Posted by
Posted in

Kétségtelen…

Évszakváltás… Nem kétségtelen, hogy jön-e a tavasz. És vajh’ mikor érkezik? Vagy fáradt még a tél, mi kétségtelen! Jó idők már fékezik. Látom a kutya bundája sem nő már, minek is.. annyira, Szamarunk is sokat iázik, csak telne már egy pacira… Még a télen nem hógolyóztam, és ez nagyon hiányzik, Ami nem csoda, ha a […]

Posted by
Posted in

Csak nekem nincs szerencsém?

Mire vársz? A szú csak perceg bennem és ketyegi múló időt, Ez fáj, belül sikoltok, előadod a gyűlölőt? Szeretném már hallani, hogy nekem remek dalban mondod el… Hiába vártalak egy életen át… te bizony létezel. Mire vársz? Míg bennem a vad-halál kutyája vonítani fog? Míg énbennem kutyafog vicsorítva, aratni fog? Mi ez benned, nemtörődömség, szerénység […]

Posted by
Posted in

Csak fél lábon

Mint egy maszáj, csak fél lábon állok, Révedek a semmibe és várok. Por ment a szemembe, nem látok mást, Elnyomok egy unalmas ásítást… Erre egy árva oroszlán sem jár, Így a dárdám hegye sem kopik már. Ágyékkötőmet tépdesi a szél, Az ötletem, mind sorra elvetél… Ki nem harcos zsákmánnyal tér haza… Hol kellett volna születnem […]

Posted by
Posted in

Itt a nőnap…

Neked, nekem is… Kedveske, én nappal is szeretlek, nemcsak a vak éjben, De óhatatlan, hogy nagyon izgalmas vagy az éj-fényben… Pirkadatkor úgy várom, hogy már reggel legyen, Megyek, hozok neked virágot, hogy friss legyen… (3 soros-zárttükrös) Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálak vagytok, Reggel, még a nap sugára is nagy élvezettel süt le […]

Posted by
Posted in

Hölgyeknek írtam… nőnapra

Férfiaknak meg kötelező olvasni! A nő maga a nő, ő maga a bájos csoda, A nő, a báj, ő maga a férfinek a csoda! Férfiak fáradozzatok, Nőnek nagyon hódoljatok! (Septolet) Férfiak! Kényeztessétek, Szeressétek, Meglétét élvezzétek. Főz, autó-stoppol, Zoknit stoppol. Neked család, Gyerekének mondja; apád! Szeressed nagyon a nőt, Tenyereden cipeld őt! Hagyd a fölös’ hajcihőt! […]

Posted by
Posted in

A színek magányos csendje

A színek magányos csendje   Mennydörgésként robbant az életébe, maga sem értette ezt mire vélje. Villámokat hányt háborgó a lelke, mi is okozhatta ezt, nem értette.   Túlságosan tág ez a sokszínűség, erőszakot képez a kényszerűség. Új, érthetetlen állapot, csalódott, nem ilyen zavaros jövőt álmodott.   Idővel a csattogás csillapodott, már önmagával együtt gondolkodott. Akárhogy […]

Posted by
Posted in

A TENGEREN

A kapitány sétál, a nap épp lemenőben, Egy hazájától távoli kikötőben. A szivárvány mögött meglát egy Nőt, Gondolja: Kell neki …, megszerzi Őt! Megmozdul, elindul, eleinte félénken lépked, Később egyre előbbre halad. Vele együtt agyában egy ismeretlen képlet, Vágyik utána, onnantól nem csak a tudata alatt! Véli, a másik egy biztos kikötő, Megindul felé s […]

Posted by
Posted in

Újkori Hiszekegy!

  Hiszek a tudásban ! Hiszek az Isteni szellem erejében! Hiszek a jóságban! A Jézusi szeretet átadásában! Hiszek a Békében! Az igazság győzelmében! Hiszek a testvériségben! A keresztény hit terjedésében Hiszek a fiatalok tisztaságában Az eltévedt lelkek megtisztulásában Hiszek a Feltámadásban! Így legyen, Ámen!  

Posted by
Posted in

Holdfényben napozok

(3 soros-zárttükrös) Holdfényben óvatosan napozok, Átjár a fény, így kicsit sem fázok… Holdfényben óvatosan napozok. * (10 szavas duó) Ablakomon bekacsint a Hold, Fényével cirógat, mint egy csintalan kobold. Játékos kedvével elűzi gondom, Már nem érzem, ágyam mily’ zordon… ** (Haiku) A völgyek fölött Büszke, hegyorom-bástya. Természet és Hold. * Hold is titkolja Fényét, felhő […]

Posted by
Posted in

Miért?

    „Miért kell mindig magamban vándorolni, s imákat mondani valakiért… s miért kell csak mindig rólad álmodozni, ha nem szeretsz, miért? miért? miért?” /Wass Albert/ Miért kell nekem sírástól bedagadt szemmel rád,egyre csak rád gondolni, miért kell nekem az estére várni, ha érzéseimet szüntelenül szüntetni vágyom, s miért kell nekem lehajtott fejjel járkálni, mint […]