Edit Szabó : A legmélyebb érzelem . Tűz szikrája ég egy ember szívében, a holnapban már nagy testvér érzelem, és a tűzviharban lobogva éghet, uralkodhat ő százezrek lelkében. . Egy szikra, majd lánggal ég a tűzerdő, mely mély tüzével az egekig érhet, eltiporhatod, de mindig növekvő, hiába él most szunnyadtan lelkünkben. . Dédapád elfáradt, lassan […]
Ha egyszer úgy érzed megállt veled az élet, tedd fel magadnak a legkedvesebb zenédet. Amikor langyos pocsolyába lógatod a lábad, csak a felbukkanó árnyak cserélnek álruhákat. Nézd kívülről az egészet, keresd meg a szépet, kezeddel ragadd meg az el nem múló képet. Állj be a kör közepére és gyöngyként ragyogj, ha kell, fessél magadnak egy […]
A kultúra napja vagyon, messze repülnek a gondolatok. Tollat, papírt kezembe veszem, már az alkotás is meg született. E nap a kultúra napja csodás ünnepe, gyújtsunk gyertyát a nagyjainknak emlékére. Emlékeztük mily csodás a művész világ, csodáljuk szavaljuk az alkotást. Álljunk fel néma csendbe egy percre hajtsuk fejet tiszteletére. Mondjuk imát Kölcsei […]
Egy kicsit más vagyok elfogadni ezt nagydolog. Kívülről épp olyan vagyok csak még is egy kicsit más vagyok.! Érzékenyebb vagyok mindenre, örömet ,boldogságot keresek. Nem fogadnak el, mert más vagyok, perig külsőleg én is ember vagyok. Lelkem mint riadt nyúl lapul, ki fél a fájdalmas csalódástól. Hisz nem fogadnak el, mert […]
Előttem tán’ egy hegy, min át kéne kelni? Ehhez persze, felszerelést kéne venni. Nincsen olyan, ki ilyet eladna nekem, Így felszerelés nélkül, van saját hegyem. Nincsen gurum, vagy serpám, ki segítene, Akit megcsapna a bennem levő eszme. No, itt és most ez van, ilyennek születtem, Vegetálva élem, nyomorult életem. Vecsés, 2002. október 6. – Kustra […]
Van, kinek élet adja… csak tekéznek És élet sűrűjében… csak bengéznek. De már ez sem annyira jó, már rothad, Mit csinálhatsz, ha nagyon fáj a fogad? Keresgélsz, mint hajléktalan kukában. Mennél a télben, tán’ lopott bundában. Zabálnál, mint nagyon gazdag a nagy magányban. Élveznéd életet oroszlán barlangjában? Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc
Sors-meditáció Úgy látom, a hét-toronyba vagyok zárva… És a kulcsot senki nem veszi ki, már ma. Úgy látom, küzdelmem győzelemre nem áll, Öregedve sem tudom… élet miben áll. A szeretetlenség fátylat borít rám, Hogy boldog ne lehessek, ez vigyáz rám. Sok sorstársammal ilyen módon élünk, És ez ellen nincs lehetőség tennünk. Vecsés, 2005. május 22. […]
Malom… Könnyes szemed megbocsát? Ékített hajad, úgy lengedez… Élet, mint malom. * Magányos a halastó, Elkövetni bármit, sose jó… Őrlő-malom lét. * Feledés, maszatolás. Lélek… maga prédikátora. Malom dolgozik. * Tudhatom, mért haragszol? Malom alszik, Hold is felkel már… Tudatlanságom. * Hamvába holt kérdések. Bújjunk össze és így bocsáss meg. Lehet malomban? * Az éjszaka […]
Edit Szabó : Új életed . Tombol benned düh és harag, régi cipőd falnak csaptad, elmúlt az örök félelem, folyó hídján a rettenet. . Változást hoz az új élet, nem vagy egyedül a létben, egészséges lesz a szíved, így lesz játékod végtelen. . Lehetőséget adj mának, keresd meg távoli társad, békülj meg új életeddel, félelem […]
Hálás vagyok minden szóért, gondolatért, mozdulatért. Foltjaim nem feketéllnek,az őszből a télbe térnek. Ezüstjeim fehérednek , emlékeim felélednek. Megbeszélhetem magammal, hisz sokáig tart a hajnal. Nagy csend üli néha lelkem, kell, hogy később felemeljen, mert szárnyalni csak fent lehet, de lent éled az életed. A vonzás itt lenn nagyobb, feljebb csak az angyalok, s barátaim […]
