Posted by
Posted in

Esti elmélkedés

Jó lenni egyedül itthon a szobámban, Mikor már simulnak mellettem az árnyak. Révedni múltamon őszinte magányban, Az eső meg veri odakinn a fákat. Hány boldog nap tűnt el rohanva homályba! Emléke örökké szépítik a mámat. Feledek én most már mindent, mi megbánthat, A sok szép emlékem lelkemben föltámad. Föltámad, s elmémbe a vihar bevágtat, S […]

Posted by
Posted in

Második negyedben a Hold

Második negyedben a Hold   Visszaadná a Hold a sötétséget Ébredjen fel minden csillag végre. Hatalmának felét immár sutba dobta, Ám nyirkos paplant mi ránk a tél takart.   Óvjuk egymástól “A Szemünk fényét” mi is. Ködbe vontuk jövőnk és jelenünk. Szférák zenéjét meg nem szólaltatjuk, Égi vizekre együtt nem hajózunk.   Kimegyek még is […]

Posted by
Posted in

Anyácskám ringat

Anyácskám ringat   Anyácskám ringat: Aludj, gyermekem! Simogat hangja, lágyan, melegen.   Közelg az álom, érzed bársonyát? Ne félj az éjtől, szórja csillagát!   Anyácskám ringat: Aludj, gyermekem! Simogat hangja lágyan, melegen.      

Posted by
Posted in

Édesanyámhoz

Édesanyámhoz Simogasd homlokom hűvös mirtuszággal, oldozd félelmemet bölcsődal szavával, fehérruhás testem ringasd, míg elalszom. Segíts, édesanyám, legyen szép az álmom!

Posted by
Posted in

Megújulás

Megújulás   Ébredj, ébredj, szép természet, vedd fel a legszebb ruhád, új tavasznak fényes napja mosolyog az égről ránk.   Örömmel telik a lelkünk, eljött a megújulás, zsenge búzaszálak között asztalon piros tojás.   Megöntözi a magas ég, s virul tőle a határ, meglocsollak én is téged, hogy nyiladozz, szép virág.  

Posted by
Posted in

Húsvétkor

Húsvétkor Egy kicsit mindig feltámadunk veled, érezni megváltásod kegyét, hogy fennebb emelkedve szürke önmagunknál, fejet hajtsunk nagyságod előtt, hogy ébredjünk fel, mint a fa , ha elérkezett nyitni az idő, és áldásod nyomán lelkünkben gyökerezzen újító erő.

Posted by
Posted in

Az ember dicsérete

Az ember dicsérete Kereszted súlyos, vállad remeg, verejték marja sebeidet. Hosszú az út, lélekkel bírod, erőd a fény, sorsod nem sírod.   Mögötted sötét, zúgó tömeg szomjazza ártatlan véredet. Lépted nyomán fű nő csodára, míg terhed bírod a Golgotára.    

Posted by
Posted in

Sasmadár

Sasmadár A rét fölött a sasmadár köröz hibátlanul, billenti szárnyát nesztelen, hiába fut a nyúl, a csendes égből ím lecsap, de oly kegyetlenül, a prédája nem is remeg, szívére végzet ül. Bizony hogy így esett velem meg az a borzalom, hogy álnokságod karma megfeszült a torkomon, onnan támadtál engemet, honnan nem vártam én, és elsüllyesztetted […]

Posted by
Posted in

Fakó homály

Nyúlos, szürke dagály, fakó homály az irigység. Tehetetlen tűröm férges örvényét. Rám tapad, reszkető bőrömig hat. Didergető ez a mogorva, gonosz indulat, bár felszíne mást mutat. Orvul lecsap. Zsigerig nyúlik érdes tapintása. Alattomban súrlódik vaskos csikorgással hozzám. Búza vagyok ocsú között. A sors oda kötött színes szalagon.

Posted by
Posted in

Hűvös varázs

Madarak dalának pitymallat nyitánya indította a reggelt. Hűvös varázs, párafátyol lengett és lassan oszlott az újjáéledő nap melegétől! Az erdő fái alá pászmában vetült a ragyogás, sávra osztva a zöld rengetegét. A fák baldachinján átütött a  fény, árnyjátéka foltot rajzolt a harsanó fű erezetén.