Most voltam kint, Hideg van, borzongok. Fehér a hó, Hideg van, borzongok. Rideg a tél, Hideg van, borzongok. Varjak szállnak, Hideg van, borzongok. Van sok ruhám, Hideg van, borzongok. Ez biz’ a tél, Hideg van, borzongok. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc
A köd szűrte gázlámpa fényben, Baktat a konflis ló serényen. Fázós kocsis, összehúzza magát, Hóna alá szorítja ustorát. Az ember és állat, együtt fázik, Ha még esik is, akkor meg, ázik. Ez az ő sorsuk, ebből élnek, esznek, Bíznak; vége lesz a szűk esztendőknek. Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc
Eredeti, Basho féle haiku stílusban… Fák csikorognak, Égető hegyi fagyban. Csöndes nyugalom. * Az erdő tompán Csendes. Halkan eső hó. Recsegő kristály. * Havas erdőrész… Ott, járt ősvény hiánya. Magas, puha hó! * Veszélyes ősvény. Szakadékos hegyi út. Hógörgetegek. * Csillag, mit mutat Csendes, téli estéken? Tél, még soká tart! * Havas szélörvény. Fehér pelyhekben […]
Az időjárás-változatokról… haikuban. Az utcalámpa Néma-sárgán csak pislog. Gyors ónos eső. Sötét bársonyként Leborul csillagos ég. Hull… ónos eső! ** Sötét folyóban, Ég végzete elmerült. Hajnalban fagyott! Már mínusz húsz fok Hajnali hőmérséklet. Minden megdermedt. ** Hideg ridegség. Sűrű hószállingózás. Hold meg, világit. Napnyugtakor már, Lanyhul hó vakítása. Holdvilágos éj. ** Fagyott bokrokban, Állat nem […]
A madarakról a télben… eredeti Baso féle haikuban… Már hideg, ólmos, Az estéli szürkeség. Tyúkok, elültek. * Mert fagyot nyeltek A szirmok, oly’ kemények. Ritkák… madarak. * Zúzmarás a táj, Cinkék tolla is fázik. Tudott, jön a hó. * Kopasz ágakon, Cinkék szeme villódzik. Letört jégcsapok. * Hajnal zúzmarás, Tájat, takaró fedi. Cinke éhezik. * […]
Avagy: tavasz a télben… A köd-csokrokban, gyorsan hervad a rossz látás, Varjúraj repül… ez talán a feltámadás? Süt A Nap, Köd sehol, Éled minden. Tavasz van talán? Tavasz van talán? Éled minden, Köd sehol, A Nap Süt. Így tél közepén tavaszt játszik a természet? Meleg levegő is elárasztja légteret! Már Langyos A légtér. Tavaszt idéz […]
Gergő, unoka vejem születésnapjára A mai napon is úgy kelt fel a Nap, mint bármikor, Te bizony öregedtél egy évet és lesz annyiszor… Bármi csinálhat jókedvet vagy bánatot, És nem jó, ha úgy érzed, élet hányatott. Igyekezz, éld a saját, teljes életed, Ha lehet, és kell, boldogságodat védjed! Ha lehet, akkor sohase siránkozz! Nagyon jó […]
A pillanat vízió idején… (Bokorrímes) Magányban figyelem a létet, rajta álarc! Ma már tudom, az egész élet elvadult harc, Siker csak akkor jöhet, ha kifullad… kudarc. (Anaforás, bokorrímes) Magányos pillanatok, melyben kútmélységű a végtelenség… Magányos pillanatok, melyben csapdányi mély az elvtelenség… Magányos pillanat mely, az elvtelenül hosszú végtelenség… (Bokorrímes, visszatérő rímes) A magány pillanata, az […]
Az élet, tapasztalom, hogy csak gubanc, Ne kérdezz! Nekem biz’ nem volt benne flanc. Kérdezz, ha akarsz, de nem tudok jókat válaszolni, Hogy kerül az ember oda… mást nem lehet csinálni… Ne kérdezd, hogy én miért sunnyogok a fák alatt, Ne kérdezd, hogy miért nincs alap a házam alatt… Kérdezz tőlem bármit, úgysem tudok válaszolni, […]
Edit Szabó : Szilveszterkor . Végére érünk az évnek, jön az újabb születése már holnap. Emlékezünk régiekről, vagy feledünk el mindenről, ki tudja. Elbúcsúzunk örömfényben, elköszönünk pezsgőtűzben éjfél tájt. Tegnap elmúlt, jön a holnap, hajnaltájban köszönt a Nap új évet. Fogadkozás, ez a szokás, boldogságból él a varázs még éjjel. Tűzijáték, pezsgőbontás, minden ember csókokat […]
