Posted by
Posted in

Semmi sem a régi

Tündököl, csillog villog, A régi már csak utánuk kullog. Van amiből már semmi sem maradt, Eltűnt a föld alatt, nincsen többé, Ő már az enyészeté, Lerombolták, por lett belőle, Már csak emlékek őrzője. Gyatra utakon megyünk, Régi dolgokra gondolva, Könnyes a szemünk, A stabilitásnak búcsút kellett intenünk, Új épület kívül ragyogó, Belül roskadó, Össze dobják […]

Posted by
Posted in

HULLÁMOK

A mindenség ura elnyel az időben S lassan eltúnök a végtelenben A visszaszámlálás tükrében Távozni készülnek a fájó könnyek A megtorpanó, kavargó pillanatok A múlt tenyerébe merülve Fájdalmasan a mélybe zuhannak És eltűnnek a hullámok fodrózó örvényébe   Blažekné Benik Mária Minden jog fenntartva !

Posted by
Posted in

ELSZÁLLTAK AZ ÉVEK

Elsuhant az élet Elszálltak az évek Az emlék a parthoz ért Mozdulatlanságban pihen a síri csend Az idő léptei már lassan távolodnak S a csillagok elérhetetlan fényben ragyognak A szivárvány még kivirított a lombokon De a sötét éj Már lassan eltakarja a lenyugvó napot S a megvalósíthatatlan álmokat Már messzefújta el a szél A végtelenségben […]

Posted by
Posted in

NEM HISZEK MÁR A CSODÁKBAN

Fenn az égen egy fényes csillag Nékem ragyogott Sötét éjjel, álmaimban Reám mosolygott   Nézném még a csillagot De már nem ragyog Sötét éjjel, fent az égen Csak egy könnycsepp csillog ott   Az a könnycsepp Érted csillog Érted hull az éjszakába Nem leszek már soha boldog Nem hiszek már a csodákban   Blažekné Benik […]

Posted by
Posted in

Visszatér-e?

Visszatér-e vajon, mi az életünk volt? Lesz-e olyan még, mint mondjuk úgy két éve? mikor korlátozás  s maszk nélkül mehettél, ahová akartál, semmitől se félve.   És mehettem volna, mikor kedvem volt rá, egyedül vagy veled, moziba, színházba, s nem voltak e helyek mind lelakatolva; járhattam könyvtárba, nemcsak patikába.   És hogyha utaztam – no […]

Posted by
Posted in

Édesanyám itt vagy velem

Edit Szabó : Édesanyám itt vagy velem . Édesanyám,ha látnád gyermeked örömet szerez sok-sok embernek, mint neked is örömet jelentett, mikor kapudban mindig megjelent. . Mosolygós arcod újra felderült, hiszen soha sem jött ő egyedül, imádott unokáid rohantak, arcodra forró csókokat adtak. . Nem voltunk mi hívatlan vendégek, mert szívedben örök vágyak égtek, látni akartad […]

Posted by
Posted in

Anyák napjára

  Felvette a szép ruhát, amit mindig is utált, de nekem tetszeni akart, mert ünnep volt az a nap. Kis csokrot fogott kezében, s gyűrött rajzlapot, rajta színes ákombákom, amit nekem alkotott. Verset mondott, meghajolt, de legszebb mégis akkor volt, mikor apró karjait kitárva, kacagva felém futott. Az évek múltak, nőtt a gyermek, a rajzok […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mámor

Rózsa Iván: Mámor (Hat haiku) Ámor: fent és lent. Mámorító részegség, Kijózanodás. Száguldasz, szárnyalsz Derűlátó mámorban, Majd nagyot zuhansz. Mámor nélkül is Lehet élni, de minek? Lődd belém nyilad! Mámorban úsztam Komáromban, határa Nincs boldogságnak. Mámorító éj, Határtalan boldogság. Kínos ébredés. Tajtékos napok, Mámorító éjjelek; Immár emlékek… Budakalász, 2021. április 23.

Posted by
Posted in

Változás kulcsa

Csupán csak tettem dolgom, Pár apróság hiányzott, Arcom kevésbé sugárzott. De életem léteztem, Volt, hogy rossz felé léptem. Egy darabig belül véreztem, Könnyen megtudtak sebezni. Ebből tudtam építkezni, Nyújtották felém az önbizalmat, Mert olyan távol volt tőlem, Hogy soha sem láttam, Keresni még csak meg sem próbáltam. Elém állt a lehetőség, Felébred bennem az önbizalmam, […]

Posted by
Posted in

The End

Véget ért életem filmje. Pedig játszottam volna még tovább a szerepem. Jó szerep volt igazán. Csak nem tettek volna annyian tönkre benne. Teljesen beleéltem a szerepbe magam. Beleadtam mindent, ami voltam és lenni akartam. Jó szerep volt igazán. De a többi szereplő nem gondolta ezt komolyan. Kár, hogy mára vége lett. És hogy ilyen csúnyán […]