Posted by
Posted in

Monotónia

Egy  Álló, Eltelt hét. Átkozott lét: Monotónia. *** Szombat van? Megint? Szemem csodálkozva kitekint. Ki az ablakon,  Ugyanarra a képre, Az udvar immáron zöldellő, Virágba borult színére. Hová tűnt el újra egy hét? Egybefolyt hétköznapi lét Visszaköszön rám, Bóbiskolva sóhajt Egy újabb nap. Szinte egyforma mind. Megint. Pedig odakint A tavasz repdes, Elemi erejét ontja […]

Posted by
Posted in

Életkép a parti nádasban

Nyugalmas a Balaton partja, alszik a nádas is, Gólyák állnak fél lábon, miért nem- zörren a haraszt? Melegben a csendes pihenő antiszociális? Gólyák meg éheznek, nincs nekik picikényi malaszt! * Kínai versforma; Tizenhat szótag “Shiliuziling” 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa Tó. Cirógató, csábító. Cakóknak Hallal kábító. ** A csomómentes káka nagyra nőtt, melegben […]

Posted by
Posted in

Napsugara kellesz nekem

Edit Szabó : Napsugara kellesz nekem Napsugara korán ébred, hajnaltájban véle kélek, friss levegőt a lakásba, kitárom az ablakszárnyat, indulok a napvilágnak, hatalmas nagy tópartjára, barnás bőröm leengedem, langyos szellő szeret engem ! Bőcs,2020.08.12.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sár és/vagy remény

Rózsa Iván: Sár és/vagy remény (Harminc haiku) A közös élet Már nem remény, hanem tény: Hisz veled élek! Sárba tiporva Sem szűnik meg a remény: Igaz, a sár sem… Nyakig a sárban, Mint disznók dagonyáznak: Övék a jövő?! Nyakig a sárban, Remélve a szebb jövőt: Már a szánkig ér… Reménykedhetünk, Hisz az alagút végén Látjuk […]

Posted by
Posted in

Holdfény és szerelem

Edit Szabó : Holdfény és szerelem . Esti sugárkoszorú kerek Hold fényében, séta közben nincs most  bú fiú s lány kezében. . Magas fák árnya alatt vezet szerelem útja, végzetes ez éjszaka, elmenekült búja. . Telihold fényarcán a békesség mosolyog, ölelkeznek magas fák, szép szerelem kibomlott. . Kéz a kézben éjszaka romantika megjelent, édes szemek […]

Posted by
Posted in

Ölelkezzünk Manyikám!

Legyen titkos ölelés: Manyi! Szerelmes legyen és négykarnyi! Érezném testedet, Élvezném lelkedet! Szorosan, karodba simulni… Igen, ölelj titokban Sanyi! Úgy fogok öledbe omlani! Rázd fel a lelkemet, Ébreszd fel testemet! Karodban aléltan pihenni… Bűnös gondolatra zsibbadnék, Veled, csak együtt lélegeznék. Tarkóm simogatnád, Élményt beleadnád… Illatodtól megrészegülnék… Égnék, érzelemtől tikkadnék És szívdobbanást méregetnék! Hajam csókolgatnád, Lelked […]

Posted by
Posted in

Telihold fényében

Edit Szabó : Telihold fényében . Virágok pompáznak a nyár esti tájban, kikötőben a stégen csónak simul a réven. . Üres, nincs lakója, pihen ott tátongva, keresztben a lapátja, vár csendben holnapjára. . Telihold kerek fénye tükröződik az éjben, folyó sötét vizében utat mutat az égre. . Kitárt szárnnyal felrepül, Hold elé madár kerül, búcsút […]

Posted by
Posted in

Holdfény és szerelem

Az aranyló sugarak lassan elfogytak, mint táplálatlan láng szürke színné rogytak. Titokzatos, ezüst hold vette át a trónt, a fonalával fényt szórva a takarón.   Ott toporgott már vontatott percek óta, két fa közét vágyaival teleszórva. Levelek szabályos zizegése megszűnt, belőle erősebb surranáshang kitűnt.   Nesztelenül egymás karjaiba szálltak, örökös beteljesedés, mit kívántak, mint imádottjáért […]

Posted by
Posted in

A nyár, apályba hanyatlik…

Már őszül, vénülve a nyár és bűbáj vakítja a napot… Mi is őszülőnk… lassan elő kell venni régi kalpagot… Nyár is őszül és a saját apályát építi, Apálya mocskába, szinte magát beleveti… * Zörgeti, árva Kórót szél, magányában. Nagy társtalanság. Könnyező őszi ködben Vágyom még kezed csöndben. * Majd elgyönyörködők, hogy milyen piros lett hidegülő […]

Posted by
Posted in

Kettecskénk így fest

Megfigyeltem a saját életem, hogy fergetegesen rest! Ha tenni kell érettem… semmit, szóval a kettecskénk így fest. Csoda, ha pech úrfi rögvest felajánlotta a szolgálatát? Ez a lehetetlen alak meg csak… rugdosta az ember farát. (sedoka) Mért vert az Isten, Ilyen élettel? Büntet? Ez ellenem, nem bűntett? Mért volt ily’ Isten? Rám küldte úrfi pechet… […]