Posted by
Posted in

Vágyaim szólnak hozzád

Vágyom szemed fényére, Arra, hogy szívem elérje. Víznek ízére melyben, Ott folyik szerelmed. Mit megosztasz velem, Vágyom kezedre, Behasít szívembe, Illatod érzem magamon, Veled táncolok a napon. Örömkönnyem hullajtom Fejem a válladra hajtom Jó, hogy szíved dalol nekem Együtt énekel velem vágyom az álmaidra Szívem bevilágítja Folyton szívedet hívja Kezem arcodat simítja vágyom, hogy ölelj […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Harc az életért

Rózsa Iván: Harc az életért Ne bántsd a krumplira várókat! Náluk a tét: az életben maradás. Bíráld inkább a vazallusokat! Náluk csak egy a cél: a harácsolás. Budakalász, 2021. február 7.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Cserepótló illeték

Rózsa Iván: Cserepótló illeték Politikusokat, mamelukokat bármikor lehet pótolni: Az ókori Rómában is cserélték a császárszobor-fejeket. De minden igaz művész elvesztésével szegényedik a világegyetem: És egy önállóan gondolkodó, kis világ-bolygót eltemet… Budakalász, 2021. február 7.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Féregirtás? aktuális!

Rózsa Iván: Féregirtás? Aktuális! A 133 lábú, gyáva féreg… Ott tenyészik a Parlamentben, mint méreg. Kellene már egy féregirtó szakember; Ki jó magyar, így jó ember! Budakalász, 2021. február 7.

Posted by
Posted in

Virágoskert

Virágoskert Csókot loptam volna egy kertből. Volt ott ibolya, orchidea, ambrózia, az érzés minden színében bimbózó bazsarózsa. Volt, ami hervadt, volt, ami a gyökeréig kiszáradt, volt, aminek szárán tüskék gyilkoltak. Ám volt egy szár, ami sosem lankadt. A kertecske közepén növekedett, bűbája napról napra cseperedett az esőtől, a napsütéstől szinte sugárzott. Ritkasága szagtalanul illatozott. Bódító […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Milyen egy “igazi” keresztény?

Rózsa Iván: Milyen egy „igazi” keresztény? Egy „igazi” katolikus legalább háromszor fogad örök hűséget: Válás után másodszor is templomban, ha kap rá lehetőséget… Egy „igazán” hívő embernek nagyon fontos a papi áldás: És ezért az anyagilag jól járt egyház is módfelett hálás… Budakalász, 2021. február 7.

Posted by
Posted in

Hazugság

Füllentés, ferdítés, tagadás, hazugság, mind velünk született tulajdonság. Van, aki rosszul csinálja, van, aki jobban, de van, kinek az egész a kisujjában van.   Valaki hazudik akkor is, ha kérdez, így keverve nyerő lapokat saját kezéhez. Ám igazi hazugon nem látszik, ha füllent, tenyere sem izzad s a szeme se rebben.   Mindenki hazudik, ezt […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A pandémia paradoxona

Rózsa Iván: A pandémia paradoxona Hány politikus halt meg eddig a járványban, és mennyi művész?! Az igazi művész mindig kimondja az igazat: hatalom, ettől félsz? Lehetnek fiatalok, öregek; a politikusok mindent túlélnek: Valamit nagyon is tudnak, ha a koronától sem félnek… Budakalász, 2021. február 7.

Posted by
Posted in

Egy égő hajnalon

Egy égő hajnalon Nem érdemeltelek, tudom egy tőled égő hajnalon elveszítelek majd, de addig még velem leszel, ölellek és úgy alszom el, hogy dúdolsz nekem dalt, egy régi-régi éneket, mit jó anyád dalolt neked, mikor csöppnyi voltál és én álmomba álmodom azon az égő hajnalon, hogy velem maradtál. Szemedben messzi tengerek vonzó fényei kéklenek, elengedlek […]

Posted by
Posted in

Az őrült sorsa

Bizony vannak ilyen esetek… hétköznapi pszichológia. Nekünk már az emberi mivolta, csak régi emlék, tán’ árnykép, Ezt aztán a négy fal magába szorította, most így él, ekképp. Riasztja szegényt a fény, az árnyék, a hajnalpirkadat és az estfény, A magányában, magányának szavalja mindig azt a verset, egy lény… Néha zenét hallott, felvidult és csak ropta […]