Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Korszerű, vagyis embertelen?!

Rózsa Iván: Korszerű, vagyis embertelen?! Óbor Az igaz ember idős korára bölccsé válik: beérik, mint a jó bor. Régimódiság Mi ragaszkodunk a nagymama ónémet és paraszt bútoraihoz, nem is cseréljük le őket modernekre! Ritkán A gyors meggazdagodás mindig gyanús; ritkán rejlik mögötte valódi teljesítmény. Skizofrénia Paranoid politikusokhoz ragaszkodni „csakazértis”; illetve csak azért, mert rájuk szavazott […]

Posted by
Posted in

Poétasétány – Balassi Bálint

Mondja, Balassi uram, a lába fáj-e még? Vad török sáncra, táncra, csatára Menni illenék. Ha éppen kérdezik, „szakállas” vicc ez itt; Lábaim törve, bénák örökre, Halálom közelít. De mondja, Balassi uram, megérte hát a harc; Sok bujdosása, számos bukása, Megannyi csúf kudarc? Bár dicsőség helyett hírem csorba lett, Szellemem élő, fennen vitézlő, Győz a balsors […]

Posted by

Poétasétány – Búcsú Váradtól (zenés parafrázis)

Vers: Székely László Zene és ének: Fogarasy Attila Búcsú Váradtól (Janus után szabadon) Hó alatt dermed a sáros mező berkeken árva levél se nő. Zúzmarás, jégtől fagyos lepel Víg Körös-partot így tüntet el. Vár Dunánk felett Urunk, Hej, fiúk, felé futunk. Nem tarthat vissza mély ingovány, hóba-fagyba dermedt magány. Napfényt szikrázó, bíbor sörény, lópata csattog, […]

Posted by
Posted in

Poétasétány – Csokonai-nóta

Sokhúrú cimbalom, Csikóbőr kulacsom, Fársángi dámák tompora. Eldobott keszkenő, Leégett háztető, Hordónak sok kifolyt bora. Cétus és nagyerdő, Erő és eredő, Professzorok zordon sora. Helikon szüzei, Szerelem tüzei, Lillának tündérszép mosolya. Hatalmas szerelem, Emésztő gyötrelem, Bájoló trillák kies hona. Pajkos és zokogó, Játszi a rokokó, Szoknyákkal suhogó szoba. Pozsonyi diéta, Versekből piéta, Disztichonból vacsora. Egy […]

Posted by
Posted in

Az örök nyári szerelem

Az örök nyári szerelem Millió napsugár járja táncát a tűz lobogtatja forró lángját. A nap eltépi izzó vörös láncát, bilincs égeti testét, kezét, lábát. Kattannak a zárak, nyílnak a bilincsek, esőfelhők nyitnak égi ajtón kilincset. Égi randevú zajlik most a fényben, szerelmük lángja dübörög az égen. Tűz és víz együtt sisteregnek a légben, cikázó villámok […]

Posted by
Posted in

Végtelen szerelem

Végtelen szerelem Két szép szemed tükrében látom az izzó napot, selymes fekete hajad nekem fényesen ragyog. Nedves vörös ajkad megérinti nyelvem, csókod mámorító, elvarázsolsz engem. Csodálatos vállaidon fehér huncut vállpánt, piros pöttyös erotikus, színes mennyei látvány. Gyönyörű kebleidet kábultan figyelem, alakjuk gömbölyded bűvöl a szerelem. Remeg kezem lábam egyhelyben toporgok, önfeledten átölellek szerelmesen mosolygok. Blúzod […]

Posted by
Posted in

Együtt az úton

Együtt az úton Ez egy varázslatos éjszaka, elbűvöl a csendes éj zaja. A telihold ragyog az égen, tested csillog most a fényben. Nézem a két szép szemed, letépem a csillagokat neked. Ajkadon a pír a pirkadat, gyönyörű veled a virradat. Elérkezett a nagy pillanat, ragyog reánk a fényes nap. Figyelem arcod varázsát, a szerelem izzó […]

Posted by
Posted in

Az én egyetlen apukám

Az én egyetlen apukám Reggel amikor elindul én még alszom, ágyamhoz hajol és megcsókolja arcom. Álmomban látom büszkén ott áll mellettem, csillagokkal ragyog két szeme fölöttem. Csak Ő tud őszintén igazán szeretni, családjával együtt, kacagni, nevetni. Édesapám Ő, aki fogja két kezem, zsebkendőt nyújt felém, amikor könnyezem. Istenünk nevét vele együtt imádom, nincs jobb Apa […]

Posted by
Posted in

A künikosz

Diogenész magára hagyottan üldögélt kalyibája előtt, és kedvelt foglalatosságának hódolt: nem csinált semmit. Más szavakkal: filozofált. Már órák óta nem járt arra senki, hogy szemlélődésében megzavarhassa. Kezdte elunni a bölcselkedést. Bosszús volt. Százszor, ezerszer is eljutott immáron a végső konklúziókig. Leszögezte magában, hogy a világegyetem kiismerhetetlen zűrzavar, az ember élete a fölösleges dolgok felhalmozásával és […]

Posted by
Posted in

Három irodalmi limerik

Parainesis Mit üzen népének Kölcsey? „Létedet nemzeted töltse ki: Haza és haladás, Vetés és aratás. Intsenek magyarok bölcsei!” Jókai és a rossz nyelvek Grósz Bellát elvette Jókai, Bizonnyal voltak jó okai. Fiatal menyecske, Sót nyaló vén kecske, Vagyona vonzó, nem bókjai. Hommage a’ Weöres Sándor „Különös nép a hettita”, Hol a papság elhitette: A túlzott […]