Posted by
Posted in

Búcsú az édesapától

Múlnak, a percek az órák peregnek, felfoghatatlan a fájdalom lép a szívembe. Megtört szívem sír a lelkem, Angyalkönnye arcomon pereg.   Várlak haza nézve mikor érkezel, várom, hogy az ajtón be gyere. Itt állok könnyes szemmel,  imádkozva a jó Istenhez.   Remegő kézzel gyertyát gyújtva,  az emlékekbe kapaszkodva. Egyre erősebb idebenn a fájdalom,  úgy érzem, […]

Posted by
Posted in

Hókristály szimfónia

(Bokorrímes) Milliárdnyi csillogó és vakító hókristály folyvást csak hull, Ha az ember számolná, abba, akkor bizton belebolondul… Ez maga egy varázslatos álomkép, az éber kábulatbúl. Kínai versforma, „Vágyódás délre”: ,,Shiliuziling”, szótagszám: 1, 7, 3, 5, Rímképlet = aaxa Szép, Oly’ varázslatos a kép… Hull a hó, Csillog a hópép… * (haiku) A hópelyhekkel, Tangót lejt […]

Posted by
Posted in

A legmélyebb érzelem

Edit Szabó : A legmélyebb érzelem . Tűz szikrája ég egy ember szívében, a holnapban már nagy testvér érzelem, és a tűzviharban lobogva éghet, uralkodhat ő százezrek lelkében. . Egy szikra, majd lánggal ég a tűzerdő, mely mély tüzével az egekig érhet, eltiporhatod, de mindig növekvő, hiába él most szunnyadtan lelkünkben. . Dédapád elfáradt, lassan […]

Posted by
Posted in

Lelassult képek

Ha egyszer úgy érzed megállt veled az élet, tedd fel magadnak a legkedvesebb zenédet. Amikor langyos pocsolyába lógatod a lábad, csak a felbukkanó árnyak cserélnek álruhákat. Nézd kívülről az egészet, keresd meg a szépet, kezeddel ragadd meg az el nem múló képet. Állj be a kör közepére és gyöngyként ragyogj, ha kell, fessél magadnak egy […]

Posted by
Posted in

Kultúra napja

  A kultúra napja vagyon, messze repülnek a gondolatok. Tollat, papírt kezembe veszem, már az alkotás is meg született.   E nap a kultúra napja csodás ünnepe, gyújtsunk gyertyát a nagyjainknak emlékére. Emlékeztük mily csodás a művész világ, csodáljuk szavaljuk az alkotást.   Álljunk fel néma csendbe egy percre hajtsuk fejet tiszteletére. Mondjuk imát Kölcsei […]

Posted by
Posted in

A másság

  Egy kicsit más vagyok elfogadni ezt nagydolog. Kívülről épp olyan vagyok csak még is egy kicsit más vagyok.!   Érzékenyebb vagyok mindenre, örömet ,boldogságot keresek. Nem fogadnak el, mert más vagyok, perig külsőleg én is ember vagyok.     Lelkem mint riadt nyúl lapul, ki fél a fájdalmas csalódástól. Hisz nem fogadnak el, mert […]

Posted by
Posted in

Saját hegyem

Előttem tán’ egy hegy, min át kéne kelni? Ehhez persze, felszerelést kéne venni. Nincsen olyan, ki ilyet eladna nekem, Így felszerelés nélkül, van saját hegyem. Nincsen gurum, vagy serpám, ki segítene, Akit megcsapna a bennem levő eszme. No, itt és most ez van, ilyennek születtem, Vegetálva élem, nyomorult életem. Vecsés, 2002. október 6. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Keresgélsz

Van, kinek élet adja… csak tekéznek És élet sűrűjében… csak bengéznek. De már ez sem annyira jó, már rothad, Mit csinálhatsz, ha nagyon fáj a fogad? Keresgélsz, mint hajléktalan kukában. Mennél a télben, tán’ lopott bundában. Zabálnál, mint nagyon gazdag a nagy magányban. Élveznéd életet oroszlán barlangjában? Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Hét-toronyba

Sors-meditáció Úgy látom, a hét-toronyba vagyok zárva… És a kulcsot senki nem veszi ki, már ma. Úgy látom, küzdelmem győzelemre nem áll, Öregedve sem tudom… élet miben áll. A szeretetlenség fátylat borít rám, Hogy boldog ne lehessek, ez vigyáz rám. Sok sorstársammal ilyen módon élünk, És ez ellen nincs lehetőség tennünk. Vecsés, 2005. május 22. […]

Posted by
Posted in

Mit nem tudok?

Malom… Könnyes szemed megbocsát? Ékített hajad, úgy lengedez… Élet, mint malom. * Magányos a halastó, Elkövetni bármit, sose jó… Őrlő-malom lét. * Feledés, maszatolás. Lélek… maga prédikátora. Malom dolgozik. * Tudhatom, mért haragszol? Malom alszik, Hold is felkel már… Tudatlanságom. * Hamvába holt kérdések. Bújjunk össze és így bocsáss meg. Lehet malomban? * Az éjszaka […]