Posted by
Posted in

FÁJÓ SZERELEM… AZ ÓRA, HA MEGÁLL

TUDOM, hogy fáj, de Lásd, azért sem kutatom! Elengedlek, csak menj tovább az utadon! Haladj előre békés utakon, Az iránytűd voltam, ma a jövődet mutatom. Tudom, hogy fáj, ha véget ér a szerelem, Tudom, hogy fáj, mert megtörténhet, Elég gyakran van ilyen. Tudom, hogy fáj, Elérkezett a végső féltett óra, Kilépek életedből másnap virradóra. Tudom, […]

Posted by
Posted in

ÁL(M)OM

A csöppnyi, rövidke nap után Elszaladt a mai is, Rohanva a tegnap után. Odakinn tombol a szél, süvítve nagyon, Remegve dühöng a tél, őrjöng a Bakony. Hallom a kandallóban a tölgyfa ropog, Rád gondolva újra, A szívem üt, ver, hevesen dobog. A telefonban amint elköszöntél tőlem, Éreztem, csak a hangod rejlik el. Gondolkodom, élek Belőled, […]

Posted by
Posted in

AKKOR ÉS MA

Akkor még egyedül voltunk mind a ketten, Gondolva arra, nem lehetetlen! Kutatva egy s mást, Régóta folyvást kerestük egymást. Reggel, este, világosban, kormosan sötétben, Pokolban, mennyben, a fénylő égben, Univerzumban, sárgában, zöldben, kékben, A szivárvány minden színében, Csillogón rezdülő víz tükrében… Itt-ott … Holott!? Szobák polcain, könyvek lapjain, folyók habjain … Rügyező ágakon, falhoz lapuló […]

Posted by
Posted in

A KERTÉSZ

Lelked a hatalmas dóm, Szíved egy cifra palota. A bálterem zsúfoltságig telve, Nem tudhatom, még beférek-e oda? Szeretnék a hosszú esti bálban Egyfolytában pörögni, forogni! Fogni derekad, a meleg kezed, s ha Már szíved valóban palota, Jókedvűen, boldogan a végtelenségig Egy igazi palotást táncolni Veled! A levegőben sasként egyre feljebb Fodros felhők fölé szállni, Leérve […]

Posted by
Posted in

LEPKEHÁLÓ

Éjszakámnak csendvilága téved, Leszállt az éj, de benne(m) élsz. Érted élek, a vágytól égek, Boldog vagyok, s hogy Te élsz. Tied a szívem, Tied a lelkem, Tied a vágyam, az álmom …, hogy Megjelenj benne mindig, Minden este türelemmel várom. Úgy jártam én is, mint Libbenő tarka-barka lepke, Mikor a hálóba kerül. Nincs tovább, vége! […]

Posted by
Posted in

Tél temetése

Edit Szabó : Tél temetése . Karácsony után jön Vízkereszt, farsangi jelmezt már felvehetsz, riogasd messzire a telet, Húshagyó keddig megteheted. . Farsangi bálok elkezdődnek, maskarákba bújnak emberek, karnevál hercege itt időz, vidámság ereje mindig győz ! . Az Óév lehet már szalmabáb, melyre a ruhákat aggatják, gonosz és sötétség legyőzés, öregasszonyként elégessék ! . […]

Posted by
Posted in

Egy illat emléke

Egy illat emléke Az illatod még itt nyugszik a párnámon és én hagyom. Hajnalfényben, lassan úszik percnyi létem a vágyakon.   De rám tör a konok munka, már rángatja rézdrótjaim. Sokat ígér, csendben sújtja, hajtja egyre csak napjaim.   Jön értem az acélfogat, fékez, rándul  és felnyerít. Megzaboláz ezer lovat, ki új frigyre így kényszerít. […]

Posted by
Posted in

Jégtörés

Jégtörés Savanyú tócsák jegén futnak fekete napok. Lent ülnek rőt levelek, hallgatag őszi rabok.   Üveg nő az ágakra, új erő kél a fában, és végül dobja terhét sok apró robbanásban.   Hamar sátrat bont az éj, dér kerül a sebekre. Felsózza a vidéket a hajnal kárörvendve.   Csizma rúgja az avart, értő szempár válogat. […]

Akit visszavárnak
Posted by
Posted in

Akit visszavárnak

Akit visszavárnak (Egy tengerész vallomása)   Megízlelt a kék úr; egy viharvert estén rám harapott, és mint egy magot kiköpött. Lenézve az áldozatot! Korhadt rönk lettem, mely pár napot nyert, míg deszkákra szelte a hajómat. Pedig már húzták értem a harangot! Most körbe állnak, mint vásári barmot. Csodálnak. Mondják: Egy angyal óvhat!   Ostobák mind! […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Budakalász

Rózsa Iván: Budakalász Itt együtt élnek magyarok, németek, szerbek; Származása miatt itt senkit meg nem vernek. Budakalász a Pilis kapuja; közel fürdők, Duna, egyebek… És áprilisban cseresznyevirágtól fehér egész Szentistvántelep. Luppa nem csupán tórendszer, van ilyen szigetünk is: Még érintetlen, idillikus; nem talmi, nem hamis… Csak egy ugrás tőlünk a Dunakanyar és a Felvidék; Jöjjön […]