A mezei pocok dala Keringsz fölöttem, mint aki a prédájára várva hasítja szét a kék eget nappalra, s éjszakára, lecsapnál rám, ha sejtenéd, melyik bokorba bújtam, fészkedbe vinnél engemet a karmaidba, holtan. De látod, én még itt vagyok, lentről nagyon figyellek, olyan vagy innen, mint sötét, kérlelhetetlen felleg, szakítanám a szárnyadat, te föl ne is […]
Április Itt motozik a fák rügyén az április. Mégsem üde, boldog, lelkes, Mégse vidám, mégse friss. Halál kering a levegőben, S maszk mögé bújva vár a világ. Életre-halálra hallgatjuk most A húsvéti vigíliát. Talán feltámad még poraiból, amit mi úgy hívtunk: élet, S mi váratlanul eltűnt, Nyomasztó semmivé lett. Talán jőni fog egy jobb kor, […]
Vesszőfutás Nyakadban ócska sáladon sziszegve szúr a szél, hová futsz még e hajnalon, hisz ott is majd elér, hová teszed kabátodat, ha már le sem veted, hiszen ki téged elfogad, ma még nem ismered. Talán születni sem fog egy olyasmi balga lény, ki tűri átkos kedvedet, és nem harap beléd, akit ha éjjel mész oda, […]
Képzelj magadnak egy álmot. Tökéleteset, mondjuk, zöld színűt. Képzelj mellé meleg kabátot, amolyan barna, bélelt belsejűt. Vedd fel magadban, csendben, gombold össze jó szorosan és öleld meg magad így, melegen, bélelt, barna kabátosan.
Megláttam a legszebb rózsát. Páratlan volt, leszakítottam hát. Gondoltam egyet és bemártottam sárba. Mily meglepetés: egy önarcképet láttam!
Csivit_borito_210104
A jó poén nem göcsörtös bunkó, Hanem egy finom fricska. Bízzunk benne, megérti a bunkó… Ide nem kell a bicska. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József
Közeledik… lehet már csak bliccelni fogok, az élet vonatán. Majd mikor végleg felismerem, hogy nincsen már menni… hova is mán. Amikor már talán torz frizurába fésülöm a hajamat És az lesz a legnagyobb baj, ha már nem ismerem meg magamat. Ezt a csúnya sorsot, nem kívánom az ellenségemnek sem, Maradjon az élet, tiszta fő, egészséges […]
Ősz-esti elégia Már tovatéved a nyár, melegét elegyíti esőkkel, bús mosolyát követő széllel a búzamezőn. Itt van az ősz, vele dús levelét eleresztik az ágak, és hazatérnek a darvak feleselve ma fönn. Még idehallik a bő aratásnak az ünnepi tánca, ropnak az ifjak a párjuk derekát ölelőn. Boldogan éjjeli fényre repülnek a gyors bogarak már, […]
Egy lépést tegyél és én ott vagyok, díszruhába öltöztetem a holnapot. Csendben meghúzódok és vagyok, ne zavarjanak meg a belső zajok. Porruhába öltözök, hogyha kell, vagy bábuként ringok egy nádon. Festmény leszek és ruhám pasztell, átbukdácsolok a színlelt csodákon. Hol a húrok megfeszülten szakadnak, a hamis hangok egymásra tapadnak. Ott hagyom el én majd a […]
