Posted by
Posted in

Őszi képeslapok

Hajnal A fák horizontján a hideg Hold henyél, míg szemérmetlenül elszórják terhüket, a homály ritkuló hajába kap a szél, s borzasan ébrednek a nincstelen füvek. Reggel Széltépte plakátok tövében tétován, híg sárban fetrengve ébredez a fény, a torz valóság rám fröccsen még korán, s foltos lesz rajtam az aznapi remény. Délelőtt Kelletlen nyújtózik a ködhatár […]

Posted by
Posted in

Lábnyomok

előadja: Kocsisné Heiler Éva Nyár volt és nagyon meleg. A nappali izzás nem akart nyugovóra térni. A Tisza közelsége talán hoz némi megnyugvást – gondolta a nő, és esti sétára indult. Nem sietett. Időnként megállt, ha egy ismerős fa köszöntötte útja során, vagy egy kedves emléket idéző helyre ért. Lépteit estharmatban fürdő csillagok világították. Rég […]

Posted by
Posted in

Családfa

Családfát kutatva, futnak a szálak, Néha tévúton járnak,de visszatalálnak, Ha megvannak a gyökerek és azok ágai, Megnyílnak annak színes virágai, Hatalmasra megnő sűrű lombja, Egyre csak terjeszkedik a magasba, Lent a gyökér még táplálja, Sejtjeinkben önmagát találja, Amit életünkben nehezen cipelünk, Lehet, hogy az örökölt terheink, Kaptuk őseinktől és így adjuk tovább, De a fa […]

Posted by
Posted in

Villámvoks

B. Mester Éva Villámvoks   A szalagavató után bankettre hívtak, kölyökpezsgős köszöntés, aprósütemény. A végzős diákok ekkor már megnyílnak, szóba került a vers, a költemény.   Az írásaimhoz gratuláltak páran. Visszakérdeztem. Melyik és miért jó? Ebben a hízelgő tájékozottságban, az én verseimből, a tiéd a befutó.   Tényleg az a legszebb, ez nem is volt […]

Posted by

Művészportré Szentpéterszegi Rózával

Művészportré sorozatunk következő vendége Szentpéterszegi Róza, az Irodalmi Rádió egyik kecskeméti szerzője. A hangfelvételt 2016 nyarán készítettük Miskolcon. Műsorvezető: Zsoldos Árpád, előadó: Kocsisné Heiler Éva. Cikkünkben további információk olvashatók a szerzőről, de megtekinthetők köteteinek borítói, fényképek alkotónk életéből, valamint elolvasható egy válogatás is a műsorban felolvasott alkotásokból. Budapesten születtem 1940-ben, de falun nőttem fel, Szentpéterszegen, […]

Posted by
Posted in

Az utolso gondolat

Az utolsó gondolat Ég áldjon benneteket. Én most végleg elmegyek. Az Urr országa vár engemet. Hol át ölel Isten szertette. Tudom lesz ki hullajtja könnyét. Tudom lesz ki csak nevet. Lesz olyan közöttetek, Ki pletykát kever felettem. De már nem érdekel. Itt hagyom földi életem. S elmegyek az Úrhoz kiszeret. Isten asztalánál étkezem. Itt hagyok […]

Posted by
Posted in

Könnycsepp a párnán

Álmomban most újra láttalak, Boldogság volt, ahogy vártalak, Megjelentél születésnapod hajnalán, Lépdeltél felém lassan,tétován, Az ölelés után karon fogtalak, Félve kérdeztelek, nem faggattalak, Majd leültünk egy kávéház teraszán, Kérdeztelek, ugye nincs semmi baj-talán, Te elmondtad, most hogyan gyógyítanak, Én boldog voltam, úgy hallgattalak, Válaszomban csak dadogtam balgán, Majd megköszöntél mindent mint hajdanán, Nem búcsúztunk el, […]

Posted by

Szabados Kinga – A szeretet koldusa

     Messze földön, egy piciny országban élt egy kisleány, egy igazi kis hercegnő. Szülei, a király és a királyné pompás ruhákban járatták, távoli vidékekről érkezett tudósokkal taníttatták, étkeit a legügyesebb szakácsok készítették, nevelőnői tisztaságra, alázatra, engedelmességre nevelték.    A kis hercegnő ritka kedves teremtés hírében járt. Mikor az erdőt járta énekelt s játszott a […]

Posted by
Posted in

Bogácsi november

B. Mester Éva   Bogácsi november     Utamat térdig lebontott házfalak kísérik, ami otthon volt, most távol tart, rideg. A régi remények mind szétgurultak, mint a parkban szétdobált üres üvegek.   A talaj menti fagytól megdermedt virágok szomorú szirmait, az első havas eső könnycseppben fürdeti, hópehelybe zárja. Közel a tél. Krizantém daccal, tán túlélhető. […]

Posted by
Posted in

A te kereszted

Mindenki hordozza a maga keresztjét, Ma könnyebb, holnap nehezebb a lét, A teher néha térdre kényszerít, De mindig van aki felállít, Ha sötét felhők házad elborítják, Szinte várod valahonnan a remény sugarát, Terhedet leteszed megkönnyebbülve, Nem nyomja már válladat nehezítve, S amikor könnyedebbnek érzed, Valaki segít cipelni a kereszted, Kezével tartja annak súlyát, Hogy ne […]