Posted by
Posted in

méhtelep

Végre a nagyvárosba költözök. Már vártam, hogy magam mögött hagyhassam azt a nyomorult kertet, unalmas udvart és a kertvégében a végtelen napraforgó táblákat. Elegem van a gyomokból, az akácból és úgy általában mindent utálok, ami vidéki. Nyomaszt a falu hangulata. Anya is úgy zünnyög, mint valami királynő. Zsong a fejem tőle. A születésnapom is milyen […]

Posted by
Posted in

Nem gondolok most semmire

Nem gondolok most semmire. Csak ülök egy széken és nézem, ahogy a szél lengeti a fákon a leveleket.   Nem vágyok most semmire. Csak mozdulatlanul azt várom, hogy teljenek elfele az üres órák sietve.   Nem beszélek most senkivel. Csukott számmal mormolom el, hogy fújjon a sebes szél békét a lelkembe!   Nem várok most […]

Posted by

Oma

Tóth-Kurtz Márton: Oma Kietlen a létem, mióta elment, De itt hagyta mindazt, mi dolgozik bennem. Enni ad, eltemet majdan a föld, Szavai kísérnek s adnak erőt Hajnaltól estig, egy szelet kenyér. A bevetett földben, minden remény. Örökbe adta dolgozó szívét. Emlékem hangja téged dicsér.   Sosem felejtem el, ahogy harcolt a múló idővel.   Beborul […]

Posted by
Posted in

Sírba tett remény

A remény farvizén evezve él az ember, Nélküle csak a halál zsákutcája várja, S nem lenne más, csak egy szerencsétlen árva Lébecolva az életben céltalan fejjel   S hogy nem nyújtja a remény felém a kezét Hát aztán, csak-csak túlélem valahogy, De a kisfiú az iskolában, ahogy Siratja a szabadságát, és életét…   Talán építész […]

Posted by
Posted in

Az vagyok! Ki, Neki a Tisza

Kin letépett rabláncai mosolygós táncokat lejtenek Erős testén a sebhelyek, mint ajándékok függenek Itt egy vágás, ott egy karomnyom Leolomlottak a láncok, de a maradvány ott van kezemen lábamon karomon Elszabadult a Tisza hab teste Viszi az árat messze messze Leteszi majd imitt amott Hol leteszi a Nap felragyog Letépte láncát láncait a folyam nem […]

Posted by
Posted in

Farsang

Edit Szabó : Farsang . Beköszöntött új esztendő, farsang indul Vízkereszttől, mulatságnak az ideje, álarcosbál minden helyen. . Köszöntsük hát mulatsággal, örüljünk a maskaráknak, királylány és herceg úrfi, mindenki kezében lufi. . Bemutatják nyitó táncot gyönyörű szép karcsú lányok, kísérőjük deli legény, szépségük mindennel felér ! . Jöhet aztán a lakoma, farsangi fánk maga csoda, […]

Posted by
Posted in

Rémképek

Rémképek Feszülnek a lelkek Halmozódnak a félelmek A mérhető történelemben Kísértések és merényletek Árvizek és földrengések Az emberei fösvénységek Mind egy üstben keringenek A farkasok üvöltenek A nyulak odukban reszketnek A vadászok lesben állnak Csak ködös árnyakat látnak A dámszarvas fülel, hallgat Minden neszre csak pislantgat Védő szárnyai nincsenek Csak az Istenben reménykedhet A kutyák […]

Posted by
Posted in

A csend sutyorog

A csend átölel és erős markával fogva tart, Kizárja belőlem, mellőlem a vad csatazajt… Fülembe sutyorog, nagy mocskosságokat, Majd lesz itt még ordítás… csapkodásokat. Markol és a lelkemben lehullott falevelet sepreget, Én meg csak nézem a földig logó, sötétedő felleget. A csend, mint a csendes eső, rám szitál, de szüntelen, Én meg csak várom, hogy […]

Posted by
Posted in

Menekültek

Megyünk a Sivatagban. Kietlen itt minden. Se víz, se fák, se élet. Csak Te vagy mellettem. Kezem fogod erősen, Míg a dögevők köröznek. Távol tartasz tőlem Mindent, mitől félek. Veszélyes helyeken járok, Nincs társam, csakis Te. Ó, de ha elhagynál, Nem jutnék előre. Felfalna a csorda, Nem menekülnék. Ha elengeded kezem, Nem lesz menedék. Látok […]

Posted by
Posted in

Artisztika

Sosem tudtam semennyire sem festeni Te voltál életemnek az első vászna   Te voltál életemnek első modellje Sokat hibáztam,mert elvitt a szenvedély    Mikor festettem a kezed A te gyönyörű,bájos kezed   Amivel símogattad orcám Semmi redű,semmi hiba   Mikor kifestettem ajkad Csóktól vér vörös volt   Legszebb vörös szín ez Az egész vászon erről […]