Posted by
Posted in

Kék sziget

Kék sziget Már felszáradtak könnyeim, sorsomnak vad örvényein tőled tovább hajózok, maradt nekem még hét csoda, szerelmed törött foncsora szívemből kéket oldott. Kék tengert és rá kék eget, kék levegőben kék sziget dereng a horizonton, mert ott ütök majd én tanyát, ott élem létem alkonyát, ott ér véget kalandom. De emlékedet elviszem magammal, rég volt […]

Posted by
Posted in

Asszociációk alkonyatkor

A hullámokon gyémánt fény csillan, egy furcsa felhőben bolond arc villan, pirosló vér az ég alján: alkony varázsa. Lenyűgöz a váratlan, páratlan káprázat. Az égen hirtelen károgó varjak tánca kergeti el a békés délután illúzióját, settenkedik, mint prédára leső állat, az éj leple alá bújó botor hazugság, csillagokhoz menekül a valóság…

Posted by
Posted in

Eláztattam testem

Felhőknek peremét kémlelve, Ragyog rám vissza napnak fénye, Nekem is ragyogást adva szívembe. Percek múlnak el sietve, Félve tekintek szívembe, Mely még mindig dobban, Érzem az esőcseppet ahogy koppan. Tetőket ütve gyakran, Áztatja a földet, Így hullajtva könnyet. Felébresztve a természetet, A búslakodó növényzetet. Epekedve fogadták az esőcseppet, Ami megmentette életüket. Engem áztatva vizes zuhataggal, […]

Posted by
Posted in

Az élet nagy napja

Edit Szabó : Az élet nagy napja . Hófehér ruhája a földig ér, csillogó ajakán játszik a fény, vállára omlik fekete haja, látványa fenséges, kedves ara. . Nagy napja várja a szép menyasszonyt, hatalmas álma örömet adjon, fehér ruhába felöltöztették, mennybéli boldogság, egybekelés. . Hosszú az út,mely eddig vezetett, sokat tanult ő és szervezkedett, boldogság, […]

Posted by
Posted in

A pók

Pók szalad fent a sarokban legyecskére fáj a foga. Hálót sző és csendben vár, gyere kis légy, ennék már. Ne félj tőle, mert nem bánt, megijed, ha téged lát. Visszabújik a sarokba és elalszik éhgyomorral.

Posted by
Posted in

Napfénykeringő

  Napfénykeringő   Egyszer, nagyon  réges-régen, fura álmom volt egy éjjel. Erdő mélyén, zöld búra alatt, úgy repültem, mint a madarak.   Nem voltak határok, és korlátok, végtelen szabadság, amit látott egy földi halandó, szárnyak nélkül lebegve suhant, de megáll-e végül?   Bámulva néztek, az erdei népek. Boszorkák, manók és koboldok, hívatlan betolakodó voltam ott. […]

Posted by
Posted in

Keresed?

Keresed az életed az életben? Keresed a létedet a létedben? Keresed a boldogságod az életben? Keresed az értelmet saját létedben… Keresed a múltadban mi volt? Keresd, a halál után mi lesz! Keresed, az életben mi volt? Keresd… az öröklét, tán’ lesz… Vecsés, 2012. augusztus 29. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Edina 40. szülinapjára

Felnőttek a gyermekeim… versben és európai stílusú haikuban. Van még itt egy hely? Ünnepi murin lenni. Cukrosnak süti? * Terítékem van? Jó lesz a kutyával is! Csak ott lehessek… * Nagy tripla ünnep, Lesz, három külön torta? Édesítővel? * Akár az ujjak közül kifolyó homok, Az élet is lassan a múltba elcsorog. Nyújtózkodik idő… mókuskerék […]

Posted by
Posted in

Te és én

Te És én A világ Legtetején Egységgé válunk.   Mi  Leszünk Az erő, Szerelemben, Dalban rügyező…   …Pár, És bár Tétován, Lépünk, futunk, Egy a mi utunk.  

Posted by
Posted in

Újévi köszöntő

Új Évben Új remény, Új fejezet, Újító regény. Zsenge költemény. Új év szele Messze fúj, Minden  Új.