Posted by
Posted in

Öreg fa

Öreg fa áll megújuló fényre várva, a tegnapot emlékeiben vigyázza. Temérdek ágból hajtott törzse összenőtt, mint családfa mutatja a múló időt.   Kérgét a viszontagságos világ rágta, belegörbült már terhet cipelő ága. Szeretné még a lombfüggönyét kinyitni, a szégyenlős titkait eltakargatni.   Itt-ott töredeznek az elfáradt gallyak, rajtuk ma már újabb rügyek nem fakadnak. Örök […]

Posted by
Posted in

Mondd ki, ha szeretsz

Mikor mondtad ki utoljára, hogy szeretsz valakit? Hallották ezt mostanában tőled a szüleid?   Mondtad -e szeretlek apa, s téged is anyukám? Szeretem a húgom, a nővérem, a bátyám.   Szeretlek feleségem, kislányom és kisfiam. Ez egyszerű szó. Miért nem mondod gyakrabban?   Szeretem a ruhákat, a kávét, a sós perecet. Szeretem az autómat, és […]

Posted by
Posted in

A világnak végén

A világnak végén ülök a semmi szélén. Előttem a nincsen, mögöttem már minden. Cipeltem a létem, az volt minden kincsem. Tudtam, merre menjek, mégis eltévedtem. Végtelennek tűnő kőtenger úton át, dúdoltam magamban az életem himnuszát. Fogták a kezemet, óvtak minden bajtól, és én merítettem jóból, merítettem rosszból. A tejúton szaladtam, kerestem az Édent. Sötét éjeken, […]

Posted by
Posted in

Hajnal

Ébred a hajnal száz színű hanggal, súg a fülembe éji zenét. Szivárványfénnyel ölel a reggel, harmattal öntöz mind szerteszét. Virágkehelyből oltom a szomjam, sóhajom csobban, őrzi neszét. Pillangó táncol aranyló fényben, jő fel a Nap, kékül az ég. Siklik a fényben, éli románcát sok ezer elmúlt szép pillanat. Eltévedt álom alszik a fűben, vágyja nagyon […]

Posted by
Posted in

Kívánság

Reggel fölkeltem, mert megérintett az élet, csillámló, szép ruhája ragyogott és fénylett… Mit szeretnél, kérdezte játékosan, lazán, egy ölelést, egy jó szót ily reggel korán, vagy csak úgy hagyjalak bennem sodródni, ahogy az ujjak játszanak a zongorán? Pénzt, hatalmat önző, léha csillogást, hisz megtehetem, mert én vagyok az élet. Házat száz szobával túl az Óperencián, […]

Posted by
Posted in

Hiszek

Hiszek a mindig kimondhatóban, a fenséges és magasztos jóban. Hiszek az álmodozó önmagamban, a két kézzel megfoghatóban. Hiszek a sokszor tévedő világban, a mindig megbocsátó mában. Hiszek a holnapi változásban, minden kis apró csodában. Hiszek a szétáradó fényben, a valahol mindig útra kelőben. Hiszek az alkotó, emberi erőben, a milliárdnyi megszülető létben. Hiszek a mennyben […]

Posted by
Posted in

Az élet, mosolyogva hazudik!

Az életórám ketyeg, én csak hallgatom a csöndjét, Szívem néha összeszorul, de nem lelem a fékjét… Fáj a jelenem és fáj a múltam is, Másra nem is gondolok, erre csakis. (Bokorrímes) Remény létezik, hogy újrakezdjem? Már hetven elmúltam, Ez saját őszöm és lassan már tél lesz! Miből okultam? Remény létezik, hogy újrakezdjem? Már hetven elmúltam […]