Posted by
Posted in

A kösöntyű (részlet)

A kunok 1239-ben Húsvét napján a Radnai-Hágónál  kértek bebocsátást Magyarországra és itt vették fel a keresztséget. “A Fény ünnepének másnapján Törtel kapitány vezetésével, egy kun törzs indult Konstantinápoly felől, szekerekre rakott sátrakkal, maguk előtt gulyát és ménest hajtva, komondorokkal kísérve, Kumániát keresve. Útjukat szerencse kísérte, bár sokuk szerint a kám-kuman, a Táltos Asszony, védte őket, […]

Posted by
Posted in

Bodnár Ildikó: Így születik a vers 2020. – recenzió

Így születik a vers 2020  Az alábbi írásban az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában a közelmúltban megjelent Így születik a vers 2020  című kötetet szeretném bemutatni elsősorban azoknak a blog-olvasóknak, akik eddig nem találkoztak vele, mintegy kedvcsinálásul a kötet megismeréséhez, elolvasásához. Mielőtt a részletesebb elemzésbe belekezdenék, egy személyes megjegyzést teszek. Magam is épp e kötet […]

Posted by
Posted in

Fricska

A jó poén nem göcsörtös bunkó, Hanem egy finom fricska. Bízzunk benne, megérti a bunkó… Ide nem kell a bicska. Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József

Posted by
Posted in

Bliccelni fogok…

Közeledik… lehet már csak bliccelni fogok, az élet vonatán. Majd mikor végleg felismerem, hogy nincsen már menni… hova is mán. Amikor már talán torz frizurába fésülöm a hajamat És az lesz a legnagyobb baj, ha már nem ismerem meg magamat. Ezt a csúnya sorsot, nem kívánom az ellenségemnek sem, Maradjon az élet, tiszta fő, egészséges […]

Posted by
Posted in

Ősz-esti elégia

Ősz-esti elégia Már tovatéved a nyár, melegét elegyíti esőkkel, bús mosolyát követő széllel a búzamezőn. Itt van az ősz, vele dús levelét eleresztik az ágak, és hazatérnek a darvak feleselve ma fönn. Még idehallik a bő aratásnak az ünnepi tánca, ropnak az ifjak a párjuk derekát ölelőn. Boldogan éjjeli fényre repülnek a gyors bogarak már, […]

Posted by
Posted in

Fényre lépdelek

Egy lépést tegyél és én ott vagyok, díszruhába öltöztetem a holnapot. Csendben meghúzódok és vagyok, ne zavarjanak meg a belső zajok. Porruhába öltözök, hogyha kell, vagy bábuként ringok egy nádon. Festmény leszek és ruhám pasztell, átbukdácsolok a színlelt csodákon. Hol a húrok megfeszülten szakadnak, a hamis hangok egymásra tapadnak. Ott hagyom el én majd a […]

Posted by
Posted in

Újszegedi idill

Edit Szabó : Újszegedi idill . Erdőn-mezőn folyó halad, partját övezik nádszálak, tükröződnek folyóvízben, elmerülnek szépségükben. . Folyóvize lassan csorog, két partjára átjuthatok, kovácsoltvas hídja ível, nem ér vizet,aki lépdel. . Magasra nőtt nádszálak közt madárfészek elrejtőzött, millió kis bogár,lepke vígan repked, mint szeretne. . Másik oldalt kutya fülel, várja társát, hol az ember, vadászni […]

Posted by
Posted in

Bodó Csiba Gizella: Kérdés porszemek

Elcsendesedett, mint a sivatag, Hol vörösbarnába öregült Formás kőhegyek pihennek, Mintha hosszú útjukon guggolnának Le egy pillanatra évezredeket Maguk mögött hagyva, hogy Lyuggassa őket a jelen idő, A forró déli nap, S a hajnali hidegre legyintő Sokszínű árny és árnyalat. Elcsendesedett, többször nem szólt, Nem kérdezé merre járok, Kivel átszeltem e sivatag-világot, Némaságba feledkezett, Ahogy […]