Posted by
Posted in

Meglátni

Vitos Irén   Meglátni…   Mosolyod fénye zuhant ma rám, megláttam ragyogni a barna szemfenék legmélyén felcsillanó szikrát, éreztem, amint a kialudt szív kanóca lobban, a kohó berobban, s lelkemet a tiedbe olvasztva valami közös, emberfeletti megfogan, a megrezzent megfoghatatlanság, egy moccanás, véset a szívben a bal pitvar falán, végzet, ráeszmélés, elnyomom, csak a szárnyalást […]

Posted by
Posted in

Tetovált szerelem

Vitos Irén   Tetovált szerelem   Betűk hipnózisán reped a vakság. Letisztult vágy robban, tapintani a varrt kart, a lüktető véna elevenségét, s a szó egyszerűségét: SZERELEM. Üzenetet távír a szív a keringés forró pulzusán, csillagszórók gyúlnak, ereimen futnak, átlényegülök. Egy leszek veled. Akarom! Lassan tépi át bőrömön magát a tinta, s hozzá vermet ás […]

Posted by
Posted in

A kisértet

  A kisértet Komor romok felett, éjszakának árnya, egy kísértet lebeg. Kidőlt tölgyfa csonkján, csendben sírdogál, a múltra emlékezik, s visszahívja tán? Mikor jön a virradat, eltűnik egy rom alatt, soha nem lel nyugalmat. Mikor jön az éjszaka, felhangzik majd bús dala. Az elmúlt éveket visszahozni nem lehet. Az idő végtelen folyó, örökké csak árad, […]

Posted by
Posted in

Akarat acéloz

Edit Szabó : Akarat acéloz Megcsalt már az élet, kegyetlen a végzet hajnalok hajnalán kinyílik a lélek, magában beszélget. . A test forog körbe, a marka ökölbe, sötét az éjszaka, falba vágja kezét mit is vétett ezért? . Új hajnalra várva semmit sem csodálva, semleges élete szürke homályba vész, nem mámoros a lét. . Télen […]

Posted by
Posted in

A szerelem mágusa

Vitos Irén   A szerelem mágusa   Ámít az elme, szárnyal, csodára vársz, kábít, mindent másnak láttat, csábít, s hagyod azt látni magadnak, pedig jól tudod, színez, csaló! Szemfényvesztés, mégis vágyod, ami semmihez se fogható, a varázslatot.

Posted by
Posted in

A róka dala

      A róka dala   Nem láthatsz, mert csak az szabad, ki rejti magát, az nem rab. Erdőn mezőn ahol én élek, fújom a dalt, mert nem félek.   Ember, mikor rám vadászol, üdözöl, lősz vagy elfogsz. Nem tudod, mit hoz a holnap. Lényeg, csak a zsákmányt hozzad…   De ha minden élő […]

Posted by
Posted in

Panelromantika

  Panelromantika Panel házak sorfala itt már nincs romantika. Szétmálló vakolat, meztelenek a falak. Két rivális gonosz banda harcol, és rettegésben tartja, a lakókat, s a környéket, sokan már menekülnének. Piszkos, sivár lépcsőház a rendre senki nem vigyáz. Ha leszáll az éjszaka, felhangzik a ház dala. Ajtók mögött még remél, énekel mind, aki fél. Rettegés […]

Posted by
Posted in

Őszi búcsú

Őszi búcsú Pasztellszínekbe öltözik az erdő levélruhája hullik nesztelen, föléje tornyosul megannyi felhő, hogy Hold ne lássa ágát meztelen. A sóhajom száll, íme egyre feljebb, mint színes léghajó a föld felett, de már nekem tőled ma menni kellett, mert összetörted bolond szívemet. Barangolok a roppanó avarban, szarvasok riadnak minden léptemen és egy fülembe visszatérő dalban […]

Posted by
Posted in

Az élet, sokszor olyan…

Életbe hatolnék, de nincsen és nem volt trójai faló, Ha lett volna, akkor én lettem volna az élethabzsoló… Az élet, sokszor pont olyan, mint egy patkolatlan, sánta ló! A várakozás ott csap be, ahol a legtöbbet ígéri! A remény meg addig hiteget, amíg a váró igényli! Saját sorsának csalódottját, a balsorsa sem kíméli! A szabadság […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Richard Wagner és dallama

Rózsa Iván: Richard Wagner és dallama (Haiku-füzér) Egy dallam zenélt Fülemben hazafelé: Lágyan és halkan. Wagner zenéje Másnak tán nem dallamos; Nekem kiváltság. Hallgatom zenéd: Kegyelmi állapotban Talál dallamod. Nem mindenki tud Lélek húrján játszani Igaz dallamot. Másnak hangzavar; Nekem szférák zenéje: Precíz dallamod. Édes-bús dallam, Szomorúnak hat, mégis Lélekemelő. Fennkölt lelkeket Feltölt dallamod: nevet, […]