Minden jó ügynek győzni kéne, De van végítélet; mi végre? Igazság a fegyverem, de jó! Csak ez az út nem a haladó. Harcos vagyok és csatát vínék, Ha igazi harcmezőn lennék. De hol vagyok csüggedetlenül? Távol igazi harcmezőtül. Nálam ellenségé a hatalom, Nem látom, hogy hol van oltalom? Bilincsbe verve, mint egy lator, Nem tudom, […]
nem távoli messzeség nem az elmúlt zsenge élet nem a homályos ködbe hullt egyszerűséged hív nem a kemény gránitba vésett arcod éle szólít hanem a lángot hordozó fáklya a szabad eszmék őre és mindegy hogy Barguzin vagy Moszkva földje rejti tested mert te mégis velünk vagy és itthon Kiskőrösön lángol az ifjú szellem hol utakba […]
Semmittevőn elnyúlok a vízben, amely zápult tojásszaggal leng körbe. Hője ízületig hat, őrzi a kúra hatását, közel egy évig majd. Puhává főzi erőm, ruganyossá lábam izmait. Így fogok tudni, szilaj tempóba táncolni!
Legyen titkos ölelés: Manyi! Szerelmes legyen és négykarnyi! Érezném testedet, Élvezném lelkedet! Szorosan, karodba simulni. Bűnös gondolatra zsibbadnék, Veled, csak együtt lélegeznék. Tarkóm simogatnád, Élményt beleadnád… Tested illatából beszívnék… Fák árnyéka megszűnne, Manyi! Nem engedném el, mi négykarnyi… Kéne, szívdobbanás, Lélek… lenne csodás. Szünetben meg kávét szürcsölni… Vecsés, 2019. február 9. – Kustra Ferenc – […]
Edit Szabó : Befagyott tó jegén . Befagyott már régen a tó, telente ez biz’ várható, évszakoknak változása végtére is mindig járja. . Szürkeségben a tél jege, tündöklésben nap ereje, ám a reggel és az este ködfelhőjét terítette. . Az itt maradt madaraknak tó vize élelmet adhat, az ember ad segítséget, a tó jegén vágnak […]
Úgy festenék, úgy festenék, úgy festenék egy képet! Nem ecsettel, nem vászonra, csak gondolattal, néked! Gondolatom útra kelne, rád találna, átölelne téged, S te látnád, mit festettem, látnád azt a rétet! Minek színétől, csak egy zöld szín volt még szebb, édesanyám szeme, amikor rám nézett! Mellette a házat, azt a békés fészket, hol édesapám gondozta […]
Tankában írta a szerzőpáros… Szélvihar kereng, Kopasz, havas rét felett! Kezdő hóesés. Dideregnek az őzek, Kölykök lassan felnőnek. * Fehér szakállát Felöltötte az idő. Hógolyó repül. Vidám a gyerekzsivaj, Kabátban nincs semmi baj. * Naplemente, szép Bíbort fest, hótakarón. Halk az esti csend. Éhség dúl nyúlgyerekben, Nincs saláta kertekben. * Pihe-puha hó Kis kristálya, csak […]
Nem elég, hogy rusnya az élet, De, jó nagy mázli is kell hozzá! Nem rossz, ha hosszú ez az élet, Főként a mázli segít hozzá. Lehet, ki baklövéseket ejt, alant végzi, Mázli nem segíti… öregséget érezze. Ki életét, kevés hibával éli Segíti, hogy a kaszás elkerülje? Ha nincsen mázlid, pechedre, lesd, élet mivé lett, De […]
Bőszen fakulok, Őszön fanyalgok. Ködben nem látok, Bőrt én nem váltok. Minden csak régik, Vitál csak késik. Megújhodás a jövő, Eljő? Még tán’ nem késő? Budapest, 2006. január 12. – Kustra Ferenc
Poharam, mindig csak félig volt teletöltve, Soha nem sétáltam szerencsével karöltve. De még nem adtam föl, bízok és reménykedem, Meglátom, szerencsésebb lesz-e az életem. Sokszor a küszöbön álltam… néztem befelé, Sokszor álltam ott, de nem ülhettem tűz mellé. Sokszor volt jó ötletem, mibe belefogtam, Másoknak ez sikerült, én meg belebuktam. Élet nekem, habzó, foszforeszkáló tenger, […]
