Ha nem írsz ne szenvedj, Inkább a pihenésnek engedj, Szeretsz írni de most nem megy? Pihentesd szíved, lelked, Hogy feltöltődjön tested, Akkor nem kell az írást keresned, Mert ő újra rád talál, Ismét teret ad annak, hogy írjál, Ne adj teret a depressziónak, Mert kritikus lesz a holnap, Most nehéz a lelkednek, A szavak is […]

Álmokat kapunk ajándékban. Melyek néha szépek, De van,hogy, rossz képek Ekkor ébred fel a test, s lélek, Vannak álmok melyek sokat érnek, Ahogy felébredünk tova szállnak, Álomba merülünk minket várnak, Olykor későn merülünk álomba, Bele gondolunk a csalódásokba, Melynek az ára sokszor kemény, El száll belőlünk a remény, Csalódunk de nem tudjuk mikor, Nem szól […]

Rózsa Iván: Tavaszvárás (Haiku-füzér) Tombol most a tél, Havon szikrázik a fény: Embertelen csend. Sehol egy lélek, Zúzmara lepte ágak, Tavaszra várnak. Ilyen az élet: Télen fázik a lélek, Melegre vágyik. Nap melegére, Tavaszi virágzásra, Hóolvadásra. Sajnos, messze még… Rügyből pattanó élet: Eljő, nem félek! Budakalász, 2021. január 24.

Rózsa Iván: Igaz emberek Bölcsőtől fogva bölcsek, Eredendően erkölcsösek, Termőnek teremtettek, Embrióként is már emberek, Felnövekedve felnőttek, Nevükkel nevelnek. Alkatilag alkotók, Magból sarjadó magyarok, Magyar mágusok, Tudónak született tudósok, Fényt hozó fényforrások, Orientáló óriások. Okkal okítanak, Joggal jobbítanak, Forgószélként sorsot fordítanak, Oroszlánként küzdenek, ordítanak; Írnak, irányítanak: Kiútért kiáltanak… Budakalász, 2021. január 24.

A világban szeretnék nyomot hagyni. Nem a kivagyi magamutogatás  ami inspirál, csak szívem ritmusát akarom költeménnyé gyúrni, dalra fakadni és ez a dal táncoljon, ha kell sírjon, nevessen, tévelyegjen vagy  találjon új utat, mi fürkész a szép és jó után. Ha lehet, elhagyni a rosszat, a raplis  hisztériát, az ostoba gőgöt, az iszap hideg lelket, […]

Különösebb indok nélkül, csak úgy…, szeretek körbenézni egy-egy nagytakarítás után aprócska tetőnk alatt. Persze, nem egy nagy durranás, de minden polc, sarok és virág azt jelzi, gondos kezek ápolják, tartják a rendet, ismerik a regulát. Itt olyan család él, aki élvezheti a másik mosolyát, de tűri, ha netán mindkét lába bal a másiknak, s kedélye […]

Én nem mondhatom, a kutya se vár rám, mert hűséges négylábú állatkám ezt megteszi. Csodával határos az az ösztön, mellyel gazdáját meglepi, jövök rögtön! Pedig messze még a kapu, hogy átlépjem, a kulcsot a zárba illesszem. Sugallat, intuíció, mit kis teste megérez és jelzi, gazdaasszonya haza érkezik. Minden porcikája beleremeg, mert nem hiába várta jöttömet. […]

Fergeteg havának küszöbén állunk, és az öreg platán még nem dobta le rezes leveleit. Szokatlan viselkedés, ismerve a természet rendjét. Télhez illene a hideg, vacogtató, jég és fehér világ. Ropogó. Felborult a fegyelem, tradíció? A téllel nem jár már hó?! A felhők sötétek, támadásra készek, a ritkás ligetre paplanként terülnek. Súlyos terhükkel ráülnek a fák […]

Természetem spontán. Ha szeretek, azt nem rejtem véka alá. Manapság, szimpátiám kimutatására, nem kevés az akadály, mert tilos a karolás, ölelés és nyakba-borulás. Két méter az ajánlott távolság ismerős, barát, mindenféle entitás között. Megszokni nem óhajtom, távol áll tőlem, de alkalmazkodom. Bánatosan konstatálom, muszáj, a galád koronás acsarkodásának okán. Fanyar várakozással készülök a szeretet ünnepre. […]