vagy csak jég van már a hűtőben? Kinn az utcán maszkban járnak? végleg lehúzzák a rolót a gyárak? Az iskola off- vagy oline oktat? a politikus […]

Posted by
Posted in

Álomhatár

Vitos Irén   Álomhatár   Lángra kéne lobbantani a megfakult csillagokat, a lámpafényben vonuló emlékek, alaktalan szörnyekké formálódott árnyai a szemhéjra ülnek, a félbehagyott történet sorai kavarodva szétszóródnak, a sötétség vámpírja kiszívta a színt a térből, sápadt martalékát félredobva lépte át a kikopott károgást, felrúgva a varjúfészket, sötét köpenyét ledobva ránk, míg a hajnal fel […]

Posted by
Posted in

Álmatlanság

Vitos Irén   Álmatlanság   Rendezetlenül mocorognak a gondolatok a nehézkes sóhajok párnáján, hol a gondok finom csipkéből horgolt ruhájában alszom el. Terhes álmok tülekednek, a törtető rosszak mind előbb sorra kerülnek. A rem fázisom tehetetlen, bénult bástyáján áttörve a védtelen tudatot leigázzák. A tűrhetetlen zaklatottság visszaránt, hideg verítékben úszva nyílnak a szempillák. Az eszmélet […]

Posted by
Posted in

Keserű

Vitos Irén Keserű   Kínlódva vedli kétségeit a hit, keserű így a méz, a szívben csak enyész, s lassan szem elől vesz a homokszemnyi boldogság a sivatag port kavart viharán. A félbehagyott remény története elcsendesedett a dűnetengeren, s valahol ott rejlik a védtelen, törékeny kincs. Együtt megtalálhatnánk, de a közönnyel telt lélek a reménynek buboréknyi […]

Posted by
Posted in

Engedd el őt

Engedd el őt ki elengedett, Nem kell, hogy fogja a kezedet, Ne rohanj utána, Hisz nem vár meg téged, Utol soha nem éred, Meg sem hallgat hiába kéred, Bármennyire szereted, Újra már nem kezdheted, Nem lesz vele jó életed, Ki aludt benne a tűz, Mely annyira lángolt, Nem verhetsz mellette tábort, Miért oly nehéz elengedni […]

Posted by
Posted in

Ne fojtsd magadba

Mutasd ki azt amit érzel, Ne szégyelld ha éppen vérzel, te is ember vagy ahogy én, A férfi is érző lény, Ne érdekeljen a rossz vélemény, Vállald fel a könnyeket, nem írnak erről könyveket, De ha mégis miért baj ez? Ahogy sírtál könnyebb lesz, Lelkednek is jót tesz, Ne búj el a világ elöl, Ne […]

Posted by
Posted in

Ajkam nem marad csendben

Miért kell hogy csendben legyek? Közben elvárod, hogy önmagam legyek, A saját hangom sem hallom, Nem kell, hogy így maradjon, Más meg ezen kacagjon, Ajkam nem marad csendben, Szívem, lelkem nem hagyom cserben, Téged is óva intelek a csendtől, Hiszen az téged is megtör, Adjál ki hangot magadból, Nem a csend parancsol, Ne féljen hangodtól […]