Posted by
Posted in

Kimegyek

Hideg van, röpködnek a mínuszok, Már süt a nap, mindent szépnek látok. Egy csapásra még nincs vége a télnek, Napsugarak boldogságról regélnek. Hosszú alagútnak értem végére, Kimegyek a napsütésbe, a fényre. Teleszívom magam friss levegővel, És feltöltődők új életerővel. Hiába van mínusz hat fok Celsius, Nap melegen süt, rám mosolyog Zeusz. Ez az, erre vártam, […]

Posted by
Posted in

Büszke…

Meditációm… Innen a völgyből csak nézem a kopottas, de büszke bérceket, Ők testesítik meg úriasságot, sőt lehet, hogy életet… Bízok, hogy bennem nem testesítenek hamis képzetet, Hogy fölfelé nézve, magamévá teszem a méretet… Dalolgatok, remélem, ez felszáll az oromra, Ott meg a sok hangjegy tán’ letelepszik halomba. Lehet, hogy én vagyok környék egyetlen vakondja? * […]

Posted by
Posted in

Zúzmara – Haikuk

Edit Szabó Zúzmara – Haikuk . fehér zúzmara a zöld fenyő ágán csillagként fénylik . zúzmara pereg kopasz ágak gallyáról tél csak integet . ágon kristályok zúzmarás csillagfények szemembe néznek . rózsasziromra oly hirtelen zúzmarás álom menekült . olvad zúzmara januárban eltűnt tél emlékről mesél Bőcs,2021.01.21

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Álom az álomban

Rózsa Iván: Álom az álomban Emberek olykor rossz meséknek felülnek: De az álmok nem csak az álmokban teljesülnek. Álom az álomban is lehet igaz valóság: Álmodni nem mer a Rossz, a Gonoszság. Mi, álmodozók hiszünk is az álmainknak: Most már „csak” meg kell, hogy valósuljanak. A Sors Könyvében megírtak úgyis mindent előre: Rokonszenves álmodozók; hát […]

Posted by
Posted in

A nevemen

A nevemen engem ritkán szólítottál, hanem a legtöbbször Anyukámnak hívtál. Hívtál Anyukámnak, néha Anyókámnak, és tényleg csak elvétve az én Ildikómnak.   Sándornak, Sanyinak én is csak nagy néha szólítottalak meg. Leginkább azt mondtam, hozzád hasonlóan: Apukám! Apókám! meg: Csákvári tanár úr!   (Ezt persze tréfásan.) E neveken meg nem ütköztünk: Ötödik X-en túl, hatodiknak […]

Posted by
Posted in

Furcsa beszélgetés

Ezt mi Sándorral mindenképpen megbeszéltük volna! Erre a párom így reagált volna Ez neki is tetszett (vagy nem tetszett) volna… Hányszor mondom ezt (magamban) a halálod óta!   Hallgatom a műsort s szinte várom: véleményt mondsz róla! Sándorkám, tudom, te ezt mondtad volna: de szép volt! de igaz! S de szomorú is az, hogy hangod […]

Posted by
Posted in

Tréfás köszöntő /2021.01./

Tréfás köszöntő 2021 Ódzkodom kissé ettől az évtől, bohóckodom amíg majd eldől; jót vagy rosszat hoz ez az újév a medve ki- vagy visszabújjék? Malacsült fog sülni a sütőben, vagy csak jég van már a hűtőben? Kinn az utcán maszkban járnak? végleg lehúzzák a rolót a gyárak? Az iskola off- vagy oline oktat? a politikus […]

Posted by
Posted in

Álomhatár

Vitos Irén   Álomhatár   Lángra kéne lobbantani a megfakult csillagokat, a lámpafényben vonuló emlékek, alaktalan szörnyekké formálódott árnyai a szemhéjra ülnek, a félbehagyott történet sorai kavarodva szétszóródnak, a sötétség vámpírja kiszívta a színt a térből, sápadt martalékát félredobva lépte át a kikopott károgást, felrúgva a varjúfészket, sötét köpenyét ledobva ránk, míg a hajnal fel […]

Posted by
Posted in

Álmatlanság

Vitos Irén   Álmatlanság   Rendezetlenül mocorognak a gondolatok a nehézkes sóhajok párnáján, hol a gondok finom csipkéből horgolt ruhájában alszom el. Terhes álmok tülekednek, a törtető rosszak mind előbb sorra kerülnek. A rem fázisom tehetetlen, bénult bástyáján áttörve a védtelen tudatot leigázzák. A tűrhetetlen zaklatottság visszaránt, hideg verítékben úszva nyílnak a szempillák. Az eszmélet […]

Posted by
Posted in

Keserű

Vitos Irén Keserű   Kínlódva vedli kétségeit a hit, keserű így a méz, a szívben csak enyész, s lassan szem elől vesz a homokszemnyi boldogság a sivatag port kavart viharán. A félbehagyott remény története elcsendesedett a dűnetengeren, s valahol ott rejlik a védtelen, törékeny kincs. Együtt megtalálhatnánk, de a közönnyel telt lélek a reménynek buboréknyi […]