Posted by
Posted in

Leomló Falak

Hiába építesz falat, szíved köré, Ki Akar majd törni, a fal közül. Lesz mindig aki segít, kiszabadítani őt, falaidnak fogságából. Érintve lelkedet, szavakkal bontja le a falat, nem tudod kivédeni, mert a rabja leszel, amint hozzád ér, ahogy megpillant téged, ajkadba kapaszkodik, érzékien simogatja azt, felold a bizonytalanságból, a kételyt elüldözi tőled, sebeit te is […]

Posted by
Posted in

Lámpafénynél

Lámpafénynél Idézlek esti lámpafénynél, sután simítom arcodat, még összeraklak félhomályból, aztán letörlöm mégis azt, hiszen te nem jöhetsz a múltból borús jelenbe most elém, a rég elkárhozott világnak, e vérben fürdő reggelén. Hiszen te túlélsz minden átkot, erős vagy és türelmesen cirógatod meg üstökét majd, ki ellenedre tört, igen, erényed már a megbocsátás, kezed gyógyítja […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Íme, az ember!

Rózsa Iván: Íme, az ember! (Haiku-füzér) A senkik földjén A senkik földjén Fő-senki a legfőbb úr, Saját levében… Furcsa divat Saját levében Fő már lassan mindenki; Furcsa egy divat… Majmok Furcsa egy divat… Másokat majmolókat Majmolni, csak úgy… Plágium Majmolni, csak úgy… Nincs önálló ötleted? Majmok majma vagy! Bárki is vagy! Majmok majma vagy! Bármi […]

Posted by
Posted in

Búzamezők tündére

Edit Szabó : Búzamezők tündére . Hajnali nap felragyogott, búzamezőt aranyozott, szépen sárgul határ számra, megérett az aratásra. . Szőke hajú szép menyecske, körbe tekint a két szeme, koronája kalászokból, boldogsága oly sugárzó ! . Emberi munka beérett, meg lett ékes eredménye, búzakalász tele maggal, hajlik feje diadallal. . Péter-Pálkor a hagyomány, útnak indul a […]

Posted by
Posted in

Késő már

Késő már Mióta újra verset írok, nem fog ki rajtam holmi rím, pirulnak is fehér papírok a versszakomnak végein. Mióta témát nem találok, csupán magam magasztalom, hiába versemen vad átok, én abbahagyni nem fogom. Vegyétek hát ti büntetésnek, hogy szóhoz jutni hagytatok, s ha nem bírjátok tévedéstek, finom kezekkel fojtsatok.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A puszta, nyáron

Rózsa Iván: A puszta, nyáron (Haiku-füzér) Mocskos idők… Változó idők: Egyszer ülepszik a szenny, Tisztul a folyó… Hordalék Tisztul a folyó… Deltájába üríti Hordalékait. Teher Hordalékait Élte során cipelte; Bele is görnyedt… Mindenható Bele is görnyedt… Mert ily sorsra szánta az Úr, a Teremtő. Te is! Úr, a Teremtő Gyermeke vagy még te is; Pusztán […]

Posted by
Posted in

A Hold dala

A Hold dala A fáradó nap elpihent a láthatár mögött, s a halkuló világra lágy, varázsos est szökött, az égre csillagot dobált a langyos déli szél, a sűrű erdő hallgatott, a Hold regét mesélt. Egy szőke lányról szólt a dal, kinek szerelme félt a válaszát kimondani, s nem fogta meg kezét, folyónak ment a bús […]

Posted by
Posted in

Az idei nyár

Ledéren, a Nap sugarait bontja: belibben hozzánk az idei nyár. Százszínű virágból rajta a szoknya, színeit teríti, amerre jár.   Átforrósodnak a közeli testek, levetkőzik kígyóbőr szemérmüket, parányi bikinik mögé belesnek kíváncsian mézédes tekintetek.   Éjjel a szerelem hálója feszül, paplanod lehet a csillagos-ég! Arcokra a mámor-mosolya kerül, örvénybe szédül a Föld és az Ég!

Posted by
Posted in

Kicsiny Karácsony

Írtam levelet, százat, mit kívánok másnak. Kabátot, ki fázik esernyőt, ki ázik. Főt ételt ,ki éhes, enyhülést ,ki mérges. Fájdalomra, gyógyírt, szomorúnak, jó hírt. Mikor jön már, úgy várjuk? Kis jézuskát áldjuk. S lesz e fánk, díszes? Narancs illat, édes? Ajándék, rejtélyes, Sütemény ami krémes? De az sem baj ha nincs, Együtt lenni is kincs.

Posted by
Posted in

Kapcsos könyv

Soha nem fogsz megismerni, ha nem is akarod, soha nem fogsz jól ismerni, ha elmondani nem hagyod. Mindig csak egy arc maradok, kiről bármit mondhattok. Leírom hát szép papírra, kerek nagy betűkkel, hogy írásom nyoma ne tűnjön el. De hiába a szép papír, s az írás is rajta, ha ezt soha senki olvasni sem fogja. […]