Posted by
Posted in

Új célok

Előttem új célok lebegnek, Régi barátok rendre felednek. Lelkem dala szárnyalna ormon át, De életem, hogy nélkül… delikát. Vecsés, 2003. szeptember 14. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Barátságban…

Légy már inkább legjobb barát, váltsál szint, Ne bántsál, mint vihar a tengerfelszínt. Barátságban tartozzunk már ketten együvé, Ne kerüljük egymást, ne váljunk együgyűvé… Hmm… életemben volt nekem is barátom, nem is egy… De megértem, hogy átvágtak, és mind elhagy, elmegy… Ma már tudom, élet nem mese… nincsen üveghegy. Vecsés, 2014. február 15. – Kustra […]

Posted by
Posted in

Az idő rohanvást halad…

Vízióm az időről… az élet vége felé. Meg nem áll, rohan az idő, gyorsan telnek a napok, Sokszor van, hogy csak úgy, rám törnek álmatlan hajnalok! Meg nem áll, rohan az idő, gyorsan telnek a napok, Sokszor van, hogy rám törnek, pofátlanul a bánatok… Meg nem áll, rohan az idő, mégis hosszúak a nappalok… Sokszor […]

Posted by
Posted in

Semmi

Mi az a létező valami, Aminek a neve a semmi? Van-e semmi? Ha van, az a nem… semmi. Ha nincs, akkor meg mi az ami semmi? Ha már a vágyad, üldözi a semmid, Akkor úton vagy, hogy legyen valamid. Ha szegény vagy és nincsen semmid, Akkor a vagyonod a semmid. Ha semmid nincsen, nálad úr […]

Posted by
Posted in

Üres képkeret

Te nem eltűntél, hisz sosem voltál, szelíd esőként bár rám hajoltál;   éji káprázat szülte képzelet, hol szakadt szívem üres képkeret.   Nincs történeted, bár Te vagy az ok, megannyi emlék, mely sosem ragyog.

Posted by
Posted in

VALAKI VIGYÁZ RÁM

Amikor az esti sötétség az éjbe fordul, Odakinn már nincs semmi kékség, Az udvaron komondor mordul. Mikor egy pályáról letérő égitest vagy Munkában megfáradt férfitest A másik irányba fordul, Az édes álom okozta nyál kicsordul… A telefonban még hallja a hangod, Mellette csendesen elúszva Az egyébként zúgó harangot. Közben egyre ritkábban (de) megidéz, Pillája lezárult, […]

Posted by
Posted in

Értsd és érezd…

  Értsd, és érezd… Lágyan, óvatosan érintsd meg őt, az erősnek látszó törékeny nőt, lelke mindig gyengédségre vágyik, szerelmes szavaktól kivirágzik. * Belső lénye a sugárzó szépség, szemében nyugalom, szelíd kékség, az otthon melege vele teljes, megérdemli a napi figyelmet. * Szerető társ, és igaz jó barát, anya, ki a rosszért is megbocsát, szerelmes nőként […]

Posted by
Posted in

Az ember és a méh (apeva-poéma)

Méh szorgos, munkája nektár-csoda, embernek benzin. Méh által növények embereknek értékké érnek. Méh keres virágport s megörökít vad emberi kort. Méh dolga értelmes, ember neki lesz engedelmes. (Pápa, 2019 nyara)

Posted by
Posted in

ASSZONYOK

Mikor az asszony este egyébként fáradt, Az sem nagy baj, ha fut a lakás. Nem nézi meg a ruha száradt? Fene sem bánja, ha nagy a rakás. Van, hogy gyakorta lelke lázad, Nem érti sokszor, hol is a helye? Olyankor fáj a feje, méri a lázat, Már azt sem tudja, kinek a neje? Kerüli a […]

Posted by
Posted in

Kétségtelen…

Évszakváltás… Nem kétségtelen, hogy jön-e a tavasz. És vajh’ mikor érkezik? Vagy fáradt még a tél, mi kétségtelen! Jó idők már fékezik. Látom a kutya bundája sem nő már, minek is.. annyira, Szamarunk is sokat iázik, csak telne már egy pacira… Még a télen nem hógolyóztam, és ez nagyon hiányzik, Ami nem csoda, ha a […]