4 visits
0 comments
Posted by
Posted in

PARADOXON

Törpék, óriások – csórók, mágnások. Erőtér, hatalom, dölyfös kevélyek, Háttér, elnyomás, felejtett kedélyek. Jövőt telepítő, hívő halászok, Önző rabsicok, hírhedt orvvadászok. Fakadó forrás, bővizű kutak, Kiszáradt bányák, letűnt életutak, Betonos sztrádák, parlagi utak. Robogó folyó, kéklő tenger, Kiszáradt sómeder, megfáradt ember. Életet adó erő: a féltett oxigén, Azt elvenni készülő bomba: a gyilkos hidrogén. Építő […]

5 visits
0 comments
Posted by
Posted in

CUKRÁSZDÁBAN…

Egykor boldogok voltunk mindketten, Te, meg én. Most borzasztóan fáj, Nem esszük többé együtt Kettőnk kenyerét. Amint életed filmje elmédben lepereg, Azt érzed teljesen mindegy, Ugyan úgy bánt, felnőtt Vagy-e, Esetleg kamasz, netán kisgyerek? Vágyom utánad, kínoz a bánat! Minden cselekedetemet megbántam én. Éjszakánként arcod magam előtt látom, Mondd! Miért engedtél el oly könnyedén?! Fényképed […]

9 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Áramszünet

Áramszünet Megtagadta ma tőlem a fényt a „jó” technika. Így most gyertyám az őrszem, csendje lágy, mint halk ima. Míg ülök itt félszegen, virágzik a képzelet. A ringó láng részegen rám kacsint és rám nevet. Falam csupa árnyjáték, néma, bolond felvonás, csupa hűtlen ajándék, édes, forró látomás, akik bent a szememben töltik mind az éjszakát. […]

3 visits
0 comments
Posted by
Posted in

KÖVE(TENDŐ)S ÚT…!

Nap mint nap elmondom, Leírom Neked: Te Vagy a mindenem, Gondolataidat mennyire tisztelem?! Mily nagy az irántad való Elismerésem, szeretetem?! Őszinteséged, tisztaságod, tárgyilagosságod Kérdést sem hagy, Mindig pontosan mutatja az utat. Melletted nem kell kiásni A régen elfelejtett betemetett kutat. ———————————————- Hiába van?!? Építhetsz tárgyakat, kergethetsz vágyakat, Leküzdve martalócokat Emelhetsz házakat, felhőkarcolókat… Száz évekre fennmaradókat! […]

5 visits
0 comments
Posted by
Posted in

FÉRFIAK …

Vannak napjaink, mikor örülünk, Máskor gyötrődünk, kiürülünk. Ma táncolva pajkosan vidáman ugrálunk, Nagyot koppanva Holnaptól semmit nem tolerálunk. Vannak napok, amikor megtörünk, Sebeink, melyeket féltve-sértve Nyalogatunk, bekötözünk. Remények, álmok, netovábbok … Elhitt csalódások, végállomások. Van olykor egy-egy ágyasunk, Máskor itt-ott több ellenlábasunk. Szerető szívünk, melyet Bánatok során közben elveszítünk. Letűnt emlékek, apró töredékek Megsárgult fényképek, […]

6 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Márciusi apevák

Edit Szabó : Márciusi Apevák Itt van már a tavasz, márciusi kikelet ébred.   Új tavasz március, ifjak hada mikor éled fel?   Kék, sárga virágok szirmuk bontják, tavaszt csodáljuk. Bőcs,2020.02.07.

5 visits
0 comments
Posted by
Posted in

RÓZSATÖVIS

Az éjjel ismét nálad voltam újra, Csupán az imént, szinte nemrég. Nem gondoltam akkor bajra, sem búra, Mégis mennyire szép gyönyörű emlék! Sóhajtottam, hajnali köszöntőmet Mint szerelmes gerlice óhajtottan Füledbe búgjam, a mélyére súgjam! Nagyon szerelmes voltam beléd. Miközben hajoltam feléd, Egy megszáradt rózsatövis Megszúrta az ujjam. Vágytam rá, hogy újra melléd bújjak, Szerelmed hevétől […]

4 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Volna

Nemcsak úgy szimpla az énem, Volna sokféle igényem… Sors, semmi kívánságot nem teljesít, Mint egy csacska angyal, folyton csak ámít… Vecsés, 2007. január 6. – Kustra Ferenc

2 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Nagy dilemma

Elmennék én messzire, El a világ szépibe. Én elmenni nem tudok, Én magyar ember vagyok. Nem tudok én nem, nem… semmit, külföldisül, De ha maradok, abbúl mi az mi kisül? Nagy dilemma ez nekem, Nem tom’, hogy mi lesz velem. Vecsés, 2007. október. 2. – Kustra Ferenc

4 visits
0 comments
Posted by
Posted in

Arcul csapott

Az élet a benyomások szimfóniája, Az életem a pech sorozat kavalkádja. A sors állandóan, csak arcul csapott, Sokszor rám mosolygott, orvul becsapott. Csak állok, ázok az életszerű pusztában, Védtelenül nem is állhatnék itt pusztábban. Csak a távolban látok hegyet, fákat… Egyedül, ázva-, fázva élem, mákat… Nagy sikerek, öröm, pénz… jut bizony másoknak, Mert élet… ezeket, […]