Posted by
Posted in

Aranyló határ

Edit Szabó : Aranyló határ . Sárgán aranylik a nyár, magasban búzakalász ringatja a szép fejét, mindegyikben élet él ! . Aranyló búzamezők, aratás megkezdődött, kaszát fognak legények, megpendítve zenélnek. . Kora reggel indulnak, búza magot megóvnak, halomba dől minden szál, lányok, kezetekre vár ! . Kössetek hamar kepét, rakjátok a keresztjét, a harmatos hajnalon […]

Posted by
Posted in

Bakancslista

Még ifjúi hév feszít, titokban várod a csodát a felemelőt, az igazit. El nem csókolt csókok, hamvában holt vágyak, könyvek, mióta is várnak? Elképzelt szobákban baldachinos  ágyak, hírnév, gazdagság, érem, erről álmodtál rég, vagy mégsem? Megmászol egy hegyet, gumifonálon lógsz, mint egy csintalan pókgyerek. Hol van az megírva mikor, és mit kell tenni még? Feszíti […]

Posted by
Posted in

Ha megöregszünk… (MINDENKI!)

Fiatalon még nem számít semmi, Akkor még érzed… tán’ vagy valaki. Hatvan felett; Ajándék minden év Most mentél nyugdíjba, még élvezed az életet Pénzed kevés, a nyaralás már elveszett Boltba még jársz bevásárolni, de válogatsz, Kellene minőség, de az ár… mit nem támogatsz. Jársz még volt barátokkal kirándulni Szeretsz még havonta színházba járni, De bizony […]

Posted by
Posted in

Skarlátvörös vérsugarak

Este van este, van, aki nyugalomban. Én meg csak nézem a Napot, mosolyomban Látszik szeretetem, mit érzek iránta Lemenése közben csakis őiránta. Esti misére zúg a harang… hívja híveket. A Nap elszendereg, elmegy, az útja ívezett Bár még maradna, mert szeret ő minket, itt Jól érzi magát, ránk verte sugarát… snitt. A sötét, szinte hallani, […]

Posted by
Posted in

Ó, a nyár!

Ó, a nyár, akkor él a bogár… Zöld akkor az összes falevél, Pereg a homok, mikor mesél. Ó, a nyár, bizony az elmúlt már… * Alkony is fáradt, Megviselték, hő napok… Hűvös láthatár. Vecsés, 2011. szeptember 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Tovasuhan a sóhajom

Nem akarnék én sírni, De szorítja a torkom… Könnyem… kezd kicsordulni. Eh, nem enged egykönnyen. Magányom egy tenger, és a víz felületén Messzire elszáll, tovasuhan a sóhajom És mámorosan tekinthetek, el a víz felszínén Ilyen volt életem… teljesítetlen sok óhajom. Nincs már nekem… nincs álmom, elúszott csendesen, Viszi a víz-sors lassan, sodortatva árban. Viharok széttépték […]

Posted by
Posted in

Hálás cinege

 Hosszú volt a tél. A fagy igen csak megkínozta az erdők, mezők szegény kis állatait. Sok elpusztult közülük nem találva élelmet. A hó, a jég befedte a földet, ahol máskor gazdagon volt az ennivaló. A fák ágairól is elfogyott a finom gyümölcs, s helyette csak jégcsapok lógtak alá. Főleg a tél vége volt sanyarú az […]

Posted by
Posted in

Furfangos Palkó

Valamikor nagyon régen egy távoli, kicsi faluban élt egy Palkó nevű legény. Nem vágyott ő semmire, csak, hogy szépen szerényen élhessen a házacskájában. Egyik nap a Halál elhatározta, hogy magához szólítja Palkót. Meg is jelent nála, ahogyan illik egy halálnak. Kezében egy hatalmas kasza volt, amikor bekopogott Palkó ajtaján. ─ Készülj, Palkó! Magammal viszlek, szükségem […]

Posted by
Posted in

Két eset

Két eset – Gyerekek! Most, az utolsó órán csak beszélgetni fogunk. Ha valakinek van kérdése akár a tananyaggal, akár az évvel kapcsolatban, vagy csak úgy, szeretne valamit mondani tegye meg nyugodtan. Kéz erdő lendült magasba a 6.a-ban. A gyerekek nagyon szerették Attila bácsit, aki bár nem régóta tanított az iskolában, hamar megkedveltette magát, mert jó […]

Posted by
Posted in

Mérnök a kaptafánál

Mérnök a kaptafánál Ahogy pestiesen szokták mondani: nem volt ő rossz srác. Inkább csak olyan öntörvényű. Valamikor a kétezres évek elején kapta kézhez a diplomáját, amelyre nagyon büszke volt, s az igazat megvallva volt is miért. Nem hullt olcsón az ölébe az eredmény. Nehéz körülmények közül jött gyermekként, meg kellett küzdenie minden jó kollokvium, minden […]