Posted by
Posted in

Mélységes szerelem

Lépcsőfokokon lépegetek, Nem számolom hányadik, Lépek le egyre lejjebb, Te hívsz engem a lépcső alján, Nem tudom mikor érek oda hozzád, De kitartok, nem adom fel. Mert kezed sosem engedem el, Mindig fogom, Te vagy minden gondolatom, Olyan vagy mint a madár, Ki mindig rám száll. S én is szállok veled, A gondolataim rólad szólnak, […]

Posted by
Posted in

MAGAMBA ZÁRTAM A MÚLTAT

Álmodó világomban Mond hol a helyed ? Piros rózsát hoztál ? Vagy fekete halál kelyhet ? Elfeledett régi emlékekre gondolok Hol elfáradt már az idő is Levelei hullnak a pillanatoknak S néma búnak, néma vágynak lelke száll Érzéketlen szívre, kősziklára rátalál A felhők mögül előbújik a nap Fénye elvakít, de már csak bánatot tererm Magamba […]

Posted by
Posted in

Szürkeség

Szürke hétfő után újabb szürke kedd, Szürke hétköznapok, benne szürke emberek. Lomha tempóban baktató színtelen jövő, Mint friss kátrányba a kavics, úgy leragadt az idő. Nem látjuk a hibákat, rágódunk a múlton, Mint fogatlan öreg a száraz kenyérhéjjon, Hová tűnt a fény? A színek ragyogása? Visszhangzik a rideg valóság gúnyos kacagása.

Posted by
Posted in

Tavaszi zsongás

Tavaszi zsongás Csivitel, cserreg, csicsereg, döngicsél, zümmög a kikelet. Elfeledték téli álmukat a fák, csábítón integet millió virág. Át tetsző kéken végtelen az ég, Napsárga mosoly ontja a fényt. Hajlékony fűszál a gyík talpa alatt bőszen tudatja, hogy arra szaladt. Tulipán kehelyből iszik egy bogár, elfáradt az úton, felfrissülne már. Türelmetlen vére izgalomra vágy, hajtja […]

Posted by
Posted in

Semmi sem a régi

Tündököl, csillog villog, A régi már csak utánuk kullog. Van amiből már semmi sem maradt, Eltűnt a föld alatt, nincsen többé, Ő már az enyészeté, Lerombolták, por lett belőle, Már csak emlékek őrzője. Gyatra utakon megyünk, Régi dolgokra gondolva, Könnyes a szemünk, A stabilitásnak búcsút kellett intenünk, Új épület kívül ragyogó, Belül roskadó, Össze dobják […]

Posted by
Posted in

HULLÁMOK

A mindenség ura elnyel az időben S lassan eltúnök a végtelenben A visszaszámlálás tükrében Távozni készülnek a fájó könnyek A megtorpanó, kavargó pillanatok A múlt tenyerébe merülve Fájdalmasan a mélybe zuhannak És eltűnnek a hullámok fodrózó örvényébe   Blažekné Benik Mária Minden jog fenntartva !

Posted by
Posted in

ELSZÁLLTAK AZ ÉVEK

Elsuhant az élet Elszálltak az évek Az emlék a parthoz ért Mozdulatlanságban pihen a síri csend Az idő léptei már lassan távolodnak S a csillagok elérhetetlan fényben ragyognak A szivárvány még kivirított a lombokon De a sötét éj Már lassan eltakarja a lenyugvó napot S a megvalósíthatatlan álmokat Már messzefújta el a szél A végtelenségben […]

Posted by
Posted in

NEM HISZEK MÁR A CSODÁKBAN

Fenn az égen egy fényes csillag Nékem ragyogott Sötét éjjel, álmaimban Reám mosolygott   Nézném még a csillagot De már nem ragyog Sötét éjjel, fent az égen Csak egy könnycsepp csillog ott   Az a könnycsepp Érted csillog Érted hull az éjszakába Nem leszek már soha boldog Nem hiszek már a csodákban   Blažekné Benik […]

Posted by
Posted in

Visszatér-e?

Visszatér-e vajon, mi az életünk volt? Lesz-e olyan még, mint mondjuk úgy két éve? mikor korlátozás  s maszk nélkül mehettél, ahová akartál, semmitől se félve.   És mehettem volna, mikor kedvem volt rá, egyedül vagy veled, moziba, színházba, s nem voltak e helyek mind lelakatolva; járhattam könyvtárba, nemcsak patikába.   És hogyha utaztam – no […]

Posted by
Posted in

Édesanyám itt vagy velem

Edit Szabó : Édesanyám itt vagy velem . Édesanyám,ha látnád gyermeked örömet szerez sok-sok embernek, mint neked is örömet jelentett, mikor kapudban mindig megjelent. . Mosolygós arcod újra felderült, hiszen soha sem jött ő egyedül, imádott unokáid rohantak, arcodra forró csókokat adtak. . Nem voltunk mi hívatlan vendégek, mert szívedben örök vágyak égtek, látni akartad […]