Posted by
Posted in

Egy helyben toporogva

  Egy helyben toporogva könnyek peregnek, elfogy az erő,elfogy minden. Elfáradtan nézel s a könny csak pereg, egy álom volt a terv az életedben. Egy-helyben toporogva s könnyes szemed, szakítasz szíved szép szerelmével, Mint kísértett kíséri lelkedet, de nem engedsz csak könnyezel. Egy helyben toporogsz könnyek peregnek, dacolsz mindennel mint egy gyermek. Elteszed fiók mélyére,drága […]

Posted by
Posted in

A gyászos valóság

Bakony szívétől nem is olyan távol, mindenhol erdő dombot látok. Szívem egyre jobban lángol, Dudar hív hangját hallom. Csalogat a református templom haragja, Hisz mellette van Édes mamám otthona. Csend és béke él itt minden fele, Ahová gyászos fájdalom költözött be. Haza mennék meg csókolnám kezét, fejem keblére hajtanám én. Érezném újra a hatalmas szeretetét, […]

Posted by
Posted in

Fehér pelyhek… fekete ninják

Éj. Hótakaró! Sötétben, mint varázspor. Hószállingózás. * Pihékből lesz hó, Fehéredett föld, hallgat. Fekete holló. * Pajkos hópelyhek, Mindent beborítanak. Mező, szép fehér. * Nagy pelyhes a hó! Hótakaró elborít. Csend ural tájat. *** Varjak az ágon, Folyvást ricsajoznak is. Mi a „kár” nekik? * Hideg, kék az ég, A légben, varjúcsapat. Fáznak. Mozognak. * […]

Posted by
Posted in

Szeressétek a Földanyát!

Szétfeszül, szomjazik az Anyaföld, Nem akar már otthont adni nektek: Kik irtóztok mindentől, ami zöld, Kik nem adtok vissza, csak elvesztek. Kárpát medencében sólyom madár költ, Elődeink itt okkal telepedtek, Hol éjjelente nádi farkas üvölt, Ott élő erdők, rétek, friss vízmedrek. Szívcsakra dobog a lábatok alatt, Felettetek a tejút a teltség, Óvjátok fáit, ne döntsétek […]

Posted by
Posted in

FÁJÓ SZERELEM… AZ ÓRA, HA MEGÁLL

TUDOM, hogy fáj, de Lásd, azért sem kutatom! Elengedlek, csak menj tovább az utadon! Haladj előre békés utakon, Az iránytűd voltam, ma a jövődet mutatom. Tudom, hogy fáj, ha véget ér a szerelem, Tudom, hogy fáj, mert megtörténhet, Elég gyakran van ilyen. Tudom, hogy fáj, Elérkezett a végső féltett óra, Kilépek életedből másnap virradóra. Tudom, […]

Posted by
Posted in

ÁL(M)OM

A csöppnyi, rövidke nap után Elszaladt a mai is, Rohanva a tegnap után. Odakinn tombol a szél, süvítve nagyon, Remegve dühöng a tél, őrjöng a Bakony. Hallom a kandallóban a tölgyfa ropog, Rád gondolva újra, A szívem üt, ver, hevesen dobog. A telefonban amint elköszöntél tőlem, Éreztem, csak a hangod rejlik el. Gondolkodom, élek Belőled, […]

Posted by
Posted in

AKKOR ÉS MA

Akkor még egyedül voltunk mind a ketten, Gondolva arra, nem lehetetlen! Kutatva egy s mást, Régóta folyvást kerestük egymást. Reggel, este, világosban, kormosan sötétben, Pokolban, mennyben, a fénylő égben, Univerzumban, sárgában, zöldben, kékben, A szivárvány minden színében, Csillogón rezdülő víz tükrében… Itt-ott … Holott!? Szobák polcain, könyvek lapjain, folyók habjain … Rügyező ágakon, falhoz lapuló […]

Posted by
Posted in

A KERTÉSZ

Lelked a hatalmas dóm, Szíved egy cifra palota. A bálterem zsúfoltságig telve, Nem tudhatom, még beférek-e oda? Szeretnék a hosszú esti bálban Egyfolytában pörögni, forogni! Fogni derekad, a meleg kezed, s ha Már szíved valóban palota, Jókedvűen, boldogan a végtelenségig Egy igazi palotást táncolni Veled! A levegőben sasként egyre feljebb Fodros felhők fölé szállni, Leérve […]

Posted by
Posted in

LEPKEHÁLÓ

Éjszakámnak csendvilága téved, Leszállt az éj, de benne(m) élsz. Érted élek, a vágytól égek, Boldog vagyok, s hogy Te élsz. Tied a szívem, Tied a lelkem, Tied a vágyam, az álmom …, hogy Megjelenj benne mindig, Minden este türelemmel várom. Úgy jártam én is, mint Libbenő tarka-barka lepke, Mikor a hálóba kerül. Nincs tovább, vége! […]

Posted by
Posted in

Tél temetése

Edit Szabó : Tél temetése . Karácsony után jön Vízkereszt, farsangi jelmezt már felvehetsz, riogasd messzire a telet, Húshagyó keddig megteheted. . Farsangi bálok elkezdődnek, maskarákba bújnak emberek, karnevál hercege itt időz, vidámság ereje mindig győz ! . Az Óév lehet már szalmabáb, melyre a ruhákat aggatják, gonosz és sötétség legyőzés, öregasszonyként elégessék ! . […]