Posted by
Posted in

A színes város

A színes város Sétálok lassan az árnyas fák alatt, szép ez a város, gyönyörködöm benne, múlt, és jelen egymás mellett megmaradt, parkjaiban jó hallgatni a csendet. Bronz-barnán csillogó megannyi levél, terek szobrain ezüst ködpermet ül, falusi tornácon őszi szél zenél, gémeskút csúcsán sápadt fény szétterül. A régi szürke falak most pompáznak, szorgos kezektől a város […]

Posted by
Posted in

A múlt nyomában

A múlt nyomában Sétáltam lassan az árnyas fák alatt, ámulva néztem hol utam elhaladt, faragott kövek, és a régi házak, hol titkokról susognak a hársak. Mennyi szépség!- letűnt korok váza, emlékeket rejt a falak máza, íves kapuboltban míves ajtó, rajta oroszlánfej kopogtató. Nem bírt vele az idő vasfoga, védi rozsdamart, erős pallosa, most csodálkozva néz […]

Posted by
Posted in

Hajnal

Rácz Anita: Hajnal Imádom az ébredező hajnal hűvös hangulatát, a forró, gőzölgő kávé zamatos illatát, a csivitelő madarak vidám reggeli hangját, a porban fürdőző veréb eső utáni vágyát. Imádom a harmatcsepptől lehajló, zöldellő fűszálat, a felkelő nap fényében megcsillanó ökörnyálat, a gyöngyházzal teli , széltől rezgő pókhálót, a károgó zeneművet egy fekete madár torkából. Imádom […]

Posted by
Posted in

Neked adom

Edit Szabó : Neked adom . Szívem rejtekében őrzöm a világom, minden érzésemben csak utánad járok, fényes nappalon és sötét éjszakákon végtelen akarlak, szerelmedet várom. . Neked adom szívem minden mozdulatát, neked adom minden apró mozzanatát, fogadd el kezemnek titkos rezdülését, fogadd el szerelmem világom érzését. . Két kezemből vedd át világom varázsát, két kezemből […]

Posted by
Posted in

Nyár csókja

Edit Szabó : Nyár csókja . Csupasz combom és a karom neked adom forró Napom, öleld át az egész testem, öleld át az egész lelkem. . Zöldellő fa ága ruhám, erdőtündér vagyok csupán, virágszirmok tündöklése, nyárnak csókja üdvözlésem. . Fénylő Napom nyíló virág, nekem adja minden szirmát, koszorút fonok fejemre, boldogság az én szerelmem. . […]

Posted by
Posted in

Ringó nádas

Azt gondoltam, ma nem írok, mégis tollat ragadok. Ülök a stégen csendesen… Mit susog a szél oly hevesen?… Táncol a nád a Kőrös partján. Milyen huncut ez a látvány. Hajlik jobbra, hajlik balra, testével simogatja a felé hajló nádszálat. A parti nádas így mulat. Fűzfapuli fölé hajol, kíváncsi, de nem csahol. Ettől még a szomorúfűz […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kérdés?

Rózsa Iván: Kérdés? „Fiam, fogsz ápolni, ha majd öreg leszek?” Kérdezi kétkedve az apa a megszeppent gyermeket. Ha nincs gyermek, ám nincs is semmi csalódás: A sírásó egyszer úgyis mindenkinek gödröt ás… Budakalász, 2021. június 5-6.

Posted by
Posted in

Örvény

Szavakba kéne önteni mit érzek, de csak kavarognak gondolataim, mint örvénylő lefolyóban a szennyvíz. Ilyen lehet a holtak tülekedése a tisztító tűz felé megváltásért, törve, zúzva – múlna már lelkükből a kín! A jajszó mélyről fakad, és nem tör elő. Túl régi már a seb, melyből ered. Gyógyír, ellenszer, bármi, amivel csak egy pillanatra is… […]

Posted by
Posted in

Várlak

Várlak. Résnyire szorított szemmel, makacsul, magányom  védtelen. Pedig mellettem vagy. Néha karnyújtásnyira, van, hogy annyira sem. Várlak. Tudom, megérkezel, s én nevetve talán kissé öregesen mentségemül felhozom az idő múlását, hiszen szemüvegemet keresem. Akkor felélénkül ez a megfáradt két szem, Rád néz figyelmesen. Hol voltál eddig? Nem kérdezem. Ez a magány csak az én magánügyem. […]

Posted by
Posted in

Menj békével

Menj békével! ( Himfi verselés) Írta : Mészárosné Maya Mély s őszinte volt szerelmünk? Nem! Érdekes , semmi más. Vihar s tűzvész volt szerelmünk? Nem! Élvezet, semmi más. Nem élt velem, csak mellettem, Bár én nagyon imádtam. A szerelem” majd “nem lehet! Nem érik , mint virág mag! Mert az nem lesz, hanem meg van. […]