Edit Szabó : Új életed . Tombol benned düh és harag, régi cipőd falnak csaptad, elmúlt az örök félelem, folyó hídján a rettenet. . Változást hoz az új élet, nem vagy egyedül a létben, egészséges lesz a szíved, így lesz játékod végtelen. . Lehetőséget adj mának, keresd meg távoli társad, békülj meg új életeddel, félelem […]
Hálás vagyok minden szóért, gondolatért, mozdulatért. Foltjaim nem feketéllnek,az őszből a télbe térnek. Ezüstjeim fehérednek , emlékeim felélednek. Megbeszélhetem magammal, hisz sokáig tart a hajnal. Nagy csend üli néha lelkem, kell, hogy később felemeljen, mert szárnyalni csak fent lehet, de lent éled az életed. A vonzás itt lenn nagyobb, feljebb csak az angyalok, s barátaim […]
Két másodperc vagy kicsit több is talán, amikor a templom egyik oldalán megrettenve könnyes szemekkel megöleltük egymást némán, szeretettel. Neked ez mit adott? Azt nem tudom, csak gondolom. De számomra oly elmondhatatlant, hogy nem is próbálom megfogalmazni, mert szavakkal nem tudom leírni. Ezért csak az érzések sora, ily pőrén ritkán látszik lelkünk kis kapuja. Kinn […]
Nehéz bármit is mondani, nem beszélve, hogy kinek? Akármit lehet közölni a fészbukban valakinek. Nem osztom meg mindenkivel, még azt sem, ami zavar. Egy eltévedt porszem, lehet, hogy nagy vihart kavar. Ismeretlenek vagy ismerősök mondják a frankót, a tutit, a magabiztos emberek bizonygatják a magas IQ-t. Vitatkoznak, osztják az észt, bocsi! De én ebben nem […]
Magasnak tűnik a Fal,még úgy tűnik át lehet látni. De tél van, sűrű a köd, nagy a hó. Már megszólalt a pacsirta,de nem nyílik még az ibolya.Rejtély mikor tisztul a kép,mikor közel a távol? Meddig nézhetek még? Hol a határ és a vég? Minden bizonytalan,de van,ami biztos, szerencse vagy nem, hogy számunkra mindez titkos. Ami […]
Mindig problémád van. Mindig kérdezel. Most mondom,most nem érdekel. Most nekem van problémám, de azt nem mondom el,mert az senkit nem érdekel. Ha évek óta zúg a fülem, milyen jó nekem,legalább nem hallom, hogy a légy zúg. Hanem csak a fejem, illetve csak a bal fülem. Milyen jó nekem! De nemcsak nyáron vagy ősszel, amikor […]
Apró gyémántként villog a fenyőfák tűlevelein a néhány perce lehulló eső pár cseppje. A víz tükrén még keskeny ezüstfodrok és szalagok hullámai versenyeznek . A gyenge szellőt figyelve a parti nádas büszkén várja az őszt. A gyönyörű dombokon a fák sokfélesége felett összefüggő egységet alkot a pára, S dzsinnként változik át, hogy bármikor álljon ura, […]
A kilátástalanság, Egyenlő sorstalanság. Bármerre nézek fekete erdő, Fák között nemhogy fű, semmi sem nő. Ide állatok sem tévednek, Ők ebben tévedhetetlenek. Egyedül botorkálok, Csukott szemmel nem látok, Fáknak sorra nekimegyek És majd rám dőlnek a hegyek. Keresem a kiutat, Mit vak sötétség mutat; Mély, feneketlen kutat. Már csak az kell, hogy hopp, beleessek Így […]
Az időórám, hangtalanul zajongva, csak ketyeg, Kezemben a lúdtoll, nézem, mikor billen a mérleg… Megöregedtem… tudom elcsesztem életem végleg! A Hold, nagyon bágyatagon bekukucskál a szobámba, Én meg már órák óta itt ülök a sötét ruhámba… Sikít egy nagyot lelkem, gyerünk! Lúdtollat a tentámba! Az éj csendje falat emel közém és a világ közé, Írnék, […]
Szegényen járva az élet útját, képeken látva milyen szép a világ. Plakátok hirdetik a siker útját, reménytele szívvel járja útját. Lelke oly üres gondterhelt, számolgat össze ad mindent. Rájön nincsen felesleg, így marad a remény a plakát az életben. Egy nap ráköszönt a szerelem, lelke boldogan reppen. Már nem látja meg a plakátot, s nem […]
