Posted by
Posted in

Elfojtott indulat

Rácz Anita: Elfojtott indulat Csend van. Minden néma köröttem. Gondolatok tolakodnak lüktető elmémben. Fáj. Szabadulni tőlük nem tudok. Csend legyen!!!! Kiáltanék, de inkább hallgatok. Hallgatok…mert ha megszólalok, őrjöngeni fognak az indulatok, s tehetetlen dühömben olyat mondok, hogy végleg elveszítem azt, kit imádok. Így csak fortyogok magamban, s bölcsen csendben vagyok, s várom a távoli pillanatot, […]

Posted by
Posted in

Születésnap

Születésnap (Belépés az 52. évbe)   Üres szavak csengtek, Mint a kötelesség bére. És nem örült, aki adta, De az sem aki kapta.   Volt, ki feledte korral… Fájt, hogy nem vagyok Már meglepett gyerek. Átöleltek, szabadulni vágytam, Örömmel menekült az ölelő is.   Nem volt aznap ünnep a szívben, Nem találtam sehol a helyem. […]

Posted by
Posted in

Mosd el eső

Rácz Anita: Mosd el eső Mosd el eső a bánatot! Fújd el szél a félelmet! Téli fagy ébredj fel, hívd meg teára a napot! Eső! Tápláld a szomjas folyót! Mint édesanya éhes gyermekét, De el ne hagyja tágas medrét mert mindent elsodor. Mínusz van. A víz is befagyott. Ablakon jégvirág díszeleg. Etetőben didergő cinege várja […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Felhő

Rózsa Iván: Felhő (Haiku tizenegy) Felhő kiadta Terhét, ennek öl örül: Mindenki boldog! Sehol egy felhő, Tikkasztó kánikula: Adj Uram esőt! Nappal nincs csillag: Válasszunk hát magunknak Felhőt, vonulót! Nyert a csapatuk: Felhőtlenül boldog a Szurkolótábor. Kis bárányfelhő – Egyre nő… Birkafelleg Lesz majd belőle?! Nem tudsz napozni, Ha felhősereg takar Napot. Süss fel, Nap! […]

Posted by
Posted in

Tihon Ágnes Virág- Szeretlek

Tihon Ágnes Virág   Szeretlek   Végigjárom, Az én utam. Legyen az rögös, vagy szúrós, köves. Lassan boldogulok, Általad gyógyulok.   Szerelmet remélek,  Rólad ábrándozok. A jövőnkről, Az életünkről. A szép életet, Veled álmodom.   Nem is figyelsz! Kedvesem! A kék szempár, rideg. Elillant a lélek. Összetörtem,  Darabokban a szívem.   Üresség van bennem, Szomorú […]

Posted by
Posted in

Együtt az úton

Együtt az úton… Arcodon szelíden mosoly dereng, csillogó szemed a múlton mereng, mennyi bánat, és örök küzdelem, mi a lelkedet érte szüntelen. Elmúlt idők emléke fellobog, a szív most az örömtől felzokog, két ember, ki együtt volt a bajban, hosszú utat tett meg a viharban. Ma újra megtörténik a csoda, ígéreted jövőtök záloga, a hit, […]

Posted by
Posted in

Egyszer volt… volt egyszer egy élet

Egyszer volt… volt egyszer egy élet Régen nekem is volt erőm, harcolni a sorsommal, mára már reszkető hangom, miatt megmosolyognak. Elmúltak a szép májusok, arany-bíboros az ég, az ősz vár rám türelemmel, elringat a csöndesség. Emlék maradt a szerelem, álmokat az éj lopott, de itt maradt a régi dal, miért szívünk dobogott. Felhőtlen, boldog ifjúság, […]

Posted by
Posted in

Egy nyári délután

Egy nyári délután A susogó, hűs lomb alatt, nap sugara lassan halad, pihenésre a csend csábít, a nyár lustán, lomhán ásít. A függőágy is engem vár, zöld ágakon madár trilláz, álmodozom a könyv felett, mit a képzelet színezett. Vajon milyen érzés lenne, hogyha velem megtörténne, betoppanna a boldogság, derű lenne az orvosság. Árnyat adó kalap […]

Posted by
Posted in

Egy esztelen szenvedély

Egy esztelen szenvedély Fáj most nagyon az élet, hiszem, hogy lehetne szebb is, jobb is, mint amit most érzek. Szeretném arcod újra látni, érezni simogató szavad, de mindez már a múlté, csak felednem szabad. Egy szerelem véget ért, de emléked elkísér, bárhová lépek. Szemem könnyes, a szívem már kiégett, olyan, mint egy alvó vulkán krátere, […]

Posted by
Posted in

Ébredő természet

Ébredő természet Az utolsó szó jogán talán én is szólhatok, dohog a tél mogorván, – hallok égi szólamot. Fagyos mosolyt villantva, dérpalástját felöltve, jégvirágot csillantva földet táplál a könnye. Ezüstös ködből lépked, a ruháján hóvirág, tavasztündér már ébred, eltűnik a hóvilág. Lengedező, selymes fű, a ruhája könnyfoltos, de a szemnek gyönyörű, afféle csipkés-fodros. Patak rohan […]