A horizontra szakadt az összes felhő, az ég azúrkékje feketén szenvedő. Irtózatos mennydörgések közepette, a ragyogó puszta fényét eltemette. Cikázó villanások sejtetnek létet, kirívón okoznak valódi félelmet. Az erős szélvihar ide – oda kapkod, magával sodorva a fanyar holnapot. Kiterjedt vízfüggőny okoz fordulatot, széjjel szórt jéggyöngyökkel gerjeszt haragot. Szétroncsolja, ami az útjába kerül, állhat a […]
Itt a vágyott, víg nyárelő, vízre ült a virágmező. Nyílik a fehér liliom, a szépségét szemmel iszom. A tó tükréből kiálló, illata orron vibráló. Széles, fényes zöld levele, kerekdeden tesped vele. Csigák sütkéreznek rajta, a széleket meg-megnyalva. A béka boldogan ugrál, mint aki örömmel bujkál. Nimfa, lótusz, tündérrózsa, tudja mindig hány az […]
Gyermekként korlátok közé keveredtél, hirtelen záródtak az ajtók előtted. A kínszenvedés mókuskerékbe estél, a gond árnyéka lebeg folyton fölötted. Szüntelenül szűkült a lehetőséged, a látószöged zsugorodásnak indult. Zárva a múltat, született új törvényed, a szokatlantól senki szíve nem vidult. Egyhangúvá vált a szánalmas életed, nem jöttek ábrándok, célok, új remények. Egyre kisebbé formálódott […]
Rózsa Iván: Rend a lelke… Kismotorral jár hajnalban mifelénk a postás: Bukósisakban az arca; lehet, hogy borostás… De minden reggel ötkor hozza a szomszédnak az újságot: Teszi a dolgát, a parlamentben ilyet ugyan ki látott?! Budakalász, 2020. július 7.
Rózsa Iván: A juss Add meg Uram a férfinak és nőnek; És főképpen a végleg elmenőnek: Azt, ami a jussuk, ami nekik jár! Méltó élet után méltó halált! Budakalász, 2020. július 7.
Edit Szabó : Szilvaszedő lány . Piros ruhás lány eltévedtél tán’? rövid a ruhád és a dekoltázs , akik meglátják, sóvár pillantás és vágyakozás melled hajlatán ! . Körte alakban ruhádból villan hegyes bimbója, szem varázslója, szépséges bájjal,szende mosollyal öntöd szilvádat kicsi kosárba. . Tetszeni akarsz, tagadhatatlan, segítséget adsz, az asztallapja lábosban fogadja a kék […]
Három szolgálati kutya, köszi, jól van, Ha ők idegent látnak, nagy pofájuk van. Etetem őket, igyekszem, és jól tartom, Ha véletlen baj van, rájuk hagyatkozom. No, de nem is ezt akartam elmesélni, Inkább azt, hogy embert milyen öröm éri. Máskor már írtam, hogy a Slampec igen fél, Közelembe sem mer jönni, tán’ rossznak vél. Hosszú […]
Ó, a nyár… Piros cseresznye. Termés lett már szirmokból. Érlelőn süt nap. * Cseresznye pite Lesz, ez nagy átváltozás. Porcukorszórás. * Nap, búzatáblán Legelteti fény-nyáját. Égetően tűz. * Gabona szárán, Szél lengeti a kalászt! Izzadt kaszások. * Kemencék várják, Hogy samottok izzanak. Indulásra kész. * Új kenyér, már sül, Pirító már bedugva. Már velő is […]
Edit Szabó : Aranyló határ . Sárgán aranylik a nyár, magasban búzakalász ringatja a szép fejét, mindegyikben élet él ! . Aranyló búzamezők, aratás megkezdődött, kaszát fognak legények, megpendítve zenélnek. . Kora reggel indulnak, búza magot megóvnak, halomba dől minden szál, lányok, kezetekre vár ! . Kössetek hamar kepét, rakjátok a keresztjét, a harmatos hajnalon […]
Még ifjúi hév feszít, titokban várod a csodát a felemelőt, az igazit. El nem csókolt csókok, hamvában holt vágyak, könyvek, mióta is várnak? Elképzelt szobákban baldachinos ágyak, hírnév, gazdagság, érem, erről álmodtál rég, vagy mégsem? Megmászol egy hegyet, gumifonálon lógsz, mint egy csintalan pókgyerek. Hol van az megírva mikor, és mit kell tenni még? Feszíti […]
