Posted by
Posted in

Az út ahol én járok

Edit Szabó : Az út ahol én járok . “Akácos út,ha végig megyek rajtad én,” minden kedves,halkan sóhajt az éj, kertek alján, virágzó fák alatt szeretném én csókolni ajkadat. . A lágy szirmok csodásan aláhullanak, hajadban már illatok bomlanak, harmatcseppek igéznek éjszakát, halkan mondom, galambom légy varázs ! . Mert ez az út,melyet annyira szeretek, […]

Posted by
Posted in

A korai gyermekkor morzsáiból I.

Este, az óvodás éveimben, a konyha illatokat gőzölt, nővérem hangosan leckét mormolt, anyám épp vacsorát főzött.   Lent, az asztal lábai közt ollózgattam a holnapot, ott érleltem a tudás fáit, nem sejtve, hogy lombot adott.   Fejembe kúsztak hajszálanként az egyszeregy hangos sorai, és érzelmeim dúsították a versek zenélő húrjai.   Közben csákót, hajókat érlelt […]

Posted by
Posted in

Vörös csillag

Vörös csillag, dölyfös csillag: a csapongó múlt, hulló átka – Ezerrel támad éjszaka. Vörös csillag, hulló csillag: bitorlók világát éltető – – Elvtársak! A trón éghető? Vörös csillag, fénylő csillag: felkent papjaid gyónnak jajjal – Ezerrel támad a hajnal. Vörös csillag, dölyfös csillag: letörik üstököd néhanap – Ezerrel kel fel majd a nap. Vörös csillag, […]

Posted by
Posted in

Kéregkoporsó

Rád kérgesednek az évek. A hazugság, bántások, érzések. Egy fa vagy az erdőben. Nem tudod, merre van az előre. Valaki lehántja rólad a kérget, meztelenségedbe vés egy képet. Az élet végéig, D+O forever. Téged viszont csendben megöl. Ha meghaltál, sajnálnak. Sírodra tesznek virágot, palántákat. Nem a te virágodat: míg éltél, addig sem dicsérték. Most mégis […]

Posted by
Posted in

Nyár örömei

Nyár örömei Az idei tavasz bármilyen furcsa volt, mind több helyen látszik szép, zsenge tarka folt. Bár a Nap az égen oly ritkán ragyogott, sok kis kedves virág azért szirmot bontott. Üde színű csokor mezei virágból arcomra mosolyt csal, lehetek én bárhol. Dísze a mezőnek, dísze a szobáknak, szép követe mind a tavasz illatának. Lassan […]

Posted by
Posted in

A Hold és a pipacsok

A Hold és a pipacsok   Kaszált rét felett, Kócosan kelt fel a szép Hold. Rőt pipacsok között Vörösre csókoltuk egymást. Megtelt lassan fénnyel A föld, köröttünk a tájék, És míg szemben álltunk Szerelmünk pirulta a rét. Égő hátam mögött, Már Afrodité mosolygott, Hermész vitte a hírt, Hogy ma ilyen csoda történt.   Fekete virágfej- […]

Posted by
Posted in

Egy fa élete

Kívülről pompa, belülről magány. Elmúlt, vége, elmúlt… Hiányzik a nyár. Reszkető falevél lehullana az ágról, de nem tud elszakadni, fél a haláltól. Huncutul csavarint a hideg szél rajta, megadva magát lehull az avarba. Visszanéz a fára… Hiányzol! Súgja. S végleg megpihen a fa árnyékába’. Közben az öreg fa számolja az éveket… hányszor engedte útjára a […]

Posted by
Posted in

Valami nem jó itt…

A kapcsolatok üresek, kihaltak, Nem tudhatod, kinek szavazhatsz bizalmat. Az emberek magányosak, kevés az igaz barát, De egyre több az árva és csonka család. A fiatalok céltalannak érzik az életet, Idegen országban töltenek el éveket. Vagy lehet, hogy sohasem jönnek haza, Ott lelnek otthonra, ahol máshogy mondják: „anya”. A nagymama az unokáját évente csak egyszer […]

Posted by
Posted in

Fekete március

Azon a márciusi éjjelen Jókedvem, huss, elszállt. Belém hasított élesen: Nem vagy már. Láttam, ahogy szenvedsz, És én nem tudtam segíteni. Hogy Neked már nem fáj: Hát, sovány vígasz. Erről nem volt ám szó, Anya! Hogy csakúgy itt hagysz… Azóta utálom a márciust, És ki nem állhatom a hetedikét. Elvitted a kacagást, Elvitted a nyarat. […]

Posted by
Posted in

Múlik

A percek szétgurulnak, semmi sem örök. Az évek múlnak- gyarapodnak, mint fában az időkörök. Minden nap mást hoz, egyik könnyeket, másik nevetést. Észre sem veszem, és már eltelt a fél életem. Körülöttem fakul minden: a fába vésett szerelmes betűk, a nap sugarai az égen, a karfán hagyott ruhák ránca, a padló kövén a minták. Sokasodnak […]