Posted by
Posted in

Üres napló

Zabolátlan gondolatok cikáznak a megfoghatatlan mondatkáoszban. Mire értelmet nyerne, hogy leírjam, ezer másik bevillan. Csak ülök egy halom üres lap felett, arany vaknyomásos, bőrkötéses borítójáért vettem díszkötetet, hogy majd teleírom verssel, regénnyel, s a napi dolgokat pontosan lejegyzem. De itt áll még ma is üresen. Tinta csak elejét csúfítja, hol a tulajdonos neve díszlik, bejegyezve […]

Posted by
Posted in

Álom és a valóság

Edit Szabó : Álom és a valóság . Delejes álomba merültem, mámoros színekben elvesztem, lehullott fátyol a szememről, csodákat láttam életemről. . Fénylő tekintet ragyog reám, mindenség varázsa velem jár, hófehér függönyöm meglibben, rózsákkal illatár megjelent. . Véremnek pezsgése beindul, két szemem könnycseppje kicsordul, felébred álomból a szívem, kitárom karjaim kedvesem ! . Fénysugár virágzik […]

Posted by
Posted in

Kaszás munkaünnep…

Piros cseresznye Termés lett már szirmokból. Japánban kultusz. * Nap, búzatáblán Legelteti fény-nyáját. Égetően tűz! * Harmat simogat Szemeket őrző kalászt. Hajlik a kötél. * Friss cseresznyéből Készül otthon, új pite. Nyári csemege… * Tikkasztó hőség Mezőkön, pipacs bőség, Július tombol. * Gabona szárán Szél lengeti a kalászt. Arató izzad. * Búzavirág kék A szélben […]

Posted by
Posted in

Emlékkép

Edit Szabó : Emlékkép . Fehér habos tenger vize lábaimat mossa, felemelem kék ruhámat, ne legyen hab rajta. Szellő fújja szőke hajam, szemem elé téved, megfogom a kalapomat, ne repüljön véle. Hátam mögött fodros felhők kéken virítanak, zölden csillan hullám erdő, háttérben mulatnak. Ritkán jutok tenger mellé, mindez örök emlék, megőrzöm az utódoknak, hogy ez […]

Őszi szél
Posted by
Posted in

Őszi szél

Őszi szél Por és ég nászra kél, szívet cserél. Fiuk a szél, kinek játék minden. Jöttére meg-megugrik a levél, fodrokat vet egy száradó ingen, és ha megüti magát a padkán, a füledbe sírja el bánatát. Majd szoknyáért nyúl az örök pajzán, míg hajlik utána egy kiskabát. Avarban fürdik és erőre kap; az utakról kihajtja a […]

Posted by
Posted in

Életemben már nem költözöm..

Edit Szabó : Életemben már nem költözöm.. . Puha meleg fészekből költöztem új, szabad világban fölébredtem, pici, apró csecsemőből nagy lány, vígan sétáltam fiúknak karján. . Házasság lett egy szép esküvővel, költözködés nem nagy kerülővel, após-anyós szívesen fogadott, nagy szobában élet fogantatott. . Kicsi lányom mindünk szeme fénye, ám útban volt az ő kistestvére, házat […]

Posted by
Posted in

A gyáva sötét

Most jó ez így, hogy nincsenek fények, És tetszik az, hogy fekete az ég, Hogy nem égnek rajta hazug remények, Úgyis múlandó minden, ami szép. És nem baj most, hogy a fekete a lényeg, Lehet néha jó is a sötét, Akkor is, ha forró, és a fekete már éget, Akkor is, ha végtelen a feketeség. […]

Posted by
Posted in

A szívem, neked üzen

(Senrjú) Micsoda csendben, Törekszik utánad… vágy. Itt lemondás nincs. * (Grádics) Van itt nagy remény, Szívember utánad vágyódok, Sok napot meg, végig kínlódok! Ez a szerelmes várakozás olyan kemény, De bizonyítom ezzel, vagyok kemény legény. * (Limerik) Életemben, rád vágyakozok, Mert Te vagy az egy… kit imádok. Ha itt lennél velem, Boldog lenne lelkem… Remélem […]

Posted by
Posted in

Kunyhó előtt

Edit Szabó : Kunyhó előtt . Kunyhó előtt ül az apó, megpihenni néha de jó ! kalap alatt őszült feje, távolba néz tekintete. . Sokat megélt az életben, bőr csizmája mesélhetne mennyi lépést tett meg benne, míg munkáját elvégezte. . Megfáradt már, öreg teste, de lelkében reggelente kezdené újra életét, szeretné az ő kedvesét ! […]

Posted by
Posted in

Pipacsok között

Edit Szabó : Pipacsok között . Búzamező szélén virág, piroslón virít a határ, kék sejtelem benne rejlik, búzavirág kényeskedik. . Határ menti látogató, barnasága odavaló, lételeme erdő-mező, otthonában járkál egy őz ! . Figyelmesen tekint széjjel, magasra emelt fejével, agancsai ágaskodnak, kalász fölé magasodnak. . Körülötte pipacs díszlik, a szép testét kiemelik, meleg barna tekintete […]