Posted by
Posted in

Önzetlen

Amit elvettem, Azt nem adom vissza. Amit elvettem, Azt nem adom vissza. Akit elvettem, Azt nem adom vissza. Nem adlak vissza az emberiségnek.   Megtartalak, Elhúzódó halálos láznak, Megtartalak, Életre szóló traumának, Megtartalak, Szirmoknak a nyelvem alatt, Hogy mikor beszélek hozzád, És mikor te beszélsz hozzám, Ne hervadjunk el.   Megtartalak, Összekarmolt kórképnek, Megtartalak, Diagnosztizálatlan […]

Posted by
Posted in

Háborús bűn

Fakuló arcomra válogatok színeket, Van, ami csak tovább sápaszt, így pedig látni alattam az érzelmeket.   Az esőcseppekkel lefojtott tűzijáték, Az ami a bőröm alá menekült, Oda, ahová hívtalak téged is. Ne legyen már ilyen csönd.   Nem tetszik, hogy csak a robbanásokat hallom, Mert a mosolyaim már rég kiugrottak a vadászrepülőből. Őszintén remélem, hogy […]

Posted by
Posted in

Visszajutok az égre

Elhervadhatnék, mint Letaszított csillagkép, Fényre vak árnyékként, ki Sosem volt sötétben.   Megszépülhetnék, de Mások tükörképeként élek, mert Az absztrakt a bőröm alá égett, Túl sokat akarok.   Most kigyulladhatnék, sőt, Egy vákuumban állok épp őrt, Csak nézem a lángot, és Minden mit látok, Az a kataklizma, mit a hajamba szőtt.   Nézem a port […]

Posted by
Posted in

Egyedül rajta

A kicsi, fehér, jólelkű pirulák egy pohár víz hidegségével együtt akadnak meg valaki torkán.   Valaki a gyógyszerekkel a torkában A fejét rázza, Még ha nem is tagad semmit, Az égő házból először A fel nem tálalt reggelit menti, Kihasználtságát a karján ringatja, Pótolhatóságát egy antik bútor fiókjába csúsztatja, És cukrozatlanul is elfogadja a tekintélyelvet. […]

Posted by

Az Élet Peronja

Az Élet Peronja Gyerek voltam, esetlen és mulya, sokszor megrémített az Élet Peronja. Elvesztem a sok vágány között, összezavart a hosszú sínek sora, s félelmem félelme a lelkembe szökött. Könnyeztem, sírtam, remegtem, a Kalauz is büntetni akarta a lelkem, mert egyetlen egy járatra sem volt jegyem. A mentrendet hiába néztem. Egy szó jutott eszembe: eltévedtem. […]

Posted by
Posted in

Szeretni fontosabb

Miért mondjam ki hangosan, ha az írott szó pontosabb? Miért bántod magad, ha szeretni fontosabb? Miért taszítja el magától, ha meg is kaphatná? Miért lakjunk városokban, ha szívekben is lakhatnánk? Miért kell hallgatnotok még mindig, ha ki is mondhatnátok? Miért űznek el, ha nem vagytok rontás, se átok?

Posted by
Posted in

Elfojtott indulat

Rácz Anita: Elfojtott indulat Csend van. Minden néma köröttem. Gondolatok tolakodnak lüktető elmémben. Fáj. Szabadulni tőlük nem tudok. Csend legyen!!!! Kiáltanék, de inkább hallgatok. Hallgatok…mert ha megszólalok, őrjöngeni fognak az indulatok, s tehetetlen dühömben olyat mondok, hogy végleg elveszítem azt, kit imádok. Így csak fortyogok magamban, s bölcsen csendben vagyok, s várom a távoli pillanatot, […]

Posted by
Posted in

Születésnap

Születésnap (Belépés az 52. évbe)   Üres szavak csengtek, Mint a kötelesség bére. És nem örült, aki adta, De az sem aki kapta.   Volt, ki feledte korral… Fájt, hogy nem vagyok Már meglepett gyerek. Átöleltek, szabadulni vágytam, Örömmel menekült az ölelő is.   Nem volt aznap ünnep a szívben, Nem találtam sehol a helyem. […]

Posted by
Posted in

Mosd el eső

Rácz Anita: Mosd el eső Mosd el eső a bánatot! Fújd el szél a félelmet! Téli fagy ébredj fel, hívd meg teára a napot! Eső! Tápláld a szomjas folyót! Mint édesanya éhes gyermekét, De el ne hagyja tágas medrét mert mindent elsodor. Mínusz van. A víz is befagyott. Ablakon jégvirág díszeleg. Etetőben didergő cinege várja […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Felhő

Rózsa Iván: Felhő (Haiku tizenegy) Felhő kiadta Terhét, ennek öl örül: Mindenki boldog! Sehol egy felhő, Tikkasztó kánikula: Adj Uram esőt! Nappal nincs csillag: Válasszunk hát magunknak Felhőt, vonulót! Nyert a csapatuk: Felhőtlenül boldog a Szurkolótábor. Kis bárányfelhő – Egyre nő… Birkafelleg Lesz majd belőle?! Nem tudsz napozni, Ha felhősereg takar Napot. Süss fel, Nap! […]